Egyetlen szó jut eszembe: hiteltelen. S miért? A magyarázat: Fidesz. Pedig lehetséges, hogy Pokorni őszinte. Lehetséges, hogy komolyan át is érezte, amit mondott, és őszinték a könnyei is – mégis hiteltelen.

Rogántól Pokorniig

Nehéz elképzelni, hogy ilyen sokáig ennyire semmit sem tudott a családi múltról, de most nem erről akarok beszélni.

Mindenekelőtt a 2012-es ellenzéki ostobaság jut eszembe. A jobbikos Gyöngyösi zsidózása ellen tüntettek, a Fidesszel közösen. Ezzel lehetőséget kapott a „kormánypárt” a hatásos képmutatásra. Rogán Antal(!) adta elő a műsort, és egy ideig a Fidesz eljátszhatta az európait…

2011 őszén Orbán Viktor a parlamentben édelgett az antiszemita Pörzse Sándorral – közös ellenfeleikről, ellenségeikről beszélve, „párbajképteleneknek” állítva őket… S ez csupán egyetlen eleme volt annak a kétszínű és cinikus banditizmusnak, amelyet a Fidesz „politikának” nevez. Ha azt mondom tehát, hogy gyanakszom minden fideszes megrendülésen (minden? olyan sok azért nincs…), akkor keveset mondok.

Pokorni akkor adhatná elő hitelesen megrendültségét, ha már régen szembefordult volna „pártjával”. Vagy legalább most megtenné…

A szembefordulásra legalább két oka lett volna

Az egyik az, hogy a Fidesz nemzedéknyi ideje használja eszközként a rasszista – főleg antiszemita, aktuálisan sorosozó, de ha kell, cigányellenes, vagy öt-hat éve pedig migráncsozó – retorikát, homofób handabandával fűszerezve, ellenfeleire uszítva elvakult híveit.

Mert nem elég, hogy nem tartozik „pártja” borzalmas médiájának kedvencei közé; nem elég, ha viszonylag ritka szereplésein visszafogott; mondjuk Kövérhez, Orbánhoz – Németh Szilárdról nem is beszélve – képest egészen emberi… Nem elég például szót emelni az „állami emberölés”  barbársága ellen.

Nem elég, mert mindent tud. A Fidesz folyamatos hazudozásait, gyalázatos rasszista hecckampányait, például a mocskos sorosozást, tudomásul vette.  Ő maga általában nem szokott uszítani, de a többiek, az ismertebb figurák igen. S ő köztük maradt.

A Fidesz szégyenletes rasszista hecckampányai adják tehát az egyik okot, amiért szakítania kellett volna pártjával. Hogy hihetnék most őszinteségében, mélyen átélt megrendülésében, ha egy szava sem volt mindahhoz, amit „pártja” művelt és művel?

Ha valaki, hát Pokorni pontosan tudja, milyen ártalmas, amit csináltak

A másik ok a Fidesz „oktatáspolitikája”. Ha valaki, hát Pokorni pontosan tudja, milyen ártalmas, amit csináltak. Mégsem szállt szembe ezzel a „politikával”, legalábbis nem a szükséges eréllyel. Inkább visszahúzódott – de ott maradt!

Szóval: ha el akarom mondani, miért nem hiszek igazán Pokorni őszinte megrendültségében, hát azt kell mondanom: azért, mert az ember maga hiteltelen.

Lett volna még ok a szakításra, bőven – például a jogállam gyalázatos lerombolása, a Patyomkin-demokrácia megteremtése miatt. Az már csak „apróság”, hogy – bár a szervezet példátlan módon lop, rabol – senkinek sem vágták le a karját, ahogy ígérte…

Nem hiszek abban, hogy a Fidesz belülről javítható volna – de ha mégis, hát nem érdemes fáradni vele: föl kell majd oszlatni. Ezért aztán abban sem hiszek, hogy lehetséges volna fideszesként őszintén, mélyen megrendülni. Különösen ilyen ügyben nem.

Mert ha a megrendült ember következetes, akkor nem maradhat a Fidesz tagja.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét