Popper Péter Orbánról: „Látni fogjuk még, amint eldobott kőként az út szélén hever…”

Szinte minden egyes forint elvesztette „közpénz jellegét”

Az Orbán kormány, az uralkodásának tíz éve alatt tökélyre fejlesztette a közpénz magánosításának a technikáját, nevezzük nevén, a lopást. A rendszer főideológusa szerint ” amit korrupciónak neveznek, az gyakorlatilag a Fidesz legfőbb politikája”. „Törvényesítve” öntik zsákszámra a milliárdokat a Fidesz közelinek mondható oligarchák zsebébe. Hihetetlen gazdagodásoknak lehettünk a tanúi az elmúlt években. Semmi sem volt drága, ha a közpénzek eltüntetéséről volt szó, a lopást, a korrupciót ilyen kreatív módon lehetővé tevő hatalom talán még sohasem uralkodott Magyarországon. Még az egyes ügyek felsorolására is oldalakra lenne szükség. Azt gondolom, hogy a kedves olvasók is emlékeznek még a több mint 3000 milliárdos magánnyugdíj pénztári vagyon államosítására.

Vajon tudjuk e, hogy mi lett ezzel az irdatlan összeggel, hova és milyen célra került?

Hány magyar állampolgárnak van egyéni nyugdíjszámlája, ahogyan azt a milliárdok elkobzásakor ígérte a kiflis hölgy. Több ezer családot tett tönkre a trafik mutyi, amikor a rendszer kiszolgálói és családtagjaik megszerezhették a trafikok többségét. Tudja valaki hányan rokkantak abba bele, hogy elvették tőlük a megélhetésüket, beletaszítva őket a bizonytalanságba. A föld privatizáció is –a hangzatos céloktól eltérően–kizárólag az új földbirtokos réteg kialakítást célozta meg. Talán még sohasem volt ilyen mértékű hazánkban a föld koncentrációja, mint manapság. „Megszámolta” e bárki, hogy hány ezer család lába alól vették ki a talajt, megfosztva őket, egy élet munkájától? Napjainkra nincs egy olyan társadalmi réteg sem Magyarországon, akit nem billentett fenéken a Fidesz.

A nagyfőnök a volt pártpénztárossal történő szakítás után, az oszd meg és uralkodj elvét valósította meg

Mindenki tőle függ, a hűbérúr kegye nélkül senki sem számíthat zsíros állami megrendelésekre. A hűséget milliárdokkal viszonyozta, mintha a sajátjából adná. Így lett az Orbán rendszer egyik szimbóluma, a nemzet gázszerelője, aki pár év alatt az ország legtehetősebb emberei között találta magát. A nevén levő cégek számát valószínűleg maga sem tudja, a fáma szerint több száz cég tartozik az egykori gázszerelő, miniszterelnöki cimbora érdekkörébe. Elképzelhető, hogy mekkora vagyonnal rendelkezik a felcsúti milliárdos, amikor a vagyonnyilatkozatából egymilliárd forintot, pár éve csak úgy kifelejtett. Mészáros Lőrinc neve összeforrt gyerekkori barátjáéval, a foci nagy szerelmesével. Sokak szerint -ezt eddig még nem sikerült egyértelműen bizonyítani- a nemzet gázszerelője nem egyéb, mint a miniszterelnök családjának a strómanja, vagyonának őrzője. Vannak, akik még arra is megesküdnének, hogy Orbán Viktor Magyarország leggazdagabb embere.

Az elmúlt tíz évben tönkrement az oktatás, leértékelődött a tudás

A tanulás mindinkább születési előjognak számít, a gyermekek sorsa, már a világrajövetelükkor eldől. A magyar egészségügy, talán az egész rendszer állatorvosi lova. Erről sajnos most a koronavírus járvány idején újra és újra megbizonyosodhatunk. Hazánkban valószínűleg nincs nagyobb büntetés annál, mint ha valaki közkórházba kerül. Akinek nincs elég pénze, aki nem tudja a magánkórházakat megfizetni, nem sok jóra számíthat. Van e statisztika arról, hogy hány beteg halt meg, mielőtt a várólistán a sor rákerült? Az emberi életnek nincs értéke. A Fidesz még csak kísérletet sem tett arra, hogy bármit változtasson. Lassan elfogynak a szakorvosok, a szakápolók, műtétek maradnak el, mert nincs elég személyzet. Kevés ország van a világon, ahol az egészségügynek nincs önálló minisztériuma.

Közben sorra épülnek a rendszer emlékművei, a stadionok

Ma már talán szégyelli is magát, egy magára valamit is adó város polgármestere, ha településének még nem jutott az isteni kegyből, nem épült stadion. Százmilliárdokat költ el a kormány a kedves vezető hobbijára, lassan az ország nem lesz más, mint egy nagy futballpálya. Pár ezres településekre építenek, a lakosság számát meghaladó férőhelyű stadionokat. Ma már a regnáló hatalom milliárdokat öl a határon túli stadionok, focicsapatok támogatására is. Ha semmire sincs pénz, stadionokra mindig akad a sufniban néhány milliárd. Érdekes elemzés lehetne, hogy a stadionokon kívül milyen, komoly beruházás valósult meg az országban saját és nem EU-s forrásból? Mi lenne Magyarországból a „hanyatló” nyugat pénze nélkül?

Napjainkra hazánkban több mint négymillió ember él a létminimum alatt,

kilátástalan helyzetben, kiszolgáltatottan. Esélyük, hogy emberhez méltó körülmények között éljenek, nincs. Gyermekek tízezrei éheznek hétvégén, hiszen a családjukban talán még kenyérre sem futja mindig. Az óvónők, az általános iskolai pedagógusok sokat tudnának arról beszélni -ha mernének-, hogy hétfőn hány gyermek megy az intézménybe éhesen. A sikertörténetnek beállított közmunkaprogram nem egyéb, mint szemfényvesztés. Nevezhetnénk modern kori rabszolgamunkának is, hiszen a közmunkásnak sincs becsülete, értéke. Esélyük sincs arra, hogy visszataláljanak a munka világába, így mindent zokszó nélkül vállalnak.