Sikeres lehet-e még a fideszes handabanda „Brüsszelben”?

Ez a kérdés, nem több, nem más. Vagy még ez sem, hiszen nyilván átlátnak rajtuk: akkor csak az a kérdés, megéri-e a Néppártnak bent tartani a bűnszervezetet. Érvényesülhet-e tehát a kettős beszéd, amikor már régen mindenki mindent tud?

Orbán lejátszott

Valóban az a kérdés, hogy megéri-e: sajnos, a probléma elvi része aligha érdekel bárkit is – talán Frank Engelen és néhány társán kívül.

„Már nem Orbánon múlik, maradhat-e a Néppártban a Fidesz” – írja az Index, s a cím utáni első mondat így szól:

Csak részben, felemásan teljesítette eddig a Fidesz a Néppárt azon feltételeit, amelyet a maradáshoz kötött az EP legnagyobb frakciója, ráadásul a kampányban már a populistákkal való szövetségre gyúrt.

Nyilvánvaló ellentmondást tartalmaz ez a mondat, hiszen ha a Fidesz már valóban a „populistákkal”, azaz a szélsőjobboldaliakkal, újfasisztákkal, neonácikkal való „szövetségre gyúrt”, akkor részben, felemásan sem teljesíthette a Néppárt feltételeit…

Hogy is teljesíthette volna!

Talán elkezdték újjáépíteni a fékek és ellensúlyok rendszerét? Dehogy: minden valóságos folyamat ellenkező irányba tart. Kiteljesedik az ország fideszes megszállása. Való igaz, hogy a Néppárt csak szőr mentén, éppen hogy érintette ezt a kérdést, amely pedig alapvető jelentőségű, a zalaptákolmánnyal együtt.

Talán történt valami változás a fideszes „törvényalkotásban”? Mondhatjuk, igen: a valóságos egyeztetések teljes hiánya, az eltérő érdekek lesöprése, a durva hatalmi erőszak egyre fokozottabban érvényesül. Példa erre az a gazemberség, amelyet Orbánék a Magyar Tudományos Akadémiával művelnek: hiába minden ellenérv, hazai és nemzetközi tiltakozás. Minden nap van valami, ami alátámasztja ezt a megállapítást – itt van mondjuk a Trianon-emlékmű.

Ez utóbbi mintapéldája a fideszes „politizálásnak”: nacionalista-soviniszta-újfasiszta hőbörgéssel és szertartásossággal igyekeznek a reménytelen szegénységben élőket fölheccelni, miközben oligarcháik zavartalanul, röhögve fosztogatják az országot és az EU-t. Orbániába be nem teszi a lábát az EU ügyésze..!

A néppárti föltételek a valóságos gondok töredékét érintették – a cigányokkal és a legszegényebbekkel való „bánásmódról” nem vagy nagyon kevéssé szóltak. Az EP-választások tükrében érdemes erről elolvasni Havas Gábor bejegyzését .

Biztos, ez a biztos?

Az az igazságügy-miniszter, aki Orbán utasításainak készséges végrehajtója, egyik fő felelőse a jogállam cinikus, teljes lerombolásának, akár biztos is lehet az EU-ban. Miért is ne? – hiszen sikeres ember! Milyen jól teljesített a bírósági rendszer átalakításában is…

Folyik a színházak háziasítása, bár kétségtelenül lassan – legalábbis lassabban, mint ahogy azt a Fidesz szeretné. Az idő azonban – egyelőre? – a Fidesznek dolgozik.

Megszállták már az egyetemeket – kancellároknak becézett helytartókat neveztek ki, és gyalázatos rektorokat… Elindították az egyetemek teljes fideszesítését.

És mindent, amit művelnek, a „köz”- és terrormédia hazugságműhelyei „hitelesíteni” igyekeznek, folytatva a bornírt, ám szándékát nézve tudatosan aljas, ugyanakkor kétségbeejtőn hatékony migránsozást, brüsszelezést, sorosozást-bérencezést.

Sorolhatnánk a példákat, de már annyiszor megtették, megtettük…

Minden teljesen egyértelmű és nyilvánvaló: csak az a kérdés, érdekében áll-e a Néppártnak a valóságos helyzet tudomásul vétele. Találkoznak-e végre az érdekek és az elvek…

Bár a látszat szerint a Fidesz sorsa megpecsételődött, akár ma vagy holnap bejelenthetnék „önkéntes” kilépésüket, az emberben mégis ott a bizonytalanság. Hiszen az EU vezetői minden ellentét dacára meglehetősen kedélyesen bratyiznak Orbánia urával: mintha még mindig háziasítani szeretnék…

Pedig ama vezetők közül többen biztosan megérik a NER, Orbánia bukását. Tükörbe tudnak-e majd nézni, hallva-olvasva a híreket az Orbán és társai elleni büntetőeljárásokról..?