Herczeg Zoltán: Orbán Ráhel divatstratégiája smafu, disznóknak kaviár, hangya tökén pattanás, röviden: szemfényvesztés!

A hét „örömhíre” volt, hogy a miniszterelnöki pereputtyból Ráhel valóban vállalkozni kezdett a saját nevén, beváltotta(?) egykor volt ígéretét és megpróbálkozik azzal a bizonyos  „saját lábon állással”. Azt most hagyjuk, hogy reális állítás-e Magyarországon, hogy a miniszterelnök lánya a felkészültségének, tudásának köszönheti majd az előre borítékolható sikerét. Ez az ő hátitatyója, ezzel neki meg megbirkóznia, ha egyszer felismeri a bibit.

Nemzeti divatdiktátor…?

Herczeg Zoltán divattervező közösségi oldalán foglalkozott a „divat nagyasszonyával” és a magyar valósággal:

„Amíg az átlag dolgozó nem képes normális pénzt fizetni egy normális ruháért, addig nem divatstratégia kell, hanem épeszű, normális, a közjóért való alázatos politika, erős középosztály teremtése, vásárlóerő.

Ami nálunk megy, az fényévekre van ettől,

itt a lopás a fő szempont, kevés kiválasztott irdatlan meggazdagodása, és hogy még véletlenül se zárkózhasson fel a társadalom a Nyugathoz, mert akkor ki fog autókat meg telefonokat összecsavarozni bagóért, tesco pénztárazni havi nettó 150 ezerért?

30 év alatt jottányit se haladtunk előre, a teljes politikai garnitúra a szemétbe való jobbról-balról-középről.

Persze ehhez az őket megválasztó nép is kellett.

Ez ellen az oktatás-nevelés kimagasló színvonalával és mindenek elé helyezésével kellett volna megküzdeni. És kell a jövőben!

Ez így min. egy 30 éves, hallgatólagos megegyezés

a tőkével, a kapitalizmussal, a globalizációval, de leginkább a képmutató hazugsággal és a végtelen kicsinyeséggel, irigységgel, átb@szással, a szokásos móriczi nagymagyarkodással.

Ehhez képest orbán ráhel divatstratégiája smafu,

disznóknak kaviár, hangya tökén pattanás, röviden: szemfényvesztés, magyarul lopás a maga 30-50-80%-os (!!!) visszaosztásaival, képtelen túlárazásaival, pitiáner leszámlázásával, nagyvonalú elköltségelésével, stb, tudjuk jól, hogy megy ez. A visszaosztás után már mindkét fél bűnös, egyik se érdekelt, hogy kiderüljön a kamu. Össznépi bűzös szarakodás a kiválasztott keveseknek.

Saját lábon álló, hát persze, az én saját lábamon, meg a tiéteken…”

Háttér

Azt, hogy Magyarországnak Nemzeti Táncszínháza és nemzeti dohányboltjai vannak, Nemzeti Oltóközpontja és nemzeti konzultációja, tudtuk eddig is, a Nemzeti Divatstratégia azonban még csak mostanában bújt ki a tojásból. A koncepció a Magyar Divat és Design Ügynökségé, a magyar kormány hagyta jóvá.  A Nemzeti Divatstratégia, az ügynökség közleménye szerint hat fő pillér mentén tervezi az ágazat fejlesztését. Ezek a következők:

• koordináció és együttműködés,
• hatékony promóció és marketingkommunikáció,
• eredményes kereskedelem,
• minőségi és elérhető gyártás,
• magas színvonalú, nemzetközi szintű oktatás,
• megbízható adatok és mérhető teljesítmény.

A Magyar Divat és Design Ügynökségé (MDDÜ) honlapján olvasható kommüniké szerint a divat-és designipar hazánk egyik legnagyobb foglalkoztatója: országszerte megközelítőleg 90-100 ezer főnek biztosít megélhetést a szektorban működő 12 000 vállalkozás. Szerintük

az iparág jelentősége hazai és nemzetközi szinten ugrásszerűen növekedett az elmúlt évtizedekben, ami a benne rejlő közvetlen és közvetett gazdasági lehetőségeknek, valamint turisztikai attrakció- és országimázs formáló szerepének köszönhető.

Herczeg Zoltán divattervező huszonöt éve dolgozik a divatszakmában, de jó kapcsolatai vannak a gazdasági, művészeti, politikai téren is. Azt mondja,

„az egész szemfényvesztés, és összességében minden szegmensében ez jellemzi a magyar pályázati és támogatási rendszert.”

Sarkosan fogalmaz, mert szerinte

„magyarul ezt egyébként lopásnak is hívják, és az egész csak azért van, hogy a pénzt vissza lehessen osztani a haveroknak. Magam is közgazdasági egyetemet végeztem. Volt szerencsém néhány pályázatot látni.”

