Banánköztársaság
Szanyi Tibor: semmilyen Mészáros-, vagy Tiborcz-adót nem vetnék ki – Halál egyszerű a képlet
Az országgyűlési választási kampány kezdetét onnan lehet felismerni, hogy a politikusok rázendítenek az adóügyekre. A viták lényege, hogy szinte mindenki meg akar adóztatni valakiket, amiből a nép rendszerint azt érzi ki, hogy ahol fát vágnak, ott hullik a forgács, azaz a legtetszetősebbnek kinéző büntetőadó egy óvatlan pillanatban akár őt is utolérheti.
Az országgyűlési választási kampány kezdetét onnan lehet felismerni, hogy a politikusok rázendítenek az adóügyekre. A viták lényege, hogy szinte mindenki meg akar adóztatni valakiket, amiből a nép rendszerint azt érzi ki, hogy ahol fát vágnak, ott hullik a forgács, azaz a legtetszetősebbnek kinéző büntetőadó egy óvatlan pillanatban akár őt is utolérheti.
A kapitális hiba
Szerény véleményem szerint a fősodorban mutatkozó miniszterelnök-várományosok mindannyian elkövetik azt a kapitális hibát, hogy a népre vonatkozó sarcokat barkácsolják, s teljesen megfeledkeznek a felső tízezer gyakorlatilag teljes adómentességéről, jóllehet róluk kábé pont annyi bőrt lehetne lehúzni, mint a mindennapok embereiről. Ezt a kapitális hibát aztán csak fokozzák azzal, hogy a tolvajlással illetett ellenfeleket is adóztatni akarják, mintha a bűnözőket adóztatni kéne.
Személy szerint én semmilyen Mészáros-, vagy Tiborcz-adót nem vetnék ki, ugyanis az én miniszterelnökségem úgy kezdődne, hogy az említett urak felé vezető állami pénzszivattyúkat azonnal leállítanám, s legfeljebb a maguknak számfejtett minimálbér után várnék tőlük adóbefizetéseket, minthogy más jövedelmük aligha lesz. Megkockáztatom, ma sincs érdemben személyi jövedelmük.
Hogyan? Halál egyszerű a képlet
-
- Számfejtess magadnak minimálbért, s ha az történetesen adómentes, akkor máris egy fillért sem fizetsz.
- A lakhatásodról, nyaralásodról a cégeid tulajdonában lévő ingatlanok használatával gondoskodhatsz, ahová a céges limuzinodat vezető sofőreid juttatnak el.
- Ha esetleg gyémántgyűrűt veszel a számodra legkedvesebb embernek, azt majd a cégajándékok sorában fogod feltüntetni.
- Szinte kizárólag éttermekben táplálkozol, aminek a számláit intézi a titkárod, de még a reggeli kávédat is a repiköltségek soraiban rendezi a könyvelőd.
- A cégeid sokmilliárdos jövedelmét újabb és újabb befektetésekbe fordítod, s ha ezek valamelyike éppen yacht-bérbeadással is foglalkozik, akkor meg is oldottad a kéthónapos adriai hajókirándulásodat.
- Ha pedig máshova akarsz utazni, akkor kinézel a helyszínen valami konferenciát, amire beregisztrálsz, s máris adott az indok, hogy a cégeid pénzén kiutazz rövidebb-hosszabb időre.
- A gyermekeid, unokáid oxfordi ösztöndíját pedig szintén valamelyik céged fogja állni.
Az adótanácsadóid egyszerűen lepapíroznak mindent, s arra jössz rá, hogy tulajdonképpen havi 47.000 forintból is meg lehet élni, sőt, te még ennyit sem költesz magadra.
Kétségtelen, a miniszterelnök, a főpolgármester (stb.) a minimálbérnél sokkal többet keres. Hát rendben, fizessenek annyival több adót!
Szerző
