Kiemelt hírek
Szégyellje magát! – a felszólító mód sajátos formája szerint
Nekem elég baljósan hangzik az, hogy „mindenkivel együttműködünk, aki maga is hajlandó együttműködni”. Egyrészt úgy lehet magyarra fordítani, hogy csak a kollaboránsoknak vagyunk hajlandóak segíteni. Másrészt túlságosan emlékeztet az olyanokra, mint „Nem vagyok én egy zsarnok, amíg megcsinálják, amit mondok.”
Azon viszont teljesen fel vagyok háborodva,
hogy „a Fidesz nyerte el a szavazatok többségét”. Ez politikai pamfletben, propagandaműsorban és -irományban elmegy, de a parlament komolyságához nem illik. (Nem illene, ha lenne még neki komolysága.) Ezen a választáson ugyanis (a megyei közgyűlések képviselőtestületeit leszámítva) nem pártokra szavaztak, és hivatalosan nem is összesítették a pártjelöltekre leadott szavazatokat, az önkormányzat választás a természete szerint nem ilyesmiről szól.
Ha azt mondta volna, hogy a legtöbb mandátumot a kormánypártok jelöltjei kapták, az még elment volna, de az se lett volna teljesen rendben (mert feltételezné, hogy mindan mandátum egyenrangú, „egyet ér”).
Szégyellje magát
[Ez a felszólító módnak egy nagyon sajátos használata volt, hiszen én nem utasíthatom rá, de nem is valamiféle kívánságot vagy vágyat fejeztem ki vele, hanem inkább valami olyasmit, hogy „ha képes lenne rá, szégyellnie kellene magát”.]
