Banánköztársaság
Szia politikus Uram! Pisi, kaki, esetleg kávé érdekel?
Orbán Viktor a mai napig nem tudott felnőni politikusnak, s megmaradt amolyan adok-veszek jogásznak. Kétség kívül szeret ünnepségekre járni, sok mindent látott már, de azt sem a tanulmányai során, sem pedig a gyakorlatban nem tanulta meg, hogy bizonyos nemzetközi kérdésekhez tartoznak ugyan jogi megoldások, csak éppen az adott ügyek politikailag dőlnek el.
Talán legjellemzőbb ilyen példa
a II. Világháború után felállított nürnbergi bíróság esete. Az addig ismert nemzetközi jogi keretek ugyanis csak nagyon korlátozottan adtak volna lehetőséget a kívánt tárgyalásokra, ezért aztán a győztesek külön erre az alkalomra alkottak egy – szó szerint – alkalmi jogrendet, ami aztán nem mellesleg a mai napig a háborús bűnök kezelésének alapja lett. Nem nyújtom rétestésztává a gondolatsort, csupán jelzem, hogy
az Oroszországgal szembeni európai szankciók a szigorúan értelmezett jogi keretek között január 31-e után automatikusan szertefoszlanak, amennyiben azokat a tagországok egyhangúlag nem hosszabbítják meg. Értsük ez alatt azt, hogy prolongálás hiányában február 1-én fel kéne szabadítani az EU-ban zárolt orosz betéteket, s meg kellene nyitni a szabadkereskedelem összes csatornáját, ráadásul kölcsönösség nélkül, azaz egyoldalúan.
<<< Olvassa cikkeinket a Facebookon és a Google hírei között is! >>>
Nomármost,
ha Orbán Viktor azt gondolja, hogy brutálisan szembe mehet 26 tagország közös akaratával, amely 26 tagország egyébként a magyar gazdasági erő legalább ötvenszeresét képviseli, akkor iszonyatosan téved. Múlt pénteken az EU- csúcstalálkozókat megelőző és részben helyettesítő nagyköveti értekezleten a szerencsétlen magyar nagykövettel kimondatta a “nyet”-et a szankciók meghosszabbítására, ami miatt könnyen lehet, hogy a jövő hét elején rendkívüli EU-csúcsot kell összehívni. Ezalatt pedig azt kell érteni, hogy az összes tagországi kormányfő egy napot kidobhat az életéből, hogy Brüsszelbe utazzon meghallgatni Orbán huzakodásait, majd ismét kiküldeni őt a folyosóra, vagy a klotyóra, avagy a kávézóba, hogy a bent maradók egyhangú döntést hozhassanak. Furának hangzik az ilyen, de pontosan ez történt, amikor Orbán a legutóbb hasonlóképp makrancoskodott, mint most. Ennek azonban egyre kevesebb értelme van, már csak azért is, mert Orbán látszólagos barátja, Donald Trump kábé egy milliméterre áll attól hogy kénytelen legyen brutális szankciókat bevezetni Oroszországgal szemben. Ugyanis hangzatosan beígérte ezeket, amennyiben az oroszok nem ülnek haladéktalanul tárgyalóasztalhoz Ukrajnával, márpedig az erre szóló orosz válasz finoman szólva is elutasító volt.
Ha csak az eddigi orbáni (szavazási) blokkolásokat nézzük,
amiket sokan és tévesen vétónak emlegetnek, akkor a mérleg igen lesújtó, mivel eddig még egyetlen ‘sikeres’ akciót sem jegyeztek fel. Miniszterelnökünk vagy meghátrált a falnál, vagy úgy ment neki, hogy a fal adta a másikat. Borítékolhatjuk, hogy most sem lesz másként.
Azt nem zárom ki, hogy a többiek részéről sok bosszúsággal járhat a szankciók életbetartásának alternatív jogi keretezése, de ahogy Trump üzente Putyinnak, csinálhatjuk rövid úton könnyedén, de a hosszabb úton is, ám úgy sokkal nehezebben. Ugyanez igaz Orbánra is. Például a zárolt orosz vagyonokat a nyugati országok nyilván nem fogják február 1-én 0:01-kor átutalni Moszkvába, már csak azért sem, mert Oroszország éppen ki van zárva a nemzetközi fizetési rendszerek többségéből. Ám van ennél egyszerűbb akadály, ugyanis ezek a pénzbetétek egy belga pénzintézetnél szunnyadnak, márpedig a belga király szuverén módon mondhatja, hogy az ő országából aztán nem lesz semmi ilyen utalás, és kész! Hasonlóképp, bármelyik EU tagország kormánya bármelyik pillanatban bármelyik cégének megtilthatja, hogy Oroszországgal üzleteljen, sőt, akár egyetlen tollvonással az összesnek. Igaz, ezt így 26 tagországban kell külön-külön elrendelni, bár ennek meglehet az a szomorú következménye, hogy Oroszország neve mellé Magyarországot is odaírják. Az már kevésbé lenne látványos, ahogy az európai befektetők szép egyenként vinnék el tőlünk a vagyonaikat, azaz pénzbetéteket, cégeket stb-t, hiszen mivégre tartanák itt ezeket, ha tilos lenne velünk üzletelniük.
A jobb érthetőség kedvéért megismétlem:
nyugodtan tekintsük lehetetlennek azt, hogy az ukrajnai háború európai terheit viselő országok a magyar miniszterelnök sunyi hisztije miatt vágnák sutba az eddigi áldozataik értelmét, ideértve az arcukat! Az európai presztízsveszteség persze így is hatalmas, de nem fogják ezt még egy nevetséges hátraarccal is tetézni pusztán azért, mert Orbán vérlázítóan dörgölődzik Putyinhoz.
A legvalószínűbb forgatókönyv azonban az ilyenkor szokásos, azaz először a magyar nagykövet eljátszotta a hattyú halálát, majd pár napra rá, a 24. óra 59. percében Orbán nagylelkűen kikéredzkedik a nagyteremből valami kisebbe, s hagyja a nagyokat dolgozni.
Szerző
