Banánköztársaság
Ujhelyi István: már érzi az ország a NER-váltás ízét!
Piszok messze van még a jövő évi választás, a hátralévő nem egészen egy év alatt még bármi és annak az ellenkezője is megtörténhet. Nemcsak itthon, de a minket körülvevő szűkebb és tágabb világban is, vagyis nyugodt lélekkel lehetetlen megjósolni, hogy mi fog történni. Egykori elsővonalas pártpolitikusként és immár amolyan politikai szemtanúként azonban láttam eleget az elmúlt évtizedekben ahhoz, hogy finom apróságokat, társadalmi dinamikákat és közhangulati módosulásokat meglehetősen nagy biztonsággal képes legyek észrevenni – kezdte Ujhelyi István ENSZ-nagykövet (UN Tourism) és közéleti influenszer szokásos vasárnapi nyílt levelét.
A soron következő választás egészen biztosan más lesz, mint az előzőek, ami után semmi nem fog úgy maradni, ahogyan eddig
Nem zárom ki, hogy a Fidesz végül – külső segítség, külső hatás segítségével akár, de – hatalomban marad jövőre, de többsége vélhetően rendkívül törékeny lesz, a NER egésze pedig annyi sérülést, hitelvesztést és kohézió-gyengülést fog addigra elszenvedni, hogy a jelenlegi formájában egészen bizonyosan fenntarthatatlanná válik. Annak az arrogáns, mindent leuraló és minden mozdítható értéket eltulajdonító rablógazdálkodásnak bizonyosan vége, amelyet az elmúlt tizenöt évben megtapasztaltunk és amely kétségtelenül – a saját érdekeit nézve – meglehetősen sikeresen épült ki és működött egészen idáig.
A NER-szufla azonban mostanra elfogyott
(a vihető közvagyonnal együtt), az orbáni vízen járás csodájáról pedig egy ideje kiderült, hogy nem megváltói képesség volt mögötte, hanem csak egy uszadékfából eszkábált gólyaláb, ami most, hogy leengedték a medencét, már inkább nevetség és nem szupererő. Valahol egyébként teljesen normális, hogy tizenöt év teljhatalmú kormányzásba egyszerűen el lehet fáradni. Fizikai és mentális képtelenség egy maffiajellegű rendszert a végtelenségig hibátlanul működtetni, ahogyan azt sem lehet elvárni, hogy milliós tömegek vegyék be tulajdonképpen újra és újra ugyanazt a hazugságot a folyamatosan csak ránk támadó gonoszokról, akik miatt még mindig nem értük el a kánaánt, pedig már majdnem ott voltunk az ajtajában. Teljesen tankönyvi, hogy az agyonvert és agyonsajnált, sok esetben hatalompárti árulással visszafogott ellenzéki oldal idővel kitermeli a saját megoldását – legyen az bármilyen, ha működik. Akár olyan, ami a komplett eddigi politikai garnitúrát a kispadra ülteti.
<< Olvassa cikkeinket a Facebookon, az Instagramon, a Linkedinen, és a Google hírei között is! >>>
Ha ez kell, akkor ez kell; ez a választói attitűd most
És ez az, amit Orbánék nyilvánvalóan pontosan bemértek és éreznek már a zsigereikben, de nem találják a fogást a saját arroganciájuk, saját restségük és tunyaságuk által kitermelt ellenféllel szemben.
„Reménytelen helyzetben lévő emberek kétségbeesett próbálkozásával a kormány nem foglalkozik”
– így kommentálta annak idején Havasi Bertalan, a Fidesz miniszterelnökének sajtófőnöke Magyar Péter első Partizán-interjúját. Mondjuk azóta Havasi már a múlté, Magyar pedig azóta – mondhatnám úgy is, hogy tégláról téglára való építkezéssel – elérte, hogy a kormány(párt) igenis foglalkozzon vele. Sőt, valójában csak vele foglalkozzon.
Ideológiai és társadalmi kérdésekben számtalan vállalt vitám van Magyar Péterrel, de az kétségtelen, hogy 2026-ban vagy az általa életre keltett Tisza-párt közössége fogja leváltani a rezsimet, vagy újabb fideszes négy év következik. Ehhez kell tudnia igazodni minden ellenzéki szavazónak és politikai döntéshozónak is.
Tökéletesen látható, hogy a Fidesz is potenciális, sőt, az eddigi legveszélyesebb kihívóként tekint Magyarra: a propaganda-gépezet ágyúinak fordulása, tudatos és tartós célra tartása, valamint a lövegek egyre gyorsabb és hevesebb töltése pontosan mutatja a Karmelitában növekvő félelem valódi létezését. Legutóbb már odáig emelték a tétet, hogy vezető kormányzati tisztségviselői szinten nevezték pszichiátriai elmebetegnek Orbán Viktor valós riválisát.
Elkéstek a fiúk…
Úgy hallani, hogy a legfelsőbb döntéshozók ezzel nyugtatják az alattuk és értük dolgozókat, hogy Magyar túl fogja tolni a mentális biciklit és még idő előtt le fogják venni a sakktábláról.
A politikai rutinom viszont azt mondatja velem: ezzel elkéstek a fiúk. Nem véletlenül nem hatnak a mérgezett nyilak, nem véletlenül nem működik Orbán kezében a vudu-bábu. Túlcsordult az elégedettlenség, egyre nagyobb tömegeknek van elege a fejükre zúdított otromba hazugságokból, a Tisza-szigeteken lévő fák a politikai ingovány ellenére is sikeresen gyökeret eresztettek.
Gyümölcsüket pedig meglátásom szerint akkor is le fogja tudni szüretelni Magyar és a Tisza-közösség, ha a főszereplőt megpróbálják valamilyen kreált eszközzel félreállítani. Sőt, ha mártírt csinálnak belőle, – már ott tart, hogy – neki annál jobb. Annál erősebb lesz a legitimációja és biztosan lesz, aki felemeli utána a leeső zászlót a barikádokon.
Azért ideges a Fidesz, mert érzik, hogy elkéstek. Amikor fiatalok tömegei ütemesen szidják a fideszes hatalmat Krubi koncertjén, amikor rekordnézettséget ér el egy Bindzsisztánról szóló dal, vagy amikor Magyar Péterre a legkisebb zsákfaluban is tízszer annyian kiváncsiak, mint egy megyei jogú városban az egyik vezető miniszterre, akkor azért az jelent valamit. Libabőröznek a Karmelitában attól, hogy nem vették időben észre: annyira elmarták és közéleti értelemben kiéheztették a magyar társadalom egy jelentős részét, hogy az a helyzetszülte megoldást megragadva kitermelte saját vezetőjét és immár megérezte a NER-váltás ízét. És úgy tűnