Rékasi Zsigmond közösségi oldalán osztotta meg gondolatait nemzeti ünnepünk után a jelen Magyarországáról, a fiatalok helyzetéről és lehetőségeinkről.
[mnky_ads id=”10551″]

“Március 15. – A változás hajnala?

Tegnap rengeteg tüntetés, megemlékezés, megnozdulás volt Budapesten, és szerte az országban. Én a Bajtársaimmal a diáktüntetésen voltam.

- Hirdetés -

1) DIÁKTÜNTETÉS

Maga a tüntetés közömbös volt. Voltak benne erős, és időnként szórakoztató pillanatok. Változatlanul azt gondolom, hogy amikor utcára vonulunk, akkor már tisztában vagyunk a problémákkal, és nem újrahallgatni szeretnénk őket.
[mnky_ads id=”10552″]
Amikor a bejelentett rendezvény részeként átvonultunk a Múzeumkerthez már pattanásig feszült a hangulat. Volt egy férfi aki egy adott ponton fogta magát, kiügyeskedte a rendőrsorfalat, és átmászott a kerítésen, majd felszaladt a lépcső tetejére. Senki semmit nem tud róla, ezért az emberek elnevezték Petőfinek.

Mind láttuk, hogy ő nem fél. Akkor mi miért tennénk? Fogtuk magunkat, és mi is bementünk, jó pár zászlóval a vállunkon. Amikor már bent volt vagy egy tucat ember, elkezdték visszafogni a próbálkozókat.

Az emberek éljeneztek, és ünnepelték a bátrakat, akik megmutatták, hogy nincs mitől félniük.

Amikor már a végét fújták a beszédek, mi magunktól kijöttünk. Rohamrendőrök vártak minket. Üdvözöltük egymást, majd szólt az egyikük, hogy Ő fog tájékoztatni minket. Elmondta a rangfokozatát és nevét, majd azt, hogy ha minden igaz akkor közrend bolygatása miatt fognak minket igazoltatni (azt hiszem legalábbis, ezt nem teljesen ismerem). Közbeszólt valaki, hogy “hagyjad”, majd mondta, hogy menjünk utunkra, mert nem indítanak eljárást. Tisztelettel elköszöntünk egymástól. Megkérdezem, hogy megenged-e egy kézfogást, amire azt válasszolta; “majd civilben”. Eközben a Bajtársamnak odaszólt az egyik rendőr; “jól csináljátok, csak így tovább!” Úgy tűnik, hogy a legjobban felszerelt és kiképzett hatósági szervek sem a kormányt pártolják.

2) SPONTÁN MINDEN

Lefújták a rendezvényt, majd megkérték a tüntetőket, hogy menjenek haza. Aha. Meg a lónak a faszát – hangzott el sok helyről. Egyre kevesebben hisznek azoknak, akik ezzel a rezsimmel akarnak együttműködni… Pár száz fővel átvonultunk a Magyar Rádió épületéhez, ahol nem kevés készenlétis üdvözölt minket. Az egyik barátomat aki még előttük ért az ajtóhoz fel is kenték egy oszlopra miután torkon ragadták. Elmondtam az Ébredj Magyar! c. versemet, majd tovább vonultunk a belvárosba. Mindenki a járdán közlekedett, így nem akadályoztuk a forgalmat. Többen így is csatlakoztak hozzánk, és amikor körbe-kérdeztem az embereket kiderült, hogy többen otthonról csatlakoztak a spontán tüntetéshez.

3) VONULÁS

Átmentünk egy zebrán, ahol mindenkinek pont kikötődött a cipőfűzője.. ???? Ránk is piroslott a lámpa, ezért kénytelenek voltunk megállni. Ezért megvártuk hogy zöld legyen, és mentünk is tovább – mindeközben valaki kitolt pár kukát az útra, hogy megszellőztesse őket. A készenlétisek bekerítettek minket az járdán. Ők már jóval kevésbé voltak barátságosak.. kérdeztük, hogy mit akarnak, mi fog történni, de nem válaszoltak. Annyit tudtunk meg, hogy a főnök gondolkozik. Megint megkaptuk, hogy forgalomakadályozók vagyunk.. Bettina őrnagy biztosan nem olvasta el a spontán tüntetésről szóló cikkeit, miszerint ha az emberek olyan sokan vannak, hogy nem férnek el a járdán, akkor bátran vonulhatnak az úton is, ezzel akadályozva a forgalmat. Mindenkit igazoltattak, engem még ki is pakoltattak, mert elkezdtem Bettinát tájékoztatni, hogy foghíjas a tudása. Rábasztak, mert tele volt az 50l-es táskám.

4) KONKLÚZIÓ

Amikor a múzeum lépcsőjén állva éreztem rengeteg Bajtársam tekintetét, akkor tudtam, hogy van remény. Ezt a reményt fel kell használnunk. Szerveződnünk, és felszerelkeznünk kell arra az esetre, ha a választások nem hoznának eredményt. El kell jutnunk vidéki Bajtársainkhoz is, mert csak együtt, összefogva hozhatjuk el a változást. A Renegátlástalanokkal ezt tesszük. Találkozzatok velünk Miskolcon és Cegléden is!
[mnky_ads id=”10553″]
Április 8. az utolsó lehetőségünk a békés kormányváltásra. Ha ez nem történik meg, másnap találkozunk az utcán.”

Rékasi: Az osztálytársaimat megzsarolták…

Büntetőeljárás az alany tudta nélkül? Rékasi Károly fiának számítógépeit lefoglalta a rendőrség

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét