Parászka Boróka: Bárkinek a vonásaival vissza lehet élni, csak a megfelelő torzító szög, fény, árnyék és üzenet kell hozzá

Most, hogy megint két emberi arccal indult meg a bujtogatás, a hergelés, elgondolkodtam, mit is lát ez a hatalom az emberekből?

Azokból, akiknek az arcát fegyverként használja, azokból, akik ellen az ilyen plakátkampányok irányulnak, és azokból, akikben az indulatokat felkorbácsolja? Semmit.

Semmit, ami emberi

Emberileg vak. Teljesen mindegy, hogy ki van a plakátokon, Soros, Juncker – lehetne akár maga a miniszterelnök is ilyen propaganda eszköz. Bárkinek a vonásaival vissza lehet élni, bárkivel lehet riogatni: csak a megfelelő torzító szög, fény, árnyék és üzenet kell hozzá. És gátlástalanság.

Pedig ugyanennyi erővel bárkiben meg lehet látni az egyedit, a tiszteletre, figyelemre, érdeklődésre, szeretetre vagy szánalomra méltót. Ha olyan keresztény volna ez a kurzus, mint amennyire nem az, az arcmás jelentőségét nem kellene magyarázni.

Amikor először jártam Dakhában, és szembesültem a dél-ázsiai párában, hőségben hömpölygő embermasszával úgy jöttek szembe az emberarcok, mint valami látomások, milliónyi mondahős, mesefigura.

Erről az idős férfiről például első pillantásra azt hittem, hogy valami varázsló, vagy guru. Hosszasan néztük egymást, szót váltottunk, s csak kérőre esett le: nem varázsló, nem guru, hanem fémhulladék gyűjtő az egyik dhakai vasútállomáson.

Nagyon is meglehet, hogy volt neki varázsereje amúgy, mert épp akkor volt teljesen lebénulva a bangladesi főváros, mindenhol tömegek tüntettek, a barikádokon összecsaptak a diákok meg a rendőrök az elviselhetetlen káosz miatt, és mégis elértem a repülőm a mianmari határ felé..

Ilyen varázsemberek adtak kézről kézre, és ilyen közelről figyelhettem az arcukat. Nektek is ő maradjon a szemetek előtt, ne a se embert, se istent nem ismerő kormány plakátjai.

Forrás

Kapcsolódó

Parászka Boróka a „liberális véleménydiktatúra”- és a „pollkorrekt cenzúra áldozatiról”