Banánköztársaság
Szijjártó Péter Tusknak címzett dörgedelmeiről
Sajnálatosan megszoktuk már – sokan pedig egyenesen lelkesednek érte -, hogy Szijjártó Péter, a magyar “külügyminiszter” ázsiai, afrikai diktátorokkal szívélyesen enyeleg, bájolog, demokratikus országok vezetőivel pedig durva, mint a pokróc – egyszerűen hihetetlenül nagyszájú bunkó.
Sajnálatosan megszoktuk már – sokan pedig egyenesen lelkesednek érte -, hogy a magyar “külügyminiszter” ázsiai, afrikai diktátorokkal szívélyesen enyeleg, bájolog, demokratikus országok vezetőivel pedig durva, mint a pokróc – egyszerűen hihetetlenül nagyszájú bunkó.
De föl ne háborodjunk, hiszen amit mond, az csupán “vélemény”, amit szerinte minden “igazi demokratának” tiszteletben kell tartania…
Ilyen vélemény csupán, hogy blokkolni igyekeznek Ukrajna támogatását – “nem a mi ügyünk”; vagy teli pofával ordítoznak az új lengyel kormány polgári demokráciát helyreállító intézkedései ellen – mintha például a korábbi “közmédia” valóban közmédia lett volna. Ezzel persze azt is üzenik, hogy véleményük szerint a legújabban mandineressé tett magyar “közmédia” is kifogástalan, valódi közmédia…
“Magyarország szuverén, és mindenről megvan a maga véleménye, amelyet másoknak tiszteletben kell tartaniuk”
– handabandázza a maffia “külügyminisztere”, és az EU vezetői szinte megszeppenve húzzák meg magukat, vagy igyekeznek úgy tenni, mintha semmit se hallottak, semmit se láttak volna a mai Orbániából. Talán egyedül Donald Tusk a kivétel – nem véletlenül hepciáskodik éppen vele Szijjártó. Persze, szövege hazai használatra, a magyarembereknek szól, Tuskot aligha hatja meg…
“Demokraták nem bélyegeznek meg senkit pusztán azért, mert más a véleménye”
– ez egészen demokratikusnak hangzik, akár liberális ország minisztere is mondhatná…
Orbánia tehát olyan állam, amelynek 2010 óta “más a véleménye”
Egyszerű vélemény volt
- a magánnyugdíjak elzabrálása,
- az alkotmánybíróság domesztikálása,
- a fékek és ellensúlyok rendszerének totális szétverése,
- a maffia módra elfogadott és tucatszor is módosított “alaptörvény”,
- a rendőrség és az ügyészség felügyelet alá helyezése,
- a kultúra vidnyánszkissá erőszakolása.
Puszta vélemény a médiaviszonyok közpénzből való brutális fideszesítése, ahogy a rendeleti kormányzás is csupán vélemény, mint az “alapjául” szolgáló “háborús veszélyhelyzet” is. Tudomásul veendő vélemény az is, hogy az ÁSZ gátlástalanul kiszolgálja azt a hatalmat, amelyet pedig éppen ellenőrizni volna hivatott. S egyelőre a legújabb vélemény az új “ÁVH” megalakítása, élén a példásan gátlástalan Lánczi Tamással.
Az “igazi demokraták” kötelességszerűen tudomásul veszik az eltérő véleményeket, mint ahogy tették azt a harmincas évek “demokratái”.
És tudomásul veszik azokat a minősíthetetlen kirohanásokat is, amelyekkel Szijjártó Péter “tiszteli meg” őket, naponta.
Elvégre a demokratikus világ nem holmi falusi kocsma, ahonnan ilyen viselkedésért egyszerűen kihajítanák az embert, mint azt a bizonyos macskát…
Szerző
