Szeretet – négy lábon

Ha az állatok adta szeretet a domináns, a legszebb dolog menhelyről elhozni egy kutyust. Hálás lesz az otthonért, a biztonságért, a gondoskodásért, a szeretetért.

Volt a televíziós csatornákon egy kedves, megható reklám, amelyben egy keverék kutyus reménykedik a menhelyen, hogy gazdára talál. S amikor ez sikerül és nagyon boldog, társaira emlékezve, arra kéri a nézőt, hogy személyi jövedelemadója egy százalékát ajánlja föl valamelyik állatmenhelynek, mert így életet menthet. Ezt látva, mindig arra gondolok, hogy vajon hány embernek jut eszébe a hatására lépni, átérezni, hogy nemcsak egymásért, hanem az állatokért is felelősek vagyunk – szóval és tettel egyaránt.

S nemcsak az anyagi támogatás fontos, hanem az örökbefogadás is, hiszen egy-egy szerető otthonra találó kutya helyére szinte azonnal érkezhet egy másik, akinek ez az életét jelenti. S ugyan vannak az állatmenhelyeken fajtatiszta kutyusok is, a legtöbb kis befogott csavargó keverék. Lassan a kóbor kutyák országává válunk. S ami a legszomorúbb: a különböző gyepmesteri telepeken napi szinten több tucat állatot altatnak el, mert sokkal több a kóbor kutya, mint ahányat be tudnak fogadni a menhelyek. S mindez leginkább azért van így, mert sokan felelőtlenül vásárolnak kutyát, s amikor rájönnek, hogy gondoskodni kell róla, megszabadulnak tőle.

Fajtatiszta vagy keverék?

A kutyások között van olyan, aki a fajtatisztához ragaszkodik, s olyan is, aki inkább a keverékekre esküszik, mondván, hogy azok okosabbak és egészségesebbek. De hogy látja a szakember, dr. Papp Antal, a budapesti Talpas Állatorvosi Rendelő főorvosa?

– Ha valaki kutyát szeretne, és gondolkozik, melyik tábornak higgyen, annak el kell döntenie, mi is a célja. Versenyeztetni akarja, esetleg vadászni vinné, vagy más, egyéb, határozott elképzelése van, akkor a célnak megfelelő fajtatiszta kutyát vegyen. Ha lakásban tartott kedvencnek szánja, arra a keverékek kiválóan alkalmasak. Persze számolni kell a rizikóval. Ha ismeretlen fajtájúak a felmenők, kockázatos a dolog, mert nem ismerjük a várható testmagasságot, nem tudjuk, mennyire hullik majd a szőre, s azt sem, mely fajtákra jellemző tulajdonságai lesznek.

– Általánosan elterjedt vélemény, hogy a keverékek sokkal okosabbak és egészségesebbek pedigrés társaiknál, mert azoknál gyakoriak a túltenyésztésből adódó problémák.

– Nagyon gyakran hallani azt az elméletet, miszerint a keverék kutyák jóval egészségesebbek, mint fajtatiszta társaik, mondván, a zárt populáción belül a szelekció miatt folyamatosan szűkül a génkészlet, tehát nő a beltenyésztettségi szint, csökken a genetikai változatosság.

A keverék kutyáknál elméleti síkon ez a jelenség nyilván nem érvényesül, azonban mindegyik kölyök kizárólag a két felmenőjétől kapott génkészletből gazdálkodhat. A legtöbb mai keverék kutyusnak pedig akár közvetlenül, akár közvetve, de fajtatiszta felmenői vannak, tehát az ő korlátozott génkészletüket s az esetleges hibáikat kapja örökségül.

A túltenyésztőknek csak a pénz számít

Egyes népszerű fajtáknál a szaporítók (nem az igazi tenyésztők!) nem tartják be a fajtastandard követelményeit. Ők a túltenyésztők, akiknek igazából csak az számít, hogy minél többet keressenek. A túltenyésztett fajtáknál igen sok egészségügyi probléma adódik. Tehát lutri az amúgy borsos árú fajtatiszta kutya is, mert a tenyésztő tisztességétől függ, mennyire felel meg a kölyök fajtája követelményeinek, s az is, egészséges lesz-e, nem örökölt-e valamilyen bajt a szüleitől.

A felelősséget érző tenyésztők régóta felismerték egyrészt az örökletes betegségek tényét, másrészt a beltenyésztettség által hordozott veszélyforrásokat. Ezért törekszenek arra, hogy az egészséges utódok, illetve a fajta jövője szempontjából leginkább kedvezőnek számító párosításokat végezzék.

