Stefano Bottoni  a határon túli magyar kisebbségek és sztálinista struktúrák kutatója, aki korábban a Fidesz-holdudvarral is jó viszonyt ápolt, most azonban – tíz év után – épp miattuk hagyja ott a Magyar Tudományos Akadémiát.


Támadás az akadémiai szabadság ellen

A kutató először a Válasznak beszél döntése okairól: szerinte a kormány az innovációs EU-forrásokra akarja rátenni a kezét, másrészt ideológiai okokból is támadja az akadémiai kutatóintézetek szabadságát.

A kutató elmondta, távozik az Akadémiától. Firenzébe megy. A tavalyi választások után két nappal kapott egy telefont az ottani egyetemről. Ők nyilván nem tudtak Orbánról, a választásról. Csak épp akkor hívták fel egy állásajánlattal. Ő viszont tudott Orbánról, a választásról… és nagyon maga alatt volt az eredmény és annak várható következménye miatt. Úgyhogy igent mondott:

” Jóval többet keresek majd, úgy a két és félszeresét a mai nettó 270 ezernek, de jóval többről van szó, mint csupán pénzről. Eszembe nem jutott volna elmenni, ha nem ez van itthon, ami. Sőt! 2017 februárjában bementem a kormányhivatalhoz, hogy magyar személyit kérjek. A kérelem az állandósulás szimbóluma volt, afféle végleges elköteleződés Magyarország mellett. Addig csak ideiglenes lakcímem volt ugyanis. Bottoni Istvánként meg is kaptam a papírokat. Alig telt el egy hónap, jött a CEU-ügy. Nyilvánvaló volt, hogy az egyetem elűzésére készülnek. Akkor viszont még naivan úgy gondoltam, hogy az Akadémiával ugyanezt azért nem lehet megtenni.”

Hangsúlyozta, neki, aki a sztálinista struktúrákat is kutatja, egészen másért örömteli a hatalom működésének ezt a formáját a saját szemével is látni. Épp ír egy könyvet a Nemzeti Együttműködés Rendszerének a születéséről. Hát most megtapasztalhatta közelről, élőben, egyenesben:

“Itt ülök, nézzenek meg, én vagyok a tipikus akadémiai munkatárs. Az átlagéletkorunk 41 év. Ennyit arról, hogy öreg kommunistákból áll a szervezet. A kilencvenes években volt az Akadémián egy nagy átalakítás, amikor operatív és financiális autonómiát megkapta, de akkoriban még erős posztszovjet szagot árasztott az intézmény, ez igaz. Csakhogy ez folyamatosan változott, 2012-től pedig új időszámítás kezdődött. Pálinkás József reformjával. Addig valóban kizárólag állami finanszírozás volt, a pénz felét viszont ma már pályázatokból hozzuk el. ” /….. / “Merthogy egy tanársegéd, gyakran PhD-vel, ma 150 ezer forintot keres. Az Akadémián is. Egy árufeltöltő nem is tárgyal ilyen bérért!”

Orbán új történész nemzedékre vágyik

Kiemelte, a sokat emlegetett német rendszerben benne vannak a cégek, amelyek ott valódiak, nem a miniszterelnök pajtásának közbeszerzésen hízott pénznyeldéi, valamint benne vannak a tartományok is – ezek együttesen felügyelik a kutatásokat. Utóbbiakban változatos pártszínezet látszik, tehát plurális, demokratikus kontroll érvényesül. A Palkovics-tervnek ehhez semmi köze:

“Amihez van, az Putyin rendszere. Ott már 2014-re lezajlott ez a folyamat, amelyet most itthon látunk. Leválasztották a tudósklubot a kutatóhálózatról, utóbbiak minisztériumi alkalmazottak lettek valami tábornok alatt. Itthon is az a terv, hogy káderekkel felhígított testületek döntsenek arról, milyen témákban kutassunk. Egyértelműen orosz mintára zajlik tehát az Akadémia megtörése.” /….. / “A másik ok pedig ideológiai. Orbán Viktor azt mondta már 2016-ban, hogy „tíz évünk van kinevelni egy teljesen új történész-nemzedéket”.”

Nyissuk ki a szánkat, ha nem teszik valami!

A történész elmondta, olyan világban nőtt fel, ahol az emberek kinyitják a szájukat, ha nem tetszik nekik valami. Az egyetemen is, az utcán is, bárhol:

“Döbbenetes élményem a mai Magyarországon: az egyetemi hallgatók teljes passzivitása. Mintha csak az érdekelné őket, hol rúgjanak be péntek este és melyik fesztiválra hogyan szerezzenek VIP-jegyet. Őket már nem a Kádár-rendszer termelte ki, hanem az úgynevezett demokratikus oktatás. Még a környező országokban is aktívabbak az egyetemisták, mint itthon. A mai hallgatók 1999-ben születtek, már 2006-ra sem emlékeznek, hiszen kicsik voltak még. Számukra az Orbán-rendszer az egyetlen létezhető valóság. Ahogy látom, sikeres is volt körükben a kussolásra, megfelelésre való nevelés. ”

A folytatásban:  korunk zselébe áztatott KISZ-esei!

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét