Setét Jenő: Csorba Robika nem ölt meg senkit, nem követett el senki ellen semmit

A romák elleni rasszista gyilkosságoknak nevezett eseménysorozat készületlenül érte a közvéleményt. De ez nem magyarázza a tragédiát övező közönyt. Setét Jenő roma polgárjogi aktivistával, a tatárszentgyörgyi terrorcselekmény tizedik évfordulóján a 168 óra készített interjút.

Máig nem látjuk a jelét annak,

hogy a történtek részévé váltak volna a nemzeti emlékezetnek, a bűncselekményt kiváltó rasszizmus elutasítása pedig a nemzeti identitásnak:

“Abban, hogy megtörténhetett a rasszista gyilkosságsorozat, szerepe van a média végtelenül aljas magatartásának. Kiemelném e körben az Erdélyi Mónika nevével fémjelzett show-műsort, amely debil vadállatként, vérfertőző barmokként mutatta be a műsorban pénzért szerepet vállaló cigányokat. Ez is hozzájárult annak a lelkületnek a kialakításához, amely szerint „mi, magyarok nem ilyenek vagyunk, ezek cigányok”. Engem is kirázott a hideg ezektől az emberektől, irtóztam tőlük, elfogott egyfajta szégyenérzet. Ez a műsor megágyazott az eseményeknek”

A média oly mértékben határozza meg az emberek egymáshoz való viszonyát – mondja a jogvédő – amelynek az erejét nem szabad lebecsülni. Ha nem ömlene a közmédia valamennyi csatornájából a migráns- és Soros-ellenes retorika, a kormányzati szereplők hiába mondanák a négy fal között. Ugyanez igaz a cigányellenes előítéletekre is:

“Az a többség, amely birtokolja a hatalmi erőforrásokat, benne a médiát, megteremtett a romák feje fölött egy olyan, társadalmilag konstruált cigányképet, amivel mi nem tudunk azonosulni. Viszont a többség ezen keresztül identifikálja azt, hogy magyar. Vagyis: magyar az, aki nem cigány. Szerintük. Szerintem meg én is magyar vagyok, és az itt élő nyolcszázezer roma is magyarként tekint önmagára. 1990-től 2010-ig volt valamiféle politikai kultúra ebben az országban. 2005 előtt bárki könnyen belebukhatott abba, ha nyilvánosan cigányozott. Súlyos retorziója volt a rasszista beszédnek, viselkedésnek. Majd jött 2006, Olaszliszka, ami mindent felülírt.”

romagyilkossag
Romagyilkosságok – Az áldozatokra emlékeztek Budapesten a tizedik évfordulón
Szöveg: Budapest, 2019. február 23. Fáklyás felvonulás a romák elleni sorozatgyilkosság áldozataira emlékező rendezvényen Budapesten 2019. február 23-án. Tíz éve ezen a napon lőttek le Tatárszentgyörgyön egy roma kisfiút az édesapjával együtt. MTI/Kovács Attila

Tragédia, ha nem a bűncselekményt, hanem a származást üldözik

Azzal, hogy megszületett a cigánybűnözés fogalma, potenciális bűnelkövetőnek bélyegezték a nyolcszázezres roma közösséget. A média pedig teret engedett mindennek:

“A show-ban megjelenő debil emberek keltette hatásra rákapcsolódott a politika masszív hazugsága. Az, hogy a cigányok a szociális rendszeren élősködnek, pluszerőforrásokat kapnak. Ezzel szemben sem ma, sem korábban nem volt olyan ellátás, amit azért adtak volna, mert valaki cigány. Mégis elhitették a társadalommal, hogy létezik ilyen. A politika elhitette azt az eszement állítást is, hogy a cigány kisebbség terrorizálja a többséget. Ehhez se akarata, se erőforrása nincs. Van itt néhány hazugság tehát, amit szorosan egymás mellé rendezett a többségi társadalom. Erre jött a megélhetési gyerekvállalás súlyos hazugsága, ami ma is komoly meggyőződés bal- és jobboldalon egyaránt. Csakhogy Magyarországon akkor is magas volt a gyerekszám a romák körében, amikor még nem létezett szociális ellátórendszer. És ugyanilyen magas volt a hasonlóan szerény anyagi körülmények között élő nem roma népesség körében is.”