Ugyanez nem mondható el a keverék kutyusok „tenyésztéséről”, hiszen rendszerint a véletlenen múlik a felmenők „kiválasztása”, és sem a szülőkön, sem az utódokon nem végeznek semmiféle egészségügyi szűrővizsgálatot. Így semmilyen hitelesnek nevezhető információ nem támasztja alá azt az elméletet, hogy ezek a kutyák valóban egészségesek lennének.

– Honnan lehet tudni, hogy ha idővel szeretném versenyre vinni a kutyát, kitől érdemes kölyköt vásárolni?

– Fontos, hogy a tenyésztő meg tudja-e mutatni a szülőket, s azoknak megvan-e a törzskönyvük, vannak-e a versenyeken elért eredményeikről papírok. A kölyöknek pedig legyen egy ügyvéd által ellenjegyzett betegségszűrő igazolása.

A legszebb dolog

– Mi a helyzet a szellemi képességekkel?

– A kutyáknál hasonló a helyzet, mint az embereknél. Amikor kicsik, származástól függetlenül nem tudni, okosak lesznek-e. Ez teljesen változó. Van köztük Einstein, s akad átlagon aluli értelmű is. A kis testű ebeknél az a tapasztalat, hogy ők nem igazán értelmesek. De ezen is lehet segíteni: többet kell velük foglalkozni.

– Miért terjedt el mégis a keverékek egészségéről szóló elmélet? Miért, hogy sokkal több fajtatiszta kutya fordul meg az állatorvosi rendelőkben, mint keverék?

– A fajtatiszta kutyák tulajdonosai azok az emberek, akik tudtak és akartak pénzt áldozni arra, hogy kutyájuk legyen és ha beteg a kutyus, hajlandóak az állatorvosi kezelésre is költeni. A legtöbb keverék kutyus viszont csak „van”, ám a gazdi nem hajlandó költeni rá. Könnyen lesz másik… Persze ez csúnya általánosítás, hiszen nagyon sok olyan ember van, akit valóban csak az állatszeretet vezérel, aki mondjuk nem sznobizmusból tart kutyát, vásárol valami divatos fajtát, akinek nem az a fontos, hogy elmondhassa, milyen sokba került az eb, hanem legalább egy kutyust meg akar menteni a biztos haláltól. Ezért elmegy a menhelyre, és örökbe fogad egyet.

Nincs különbség

– Végül is, ha összehasonlítjuk a fajtatiszta és a keverék kutyákat, melyik javára billen a mérleg nyelve?

– Nincs különbség. Mindegyik kutya. Ez a lényeg. S ha csak az állat szeretete a domináns, azt mondom, a legszebb dolog menhelyről elhozni egy kutyust. Ő éppen úgy képes és alkalmas szeretetet adni, mint pedigrés társai. Nem lesz egyikük sem jobb vagy rosszabb, de a gazdi-jelölteknek fel kell ismerni a saját igényeiket, és tisztában kell lenniük korlátaikkal. Egy komoly pénzért vásárolt fajtatiszta kutyusra nem a vételár az egyetlen kiadás, hiszen az oltási programját, etetését, tanítását is biztosítani kell. Ám ha nem megbízható helyről kerül hozzánk, könnyen több számjegyű állatorvosi számlát hozhatunk össze egy-egy fertőzés, betegség gyógyításával összefüggésben. Az örökbefogadás ehhez képest sokkal kisebb költségű de négylábú társunk ugyanolyan (ha nem nagyobb) rajongással, ragaszkodással fog minket hazavárni. Talán nagyobbal, mert tudja, milyen az utcán kóborolni, kukázni, nem tartozni senkihez. Hálás lesz az otthonért, a szeretetért.

– Tehát ezek szerint a minden áron való ragaszkodás a fajtatiszta kutyához, valamiféle oktalan különbségtétel lenne?

– Így vélem. Más országokban, ahol a mienknél sokkal komolyabb az állatvédelem, az emberek különbségtétel nélkül, a menhelyről hozzák el a kutyusokat, s azoknak bizonyosan nincs törzskönyvük. És hát higgye el, csak az a fontos, hogy a kutya igazi társunk legyen – ebben nincs különbség. Valamennyien fenntartás nélkül szeretik gazdájukat, s valljuk be: ez a szeretet olykor jóval őszintébb, mint amit sok embertársunktól kapunk.