Nem ünneplem többé március 15-ét. Ennek a nemzetnek új és dicsőségesebb szabadságharcosai vannak. Ha a magyar hősiességre és függetlenségre gondolok, nem Kossuthot, nem Petrovicsot és nem Jókait látom, hanem a fenséges Orbánt, a vitéz Lázárt, a furfangos Kósát, a szerény Rogánt és a szent életű Semjént.
Ők azok a hősök, akik ma megvédik az országot,
ők szállnak szembe a minden korábbinál kegyetlenebb hódítókkal, ők állítják meg nap mint nap Sorost, az ENSZ-et és Brüsszelt. S míg hőseink a vérszomjas ellenséggel küzdenek, hogy megakadályozzák az inváziót hazánk ellen, a hálátlan magyarok a múltba révednek, és százhetven évvel ezelőtti harcok emlékébe felejtkeznek.
De ebből elég!
Március 15. nem jelent többé semmit, hisz a magyar szabadság, igazság és jövő 1963 május 31-én született, amikor világra jött Orbán Viktor, a magyarok reménysége. Legyen május 31. az új nemzeti ünnep! Pusztuljon a külföldről finanszírozott, gyalázatos március 15.!Elég volt a magát hol magyarnak, hol világpolgárnak érző, Brüsszel felé pislogó, migráns Petrovics zavaros hőbörgéséből! Népünk bölcs vezére, Orbán Viktor tiszteletére szóljon az ismeretlen szerző tollából származó Nemzeti dal!Előadja a mindig elegáns és kifinomult, Kossuth- és Jászai Mari-díjas érdemes művész, Eszenyi Enikő.