Putyin, a cáratyuska 

Orbán és Putyin kapcsolatát figyelembe véve, különös jelentősége van Vlagyiszlav L. Inozemcev közgazdásszal, az oroszországi autokráciáról készített interjúnak. Az orosz hatalmi struktúrák ismerőjével a Magyar Narancs készített interjút. 

Így látja Orbán „tanítómesterét” a szakértő

Oroszországban a független médiára is kiterjesztették a civileket megbélyegző ügynöktörvényt. A kritikus sajtónak támogatásokat nyújtó alapítványokat feketelistára tették. Erről Inozemcev úgy gondolja:

„Újabb logikus lépés a már legalább egy évtizede tartó folyamatban, Putyin egyik első elnöki lépéseként a kormány uralma alá vonta a köztelevíziót.”  /…../ ” Eleinte a nyomtatott sajtó még viszonylag szabadnak érezhette magát, de mára csak az online lapok és pár külföldi érdekeltségű újság mondhatja ezt el magáról. Az, hogy az ügynöktörvényt kiterjesztik az olyan, külföldi pénzből működő médiumokra, mint a Radio Liberty, vagy a CNN, a magától értetődő következő lépés.”

A tudós  úgy véli, ha a Kremlnek nincsen véleménye egy konkrét kérdésben, akkor elvben még rendben mennek a dolgok:

„De senki sincs biztonságban. Már csak azért sem, mert a következő nyáron esedékes választások után feltehetőleg újabb szigorítások jönnek, erősödni fog a cenzúra, még több másképpen gondolkodó lesz kénytelen elhagyni az országot. A helyzet logikájából adódóan ugyanis Putyinnak nincs más választása, mint erősíteni az általa létrehozott autoriter rezsimet.”

Putyin kormányzási stílusa leginkább a cárokéhoz hasonlít

A szakértő szerint a kormányzáshoz különösebben senki támogatására nincs szüksége:

” Az erőskezű, befolyásos vezetőknek – Jurij Luzskovnak, Moszkva korábbi polgármesterének, Mintimer Sajmijevnek, Tatárföld korábbi elnökének vagy Jevgenyij Primakov exminiszterelnöknek – 2004-ig volt még valami befolyásuk, és voltak erős oligarchák is, akik el tudták érni, hogy a saját embereik kerüljenek különféle pozíciókba. Mostanra viszont ezek befolyása elveszett. Az új milliárdosok már Putyin baráti köréből kerültek ki, és tudják, hogy mindent az elnöknek köszönhetnek – cégeik bevételeinek úgy a kétharmada állami megrendelésekből származik, és ezért nem akarnak Putyin akaratával szembemenni. Putyinnak senkire sincs szüksége, azt csinálhat, amit akar.”

A közgazdász úgy véli, hogy ha Putyin ma meghalna, nem tudni, ki léphetne a helyére. Az elnök nem tervezi, hogy a közeljövőben átadja a hatalmat:

„A mostani szabályok szerint 2024-ben jár le a mandátuma, és nem indulhatna újra, de ez nem fogja visszatartani: vagy megváltoztatja a politikai rendszert, vagy átírja az alkotmányt. A szíve szerint még jóval kilencvenéves korán túl is az ország élén lenne, mint Robert Mugabe.”

A lényeg, a választó lássa, nélküle semmi sem működik

„Ha az amerikai sajtóban minden áldott nap megjelenik valami arról, hogy hogyan hekkelte meg a választásokat, akkor a német, az amerikai és persze az orosz lakosság elhiszi, hogy Putyin mindenható. A Nyugat azzal ártana a legtöbbet Putyinnak, ha nem beszélne róla.”

A professzor szerint Putyint a körein belül bizonyos figurák Hitlerhez hasonlították, és ezt nem becsmérlően tették:

„ha Putyin megszerzi Ukrajna és Kazahsztán egy részét, akkor ő lesz Nagy Péter óta a legsikeresebb uralkodó. Ez az orosz populizmus.”

Az áthallás Orbán Viktor uralkodására, nem kizárólag a véletlen műve. A Fidesz elnöke, aki a hazával azonosította magát a választási veresége után, sok mindent elsajátított, és a magyar viszonyokra formálva alkalmazott az orosz medve módszereiből. Orbán személye Putyinhoz hasonlóan szent és sérthetetlen, szava maga a törvény. Maga alá gyűrt mindent, az ország hűbérura, kliensei segítségével leigázta Magyarországot. A jövő évi választások tétje, hogy folytatódhat-e Orbán ámokfutása.

Az erő, most – még – Orbánnal van.