Stefano Bottoni : ha a Fideszhez tartozol, tartani kell a szádat!

Hitt a Fideszben és a polgári Magyarország gondolatában, 2010 környékén még reményekkel telve vett részt Orbánék rendezvényein. Ma az MTA függetlenségéért harcoló Akadémiai Dolgozók Fórumának egyik alapítója. A HVG Portré rovatának a vendége Stefano Bottoni történész volt.

„…nem volt veszélyérzetem…”

Marslakóként közibénk pottyant Bottoni” – így jellemezte a történészt Sütő András. Bottoni beszélt arról, segítette vagy gátolta a kutatásait ez a „státus”, amikor 25 évesen Olaszországból Erdélybe került:

„A magyar történészek nemigen tudtak mit kezdeni akkor a sztálini nemzetiségi politikával, hisz a Magyar Autonóm Tartomány vezetői magyarok voltak, és nem voltak kevésbé kegyetlenek, mint a románok. A pártapparátus Erdélye legfeljebb egy marslakót érdekelhetett.” /….. / „Azért mertem a zárt etnikai burokban élő társadalomban a nemzeti ikonok – például Sütő András vagy Szilágyi Domokos – ötvenes évekbeli párt- vagy titkosszolgálati érintettségéről beszélni, mert nem volt veszélyérzetem. Én ebben csak jó tanulmánytémát láttam.”

„A fideszes rendezvényeken voltak a legjobb csajok a kétezres években…”

Az ezredfordulón a történész Fidesz szimpatizáns volt, kitért arra, mi vitte a párt közelébe:

„A fideszes rendezvényeken voltak a legjobb csajok a kétezres években. Máig hiszem, hogy a „polgári Magyarország” nem csupán politikai termék volt, hanem a rendszerváltás után az egyik legfontosabb vízió Magyarországról, amivel akkor jó volt azonosulni. De otthonról is hoztam antikommunista attitűdöt: a budai rokonok éles erkölcsi határvonalat húztak párttagok és nem párttagok közé, és büszkén hirdették, hogy ők nem „kollaboráltak”.”

Nagy reményeket fűzött 2010 körül a Fideszhez, mert biztos volt abban, hogy Gyurcsány Ferencet rossz kormányzásban nem lehet alulmúlni:

„Az elején csodáltam a „politikai kormányzás” határozottságát, antiglobalista énemnek pedig tetszett, hogy nekiment a multiknak. 2014 után jöttem csak rá, hogy a rendszer nem tud és nem is akar konszolidálódni, de 2017 elején még állandó lakcímkártyát igényeltem. Rá néhány hétre indult a CEU-ügy, majd jött a kutatók listázása a Figyelőben, a szörnyű választási kampány és a drámai eredmény. Ezek után már tudtam, hogy bárki sorra kerülhet.”

…. ha közéjük tartozol, tartani kell a szádat

Megtehette volna, hogy a NER része lesz, kollégái közül sokan–tehetséges és becsületes emberek – is betagozódtak a rendszerbe:

„Engem zavart azonban, hogy egy idő után a pozíciók szerzéséről és az ellenfél megsemmisítéséről szóltak a fideszes rendezvények. De a legjobban az zavart, hogy ha közéjük tartozol, tartani kell a szádat, márpedig ez nem fért meg az olasz temperamentumommal.”

Nagyon sok energiát fektetett abba, hogy ebben az országban boldoguljon, és szerette volna, ha ez a befektetés megtérül:

„Azt soha nem hittem ugyan, hogy Magyarországra valaha is beköszönt az osztrák életszínvonal, de azt gondoltam, sikerrel zárul a Nyugathoz csatlakozás. Azt pedig nem tudtam volna elképzelni, hogy visszafordul félautoriter rendszerbe. És ez mérhetetlenül fáj és dühít.”

… mindenki csak a saját boldogulásával törődik, akár a közösség kárára is…

Hangsúlyozta, Orbán egy olyan világtrend része, amit bizonyos értelemben megelőzött, és ebből adódik a kezdeti előnye. Ám ez az előny rohamosan fogy:

„Kelet- és Dél-Európában nem a migrációs krízis a valódi probléma, hanem éppen a tömeges elvándorlás és az agyelszívás.” /….. / „Basilicatában szerzett tapasztalatai alapján írta le „az erkölcstelen familizmus” fogalmát, ami a társadalom olyan mérvű diszfunkciója, amikor felbomlik klánokra, és mindenki csak a saját boldogulásával törődik, akár a közösség kárára is. Úgy tűnik, a mai Magyarországon hasonló törzsi logika működik.”

Az interjúban elmondta, mi a legfurcsább neki Magyarországon, mi az, amit nem ért, hogy így alakult:

„A nagyon passzív, gyanakvó viszonyulás a közügyekhez, szinte lehetetlen ezeket a falakat áttörni.”