Banánköztársaság
Popper Péter Orbánról: „Látni fogjuk még, amint eldobott kőként az út szélén hever…”
A vidéki települések többségén a polgármester élet-halál ura, tőle függ, hogy ki juthat közmunkához
Aki nem gazsulál, netán szólni mer valami nem tetszőt, azt könnyen kipenderítik még a közmunkából is. Oszt jó napot, hogy egy klasszikus idézzek. Rossz rágondolni, hogy mi lenne, ha a nyomornegyedekben felütné fejét a koronavírus.
Orbán állandóan hadban állt, vezénylő tábornokként újabb és újabb ellen ellenséget pécézett ki magának
Mindig volt kéznél egy alkalmas gyűlölni való, az uszítás nemzeti sport lett Orbán uralkodása alatt. Magyar magyarnak az ellensége, a politika már a családok hálószobáiban is ott van. Közpénz százmilliárdok mentek el propagandára, kék plakátokra, a Fidesz „köztelevíziójára”, a lakájmédiára. Most, amikor dúl a járvány, kommunikációra szánt 150 milliárd átcsoportosításáról nem hallani. Valószínűleg megvan már, hogy kiknek a bugyellárisába kerül majd az alkotmányos költség.
Az elmúlt hetekben -a koronavírus járvány miatt- lett volna lehetősége a Fidesznek arra, hogy sutba vágják mindazt, ami végletekig megosztotta a magyarságot
Nem ez történt. Orbán az emberek halálát is saját, amúgy is már szinte korlátlan hatalmának a növelésére használta ki. Ma lényegében korona nélküli király, mint a nagy példakép, Horthy Miklós. Miközben a magyar emberek félnek a kórtól, Orbán semmitől sem riad vissza azért, hogy bebiztosítsa a 2022-es győzelmét. Ehhez asszisztál a gyenge ellenzék, amely képtelen a kommunikációs teret magához ragadni, fogást találni Orbánon. A politizálás az Egyenes beszéd pár semmitmondó percét jelenti a számukra. Orbán ellenzéke még arra sem képes, hogy egységesen felsorakozzon Karácsony Gergely mellett, és védje a Fidesz nemtelen támadásaitól .Nekem, mint egyszerű falusi gyereknek úgy tűnik, mintha tudatosan hagynák, hogy a főpolgármester koptassa magát, így a 2022-es óhajtott konc -osztásra, meggyengülhet. Ez jól jöhet azoknak, akik azt ellenzék vezérének a szerepében képzelik már el magukat. De addig még sok víz lefolyik a Dunán.
Az elmúlt tíz évben minden úgy történt, mint Orbán legszebb álmaiban
Minden a kezében, és a zsebében van, hadúrként mozgatja a pretoriánus gárdáját. Tíz évvel az fülkeforradalom után Magyarországon a jogtalanság, a nyomor, a szegénység uralkodik. Olyan autoriter hatalom jött létre, ahol még a demokratikus berendezkedés csírái megmaradtak, de a hatalom kontroll nélkül működik. A miniszterelnök korlátlan úr, a parlament az ő homokozójaként működik, a népképviselet az formális, hiszen a párthűség felülír minden mást. A köz emberei nem szolgálnak, hanem uralkodnak. Hatalmuk, mint egykor a középkorban a királytól, akarom mondani a miniszterelnöktől ered. Számára minden és annak az ellenkezője is megengedett. Telhetetlen kis gömböcként elnyel mindent és mindenkit. Étvágya hatalmas, kielégíthetetlen. Külső szemlélő akár azt is mondhatná, hogy keleti kényúrként uralkodik az ország felett. A budai Várba költözése szimbolikusnak is mondható. A díszletek készülnek, a korona még hiányzik.