A történtek idején az államhatalom intézményei minden módon tagadták, hogy a gyilkosságsorozatnak etnikai motivációja volna

– emlékeztetett Setét. Sőt! Eleinte romákat börtönöztek be azzal, hogy cigányok közötti leszámolásokról van szó. A többségi társadalom szeretné magát európai, civilizált demokratának látni, miközben e vágyott identitásával szemben más retorikát használ, más cselekvéssort hajt végre:

“Az ország nem akar mindezzel szembesülni. Ebben meghatározó szerepe van a politikusoknak és a véleményformálóknak. Amikor láttuk, hogy a közvélemény szabadulna az események emlékezetétől is, roma emberek és más civilek elhatároztuk, hogy ezt nem hagyjuk. 2011-től elkezdtünk megemlékezéseket szervezni. Balog Zoltán évről évre kiadott egy közleményt, s az első öt évben valamennyiben egy lapon említette az olaszliszkai gyilkosságot és a Tatárszentgyörgyön történteket. Most is számos olyan hozzászólást kapok, hogy „de a Szögi Lajos”. Csakhogy egy bűncselekményt nem lehet a másikkal magyarázni. Nem lehet az ötéves Csorba Robika meggyilkolására magyarázat a Szögi Lajos elleni bűncselekmény! Be kell vallani, hogy ez egy kollektív büntetés, bosszú volt. Akkor nem kell úgy tenni, mintha itt normális jogrend lenne. Meglehet, sokan gondolják úgy, hogy rendben van, ha egy cigány ember által elkövetett bűncselekményre egy ötéves kisfiú meggyilkolása válasz lehet. De Csorba Robika nem ölt meg senkit, nem követett el senki ellen semmit.”

Miért tüntette el az Országos Roma Önkormányzat a romagyilkosságok áldozatainak emléktábláját?

A rasszista indítékú sorozatgyilkosság olyan hihetetlen, mintha nem is velük történt volna meg

Neki akkor vált végletesen megrendítővé, amikor megnézte Hajdú Eszter filmjét, az Ítélet Magyarországont. Azt üzeni a film, hogy olyan aljas állami eljárást éltünk át, amelyben nem az elszenvedett cselekmény volt a fontos, hanem az, hogy az érintettek romák:

“Megalázóan, hátrányos megkülönböztetést okozva járt el a rendőrség, a mentők eleve rasszista fenntartásokkal mentek ki a helyszínre, a nyomozó hatóságok, a tűzoltók, a katasztrófavédelem munkatársai is, aki az ügyben érintett volt, olyan súlyosan előítélettel terhelten nyilatkozott, hogy a ma érvényben lévő etikai és jogi normák szerint nem is láthatnának el közfeladatot. Ezek a személyek nem csak diszkrimináltak, hanem rasszista módon beszéltek, gondolkodtak és cselekedtek. Ideértve azt a rendőrt is, aki összevizelte a nyomokat.” /…… / “Amikor a gárdavonulások történtek, azt mondtuk, még a legreménytelenebb helyzetben is, hogy a magyar államnak, a jogrendnek meg kell miket védenie. Sok esetben nem volt alapja a bizakodásunknak. De nem jelölhettünk meg más rendezőelvet a romák számára, mint azt, hogy az igazságszolgáltatásra, a rendvédelmi szervekre kell bízni a társadalmi béke helyreállítását. A világ más hasonló közösségei már rég gyújtogatnának. Mi, magyar roma közszereplők egységesen és helyesen jártunk el, amikor azt mondtuk, hogy a szélsőjobbal szemben erőszakmentesen, a jogrendre támaszkodva kell védekeznünk.”

Robika! Egy lemészárolt kisfiú emlékére

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük