Petőfi nem lenne büszke arra a Magyarországra, amelyben ma élünk
Megosztás
Holnap a Márciusi Ifjakra emlékezünk. Egy olyan országban, ahol ha ma élne Petőfi Sándor, ismét lenne miért megírnia Talpra magyart. A jelenlegi rezsim sárba tiporja mindazt, amit az 1848-49-es forradalom és szabadságharc jelent a számunkra. Orbán holnap -lengyel bértapsolók előtt-kiáll a Nemzeti Múzeum elé, s magát a nemzet megmentőjének kiáltja ki.
Holnap a Márciusi Ifjakra emlékezünk. Egy olyan országban, ahol ha ma élne Petőfi Sándor, ismét lenne miért megírnia Talpra magyart. A jelenlegi rezsim sárba tiporja mindazt, amit az 1848-49-es forradalom és szabadságharc jelent a számunkra. Orbán holnap -lengyel bértapsolók előtt-kiáll a Nemzeti Múzeum elé, s magát a nemzet megmentőjének kiáltja ki.
Teszi ezt egy olyan ünnepségen,
amelyet a Fidesz kisajátít magának, a nemzet összetartozása helyett, tovább erősíti megosztást, a kirekesztést.
Petőfi nem lenne büszke arra a Magyarországra, amelyben ma élünk. Nem ilyen hazát álmodott magának, nem Orbánért és talpnyalóiért áldozta az életét. Petőfi és barátai egy szabad, független,és gyarapodó országról álmodoztak, ezért vállalták a kockázatot a Habsburg -birodalommal szemben. Ma ismét egy elnyomó hatalom uralkodik rajtunk, az ország élén egy zsarnok áll! Az országban fortélyos félelem az úr, a mai állampárt helytartói üldözik a szabad gondolkodást, a független szellemet. Ma már addig merészkedtek, hogy a legnagyobb magyar által alapított Magyar Tudományos Akadémiát is iga alá akarják hajtani.
A 12 pontban megfogalmazottak többsége sajnos ma is aktuális
Nincs szabad sajtó, a Fidesz a közszolgálatinak hazudott médiából pártsajtót csinált, ahol csak Orbán és a NER nagyszerűségéről szólhat a műsor. Működik a cenzúra is, csak ma másképpen hívják. A kormányt kiszolgáló lapokban listázzák azokat, akik úgymond idegenszívűek, akik nem hajlandók hajbókolni Döbrögi uraság és cinkosai előtt. Olyanok osztják az észt a kultúrában, akik nevéhez teljesítmény nem fűződik, a felcsúti mini Napóleonhoz való hűség mindennél fontosabb. A szabad sajtó ma egy álom, pár kis sziget maradt, ahol a rendszerellenes vélemények még megjelenhetnek.
Talán olyan nyomdát sem lehetne találni, ahol ki lehetne nyomatni a 12 pontot és a Nemzeti dalt
A törvény előtti egyenlőség nemes eszméje is csorbult, méghozzá igencsak jelentősen. A hatalom kiszolgálói számára az Orbánhoz való hűség menlevelet jelent az igazságszolgáltatással szemben. Polt Péter ügyészsége süketnek és vaknak tetteti magát, amennyiben egy ügyben fideszes érdekeltség megjelenik. Így lehet még mindig szabadlábon Farkas Flórián, akit öt éve még csak tanúként sem hallgattak meg az elsíbolt milliárdok kapcsán. A Fidesz „elitje” sportot űz a közpénzek ellopásából, verseny folyik azért, ki tud többet hasítani a magyar emberek adóforintjaiból. Mindezt büntetlenül tehetik, mert rájuk a törvények nem vonatkoznak, érinthetetlenek kasztjába tartoznak.
A szabad választások csak papíron léteznek
A 2010-után elfogadott választási szabályok szinte lehetetlenné teszik a Fidesz leváltását, igencsak lejt a pálya Orbán javára. Ma Magyarországon a kisebbség is kétharmadot tud szerezni, mivel a választási rendszer a legerősebb pártnak kedvez. A kétharmaddal visszaélve Orbán egy Fideszre szabott választási törvényt és ehhez kapcsolódó eljárási rendet fogadtatott el a klientúrájával.
A korona nélküli király a Várba költözött,
a Karmelita kolostorban tízmilliárdokért kialakított úri palotából néz le alattvalóira. Orbán minden demokratikus játékszabályt felrúgva építi saját dinasztiája hatalmát. Keleti despotaként uralkodik, a hatalom megszállottjaként uralja az országot. Magyarország Orbán foglyaként, rabmadárként vergődve próbál egy keveset szívni a szabadság levegőjéből.
Ma Magyarországon nincs szabadság, nincs egyenlőség, és nincs testvériség! Itt az ideje ismét jó hangosan kimondanunk:
„Talpra magyar, hí a haza!
Itt az idő, most vagy soha!”
