Siófok polgármestere: nem nyúlok a közösbe, nem vagyok halálos beteg, az én feleségem nem esett át „vak komondoron”, sőt, még bankot sem szoktam rabolni

Mint, ahogy az emberek immár jelentős része, én is sokat használom az internetet, igyekszem minél tájékozottabb lenni a „mindennapok dolgairól”. A facebook egy különös világ: a lehetőségek tárháza, ugyan akkor, sokszor a saját nyomorúságuk okán flusztrált, avagy egyszerűen csak megfizetett emberek arc és név nélküli megnyilvánulási felülete arra, hogy másokat besározzanak – kezdte bejegyzését közösségi oldalán Dr. Lengyel Róbert, Siófok polgármestere azzal a nem titkolt céllal, hogy megválaszolja a szájhagyomány-terjesztette híreket.

Suttogó propaganda…

Magyarországon egyébként a táptalaj is ’magas aranykorona értékű’ mindehhez, rossz példáknak meg ott vannak a legfelsőbb politikai szintek gátlástalan, közpénzekből kistafírungolt, hivatásos gyűlöletszítói. No, meg aztán szép számmal léteznek a suttogó propagandisták, azaz a teljesen hazug, vagy csúsztatott féligazságokon alapuló hírek kitalálói, ’feltálalói’. Azok körül meg a pletykafészkek hada. Tudják, tudjátok, azok, akik különösebb fennakadás nélkül elhisznek, pontosabban elfogadnak aljas rágalmakat és már mondják is tovább. Persze mindenki kicsit még hozzá is színezve…

Terjesztik a városban a fodrásznál, a kozmetikusnál ülve, a csumi ebéd közben, meg ahol csak lehet. Utóbbiak nem is feltétlenül rossz szándékból, inkább csak a „jól értesültek szokásos önmegvalósításaként” és csendesen sutyorogva.

• „Nem is tudom ki mondta, de…”
• „Ki gondolta volna róla, hogy…”
• „Nem tudom igaz-e, viszont…”
• „Nem zörög a haraszt, ha…”

Ismerős mondatok ezek, ugye? Ki ne hallotta volna már őket és kivel kapcsolatosan ne hangzottak volna el?

Én sem úsztam és úszom meg

A politika küzdőterére lépve gyorsan célponttá váltam, névvel és név nélkül is kaptam, kapom rendesen az ívet. Még kifejezetten az én lejáratásomra készült facebook oldalak is létrejöttek és öntik a moslékot a vályúba az arra éhezők elé. Sokan nem is értik, hogy lehet ennyi aljasságot és mocskot napi szinten és ép ésszel elviselni és miért is csinálom még ezt az egészet? Minden közszereplőnek dilemma, hogy kell-e ezekkel foglalkozni? Egyik azt mondja nem, a másik pedig, hogy igen. Valójában nincs jó döntés: ha hallgatsz, „nem véletlenül lapít”, ha reagálsz, „gyanús, máris magyarázkodik” a válaszreakció.

Akár így, akár úgy, az biztos, hogy tudnak ártani, rombolni a lejárató célú, a köztudatba elhintett aljasságok, hazugságok.

Mégis azt gondolom, hogy a legtöbbel nem kell foglalkozni, míg akadnak, amelyekre meg röviden, tényszerűen mégis érdemes reflektálni. Aztán egyébként meg az ember viselkedése, megnyilvánulásai, munkája alapján a legtöbben úgy is kiválogatják mi a búza és mi az ocsú.

Lentebb most tehát néhány „suttogva terjedő pilyogásra” reagálnék, hogy kicsit segítsek a ’búza válogatásában’. Szóval:

• Nem, nem igaz, hogy a Holdkő utcában egy új és hatalmas házat építettünk. A testvérem és családja épített és lakik ott évek óta, alkalmanként pedig –mivel szeretem- meglátogatom, meglátjuk őket. Én egy 50 m2-es társasházi kis tégla lakás lakója vagyok továbbra is. Azonnal jelzem, ha ez megváltozna.
• Nem, nem igaz, hogy megvásároltam a Kiliti Royal pékséget a Nagyéktól. (Az viszont igaz, hogy rendszeresen vásárolunk a pékség kuglófjából, mert kiváló terméknek tartom.)
• Nem, nem igaz, hogy luxus terepjárót vettem. Egy ütött-kopott vadász Lada Nívám van, meg egy lassan 7 éves Suzuki Vitaránk is. Még a korábban valóban felső középkategóriás hivatali autóm helyett is egy kis Suzuki lett beszerezve. Azt hiszem, ezek egyike sem az említett „luxus kategória”.
• De tovább megyek: amellett, hogy nem nyúlok a közösbe, nem vagyok halálos beteg, az én feleségem nem esett át „vak komondoron”, sőt, még bankot sem szoktam rabolni. 

Szóval „igen tisztelt hírgyártók/vivők”!

Én tudom, hogy a mai magyar valóságból kiindulva szinte hihetetlen, hogy egy polgármester, különösen itt Siófokon, nem tollasodik a fizetését meghaladó mértékben. Nem vásárol fel –akár a családtagjai nevére is- értékes ingatlanokat. Beéri annyival, amennyiért megdolgozik és szóba áll bárkivel, akár egy nyomorult hajléktalannal is az utcán. Sőt, ha a város érdeke úgy kívánja, beleáll nagy pénzű és tekintélyű emberekkel szembeni csatákba is. Nem sző saját pókhálót, amelynek a közepében ő maga a dagadt pók és tartja kezében (pontosabban lábában) a befutó fonalak végét. No, meg emellett még teljesen hétköznapi, normális és nem utolsó sorban alkoholmentes, józan életet is él.

De lassan el kéne fogadni, hogy van ilyen is ebben az országban és reményeim szerint nem is csak néhány…”

Siófok polgármestere: "darázsfészekben kotorászok, változtatni fogunk, azt garantálom!"

Siófok polgármestere: gondold át Barátom! Ne csak fennhangon énekelje a magad fajta, hogy "egy vérből valók vagyunk", hanem úgy is viselkedjen!

Siófok polgármestere: "én már megjöttem onnét, ahova egyes gazemberek még csak el sem indultak!"