Banánköztársaság
Politikusok erkölcse – avagy egy önkényuralom vázlata
Van nekik olyan? Mármint erkölcsük? No hát ezen elméláztam kissé. Március idusa óta a közbeszéd tárgya az immár hírhedett poloskázós (ünnepi!) szónoklat, amelyben Magyarország hivatalban levő miniszterelnöke nyíltan megfenyegette a szerinte rosszul viselkedő bírókat, újságírókat, civil szervezeteket, (másként) gondolkodó embereket.
Sokasodnak a jelek
Aztán ízibe’ meghozták ezt a förtelmes, a gyülekezés alapjogát sértő Pride-ellenes törvényt, sőt már felsejlik a mindenféle, külföldről érkező (nem kormánypárti szervezeteknek juttatott) támogatások kitiltása. Legújabban pedig közkinccsé vált a külügyminiszteri székben csücsükélő macskajancsi orosz orgánumnak adott nyilatkozata, amelyben a jóember (a Telex idézte hosszan) nyíltan pocskondiázza legfontosabb szövetségesünket, az Európai Uniót, és annak vezetőit, ugyanakkor egyszerre hízeleg Putyinnak és Trumpnak, ami a nemzetközi helyzet állása szerint mostanában nem is tűnik olyan nehéz feladatnak. Sokasodnak az aggasztó jelek.
Aki másként véli – áruló!
Az euroatlanti térségben újabban végbemenő történéseket szemlélve mindenféle mérlegelés szerint úgy tűnhet, hogy egy bizonyos körben munkálkodó politikusoknak, amerikai és európai „patriótáknak”, orosz agresszoroknak egyszerűen nincs semmiféle erkölcsi mércéje. Mondják, teszik amit tesznek. És cselekvéseik zsinórmértéke az, hogy gyakorlati politikájuk miként szolgálja saját személyes hatalmuk (néha talán országuk) kiszélesítését, megerősítését, megtartását. Közben persze fennen hangoztatják, hogy tetteik csupán nemzetük érdekeit szolgálják, s bárki, aki ezt kétségbe vonná, csak áruló, erkölcsi hulla lehet vagy majd azzá válik. Ebben a politikai technikában nincs semmi új, de azért feltehető a kérdés: van-e a politikusnak erkölcse? Bizonyára van. Többségük nem veri a feleségét (vagy csak ritkán), rendes iskolába járatja a gyerekeit, hazaadja a kosztpénzt, nem lopja ki a vak koldus kalapjából az aprópénzt, (kivéve a budaörsi tankerületet), csak egyszer-egyszer mászik le esőcsatornán a rendőrség elől. De ez amolyan hétköznapi erkölcsösség. De a politikusokra vonatkozóan más a mérce.
A politikus hazug és csaló
A Vadászat a Vörös Októberre c. filmben szerepel az amerikai nemzetbiztonsági tanácsadó, aki önéletrajzi vallomásfélét tesz nagyjából ekképpen:
„Én politikus vagyok, vagyis hazug és csaló, de az értelmes szót meghallgatom”.
Ez lenne a politikusi alapállás? Meglehet, parlamentáris demokráciákban – láthatóan igen (Az egyéb formációkat most hagyjuk. ) Ugyanis a politikus befolyást, hatalmat akar, hogy a világot javító terveit megvalósíthassa. (Ennek szinte már előfeltétele, hogy jól mutasson a tévében!) Mármost a szavazók sokfélék, érdekeik nemkülönben, a választás útján hatalmat szerző politikus csak a voksok többsége révén szerezhet pozíciót, tehát a választási hadjáratban mindenütt azt ígéri, amit a hallgatóság hallani akar, vagyis hazudik. Vagy okkal-móddal, vagy úgy, mint a vízfolyás. Munkájáról ítéletet csak sikeressége alapján lehet alkotni, vagyis hogy működésével mennyiben járult hozzá választóinak életét jobbá formálni – úgy hogy azok elégedettek legyenek. Mert a társadalom érdekellentétekkel át- meg átszőtt szövetében csak a tények egymás mellé állításával nemigen lehet szavazatokat szerezni.
De a magyar parlamentáris önkényuralomban valójában ez sem szempont, a jelölés és kiválasztás egyetlen igazi mércéje a Vezérhez kötődő hűség.
A világok legjobbika
Magyarország a politikai erkölcsök tekintetében kivételes helyzetben van, mert az EU és a NATO tagjaként kodifikáltan vállalta, hogy mindig megfelel majd bizonyos erkölcsi-jogi követelményeknek is. Garantálja például a polgári szabadságjogokat, a vélemény-nyilvánítás, tájékozódás, gyülekezés szabadságát. A magyar kormány és pártnak álcázott szolgahada (a rablóbanda) rendszeresen, tudatosan áthágja, megsérti, semmibe veszi a közösségi jogot, de a saját maga által kreált jogrend előírásait is. A Magyarországon uralkodó politikai elit hazug és csaló, és sajnos nem érti az értelmes szót sem! Teljesen gátlástalanul hirdeti és sulykolja, hogy az ő világa a létező, lehető világok legjobbika, és a Fidesznél csak a Fidesz lehet jobb. És ezt sokan el is hiszik. Hanem azért lehetnek kételyeink:
a népek boldogsági sorrendjét mutató statisztikában Magyarország 2012-ben a 118. helyen állt a globális listán, innen 2019-re az 53. helyre jött fel, 2024-re viszont visszacsúszott a 71. helyre. (Leszünk mi még lejjebb is, ha Orbán még sokáig hatalmon marad.)
Magyar érdek? A Holdon!
Persze ettől még akadnak jótét lelkek, akik hisznek az őszinte, erkölcsös politikus sikerében, habár mostanában véletlenül Amerikában vagy éppenséggel Magyarországon ennek fölöttébb kevés bizonyítékát találjuk. Hogy az amerikaiak meddig tűrik Trumpot, nem tudom. De Európa ellenáll – kivéve Magyarország kormányát.
A jogállam leépítése, a menekültekkel való embertelen bánásmód, 26:1-re elvesztett közösségi szavazások, általában a kormány jogellenes és unió-ellenes működése miatt az országot gazdasági, politikai, erkölcsi károk, hátrányok sújtják, aminek következményei érzékelhetők a nemzet mindennapjaiban az élet minden területén. (És még csak most jön a fekete leves!) Ennek ellensúlyozását reméli Orbán Viktor az új amerikai adminisztrációtól, Putyintól, Kínától, saját engedelmes parlamentjétől és (el ne feledjem!), a türk rokonságtól – méghozzá egyszerre.
- Hol van itt a nemzeti szuverenitás?
- Hol a tisztességes európai politikai erkölcs?
- Hol van az Európával harmonizáló magyar nemzeti érdek?
A Holdon, ahonnan látszik a fideszes győzelem is.
<<< Olvassa cikkeinket a Facebookon és a Google hírei között is! >>>