Állítása szerint

„Korábban, 2010 előtt tudtommal ez csak tíz-húsz százalék volt, mára lett ilyen brutális. A pénzek különböző szinteken, akár a legmagasabbakon csatornázódnak vissza. Kizárt, hogy a pályázó erről ne tudjon, hiszen a hiányzó részt neki kell költségekkel elszámolnia, és ez óriási rizikó. És az is nehezen elképzelhető, hogy az illetékes hatóságok ne értesülnének erről, hiszen minden az ő kezükben van, így végül nem olyan nagy a kockázat, mert a korrupció rendszerszintű és intézményesült. Ma a szektorban 50-100 pályázatra alkalmas nagyobb cég működik, és ha mindegyik „csak” pár száz milliót kap mondjuk 3-5 évente, akkor az elég szép pénzmozgást jelent. Cserébe a pályázó azonnali szerződéshez, készpénzhez jut. Egy pályázatra amúgy általában száz és 300 millió forint közti összeget lehet kapni, de láthattuk már ennek többszörösét is, például alkotóházra. Alig várom, hogy én is láthassam!”

Egy neve elhallgatását kérő tervező szerint

százmilliós támogatást adni azért, hogy valaki évente három blúzt tervezzen, eléggé irritáló. Ő még nem látott olyat, hogy akit támogattak, az tizenkét varrónőt alkalmazott volna. Márpedig a divat nagyon gép-, alkalmazott és ezáltal költségigényes, persze kétségtelen, hogy óriási profitot is tud termelni. Mert a fő szempont mégiscsak az, hogy az adott ruhát megveszi-e valaki.

A divat nem múzeum

− mondta a szakember, aki szerint vannak olyan túltámogatott tervezők, akik az elmúlt évtizedekben önmagukhoz képest semmit nem fejlődtek, és az árbevételük se nő, tehát többe kerültek, mint amennyit termeltek. Az is irreális, amikor egy bizonyos webshopon 800 ezer forintos pufidzsekiket lehet vásárolni, amihez további tízezrekért lehet külön ujjat venni; ahogyan az is, hogy ez drágább, mint egy világmárka az Andrássy úton, ahol az ember a hagyományt és a vásárlási körülményeket is megfizeti. A tervező szerint igazi sikert csak a rendszeren kívül lehet elérni, ugyanakkor az állam ma azt erőlteti, hogy pénzt pumpáljanak a magyar divatba, mert kint lenni a nemzetközi piacokon nagy presztízst jelent. Szerinte a sikerben az idő előrehaladtával maximum öt százalék szerepe van a tehetségnek, a többi az ötlet, a kitartás, a szorgalom, az akarat, a kommunikáció és a pénz.

Ezek után az Index megkérdezte MDDÜ-t, hogyan biztosítja a pályázatok tisztaságát, azt, hogy a szakmai szempontokon túl semmiféle más szempont ne érvényesüljön azok elbírálásánál. Az alábbi választ kapták:

Az objektív, független szakmai bírálat a Magyar Divat & Design Ügynökség kiemelten fontos alapelve. Az Ügynökség által végrehajtott, pénzügyi támogatással nem járó programok keretében minden esetben szakmai zsűri és objektív szempontrendszer alapján zajlik a résztvevők kiválasztása – a nemzetközi programok esetében neves nemzetközi szakértők és zsűritagok bevonásával. Fontos hangsúlyoznunk, hogy pénzügyi támogatással járó egyedi pályázat elbírálásban az Ügynökség nem vesz részt, ez alól egyedüli kivétel a kis költségvetésű, külföldi mintára kiírt és a szakmában nagy sikerű design LAB inkubációs program, ahol szintén nemzetközi és hazai szakmai zsűri dönt a pályázatok elbírálásáról. Ami az Innovációs és Technológiai Minisztérium szakmai irányításával a Pénzügyminisztérium által a magyar divat- és designipar támogatására kiírt, összesen 15 milliárd forint keretösszegű uniós pályázatot illeti, azok elbíráláslásában az MDDÜ nem vesz részt. A Divat & Design Pályázat kidolgozását és előminősítési rendszerének kialakítását szakmai javaslatokkal támogatta.

(Forrás)

Remek hír érkezett! Orbán Viktor Ráhel lánya leszáll a lábunkról, mert munkát kapott! - Alulról kezdi, mint a jobb királycsajok: ügyvezető lett!

Ha már nem a turiból öltözől, ahogy Áder javasolta, akkor "divat legyen hazait vásárolni"! - Az Orbán Ráhel-közeli Magyar Divat & Design Ügynökség gigatervvel támad