Kerítésen innen
Pszichológus-vélemény Fiala János Szilágyi-riportja kapcsán: hogy igazat mondanak-e, arra az a válaszom, hogy feltehetően nem….
Tegnap bejárta a sajtót az a beszélgetés, amit Fiala János készített Szilágyi Zoltánnal és kisebbik lányával, Gerdával. Számomra semmilyen újdonságot nem tartalmazott a műsor, csak megerősített a benyomásaimban. De mivel nem vagyok szakértő, megkértem Borsos-Kőszegi Erika pszichológust, akinek szakterülete a traumatizált, bántalmazott emberek – így természetesen a bántalmazói magatartásokat is alaposan ismeri -, hogy vessen egy szakmai pillantást erre a beszélgetésre, és ossza meg velünk a szakmai véleményét – kezdte közösségi oldala bejegyzését Péterfy-Novák Éva.
Tegnap bejárta a sajtót az a beszélgetés, amit Fiala János készített az úszóedző Szilágyi Zoltánnal és kisebbik lányával, Gerdával. „Számomra semmilyen újdonságot nem tartalmazott a műsor, csak megerősített a benyomásaimban. De mivel nem vagyok szakértő, megkértem Borsos-Kőszegi Erika pszichológust, akinek szakterülete a traumatizált, bántalmazott emberek – így természetesen a bántalmazói magatartásokat is alaposan ismeri -, hogy vessen egy szakmai pillantást erre a beszélgetésre, és ossza meg velünk a szakmai véleményét” – kezdte közösségi oldala bejegyzését Péterfy-Novák Éva.
„Ugyan Fiala János sérelmezte, hogy az emberek nekiállnak szétszedni akár szakmai szempontok alapján ezt a “szegény” embert, a szakemberek dolga márpedig ez. Mint ahogyan Fiala János dolga az lett volna (amit az adás elején, magát dicsérve meg is ígért), hogy kiderítse az igazságot.
Hát, ez nem nagyon sikerült
Szilágyi Zoltán kedvére bújhatott ki, hajolhatott el a kínos kérdések elől, és beszélhetett senkit nem érdeklő dolgokról sztorizgatva. Az alábbi videórészlet előtt Fiala János részletesen megismételte Szilágyi Liliána D. Tóth Kriszta műsorában a bántalmazások kapcsán elhangzott, megrázó kijelentéseit, majd a következő kérdést tette fel:
“Amiről ön beszél, és amiről a nagyobbik lánya beszél, az halmazatilag (sic!) nem fedi le egymást. A kérdés, hogy azzal a halmazzal ön mit kezd. És ez most nem egy bíróság.”
Láthatjátok a választ.
Erre – ahogy sok egyéb, kínos kérdésre hablatyoló válasz esetében sem – Fiala János nem kérdezett vissza. Én őszintén sajnálom, hogy ezt a lehetőséget (mármint az igazság kiderítésének lehetőségét) a legendás riporter elszalasztotta. De, ha már az adásból a szavak szintjén nem derült ki semmi újdonság, a jelenlévők testbeszéde nagyon is tanulságos volt.
Álljon itt Borsos-Kőszegi Erika véleménye, változatlan formában:
„A 168 óra online műsorában Szilágyi Zoltánnal és Szilágyi Gerdával készült riport kapcsán azt szerettem volna megállapítani, mennyire koherens ennek a két embernek a kommunikációja, hiszen egy olyan ügy részesei, amely hónapok óta foglalkoztatja a közvéleményt.
Sajnos nem állt módomban Szilágyi Gerda kapcsán más, egyéb videóanyagot a maival összehasonlítani, ami borzasztóan meglepő Úgy tűnik, Gerda, annak ellenére, hogy versenyúszó, és érmeket szerzett versenyző, soha nem adott interjút senkinek. Nem volt tehát összehasonlítási alapom, ezért feltételezéseim pusztán a jelenlegi adásra, és az ismereteimre korlátozódnak.
Gerda egy hihetetlenül lekorlátozott metakommunikációval, és egy 18 éves lánytól szokatlan, szintén nagyon korlátozott szókinccsel válaszolt Fiala János kérdéseire a műsorban.
Nem végeztem pontos szószámlálást, de hozzávetőlegesen 100-150 szót használ. Ez, tekintve az intellektusát, azt jelzi, hogy bizonyos kérdésekre megvan a maga tömör, ugyanazon válaszokból álló szókészlete. Ha nem várt kérdést kap, azt feleli, hogy erre nem tud válaszolni.
Testbeszéde merev, viselkedése dermedt, nem mozog, egyetlen egyszer tesz nagyobb gesztikuláló mozdulatot.
Válla beesett, hangja remeg. A neki feltett kérdések előtt apjára néz, feltehetően bátorítást, beleegyezést kérve. Beszéd közben többször rosszul gazdálkodik a levegővétellel, túl akar lenni a mondanivalóján. Hangja monoton, lassú.
Tekintve a téma érzelmi töltetét, a rá irányuló feltételezéseket, elképzelhetetlenül szegényes válaszreakciókat ad. Bénult, tekintete többségében lefelé irányul, ritkán néz fel, olyankor a mennyezetre tekint. A néző szinte fél, hogy elájul, vagy elalszik, olyan mértékben enerváltnak tűnik.
Nem megállapítható, hogy ez az adás, vagy valami más (pl. gyógyszer) hatása-e ez. Mimikája alig van, arcán többnyire semmi, időnként zavar és félelem tükröződik. Nyilván nehéz azt mondani, hogy ez általános állapot, vagy a helyzetnek szóló, mert nem igazolja semmi egyik állítást sem.
Szilágyi Zoltán verbális és nonverbális kommunikációja nem áll egymással összhangban:
nagyon ideges állapotot tükröz a metakommunikáció, a verbális kommunikációban pedig olyan mértékű a helytelen mondatok, össze nem illő alany-állítmány párok, mondattöredékek mértéke, amely szokatlan egy ügyvédtől. Szilágyi egy megtört embert próbál közvetíteni a teljes kommunikációjával, ebből a szerepből azonban időnként kiesik. Verbalitása ugyan zavaros, de nem a feltett kérdésekre válaszol, terel, történeteket mesél, vagy hárít, tehát módszeresen irányítja a beszélgetés kimenetelét.
Csak rontja a helyzetet a műsorvezető pártatlanságának nyilvánvaló hiánya, amely időről időre teret ad annak, hogy ne szülessenek érdemi válaszok a kérdésekre. A beszélgetés így elnyújtott, információszegény, terjengős, érdemi tartalom nélküli.
Ha választ kéne adni arra, hogy hiteles-e bármelyikük is a számomra, azt felelném, hogy egyáltalán nem.
Hogy igazat mondanak-e, arra az a válaszom, hogy feltehetően nem.
Ehhez nem volt szükség a testbeszédről meglévő ismereteimre. Egyszerűen senki nem viselkedik így egy ilyen érzelmi töltetű helyzetben, mint Szilágyi és a lánya. Azért nem, mert normál esetben ilyenkor – még ha a riport kedvéért fojtottan is – de nagyon heves érzelmeknek kellene lejátszódniuk mindkét emberben. Itt szülői, testvéri kötelékekről van szó: ezek azok a kötelékek, amelyek minden embert a legnagyobb mértékben határoznak meg, a legjobban fájnak és a legnagyobb örömöt adják. Nyomát sem láttuk ennek. Érzelmeknek, akár negatív, akár pozitív módon, meg kellett volna jelenniük. Ez nem történt meg. Pedig ez egy egyedi, elképesztő helyzet.
Széthullott egy család, a körülötte lebegő vádak érnek vagy tizenöt évet a Btk-ban, az egyik legsúlyosabb bűn, gyermekbántalmazás és abúzus körül telik az életük, és nincs egyetlen érzelemmel teli megnyilvánulása egyiküknek sem. Mintha ZS-kategóriás amerikai drámát néznénk, az utcáról behívott statisztákkal.”
Borsos-Kőszegi Erika pszichológus, évek óta traumatizált, bántalmazott nőkkel dolgozó szakember.”
A teljes riportot ide kattintva nézheti meg.
Szerző
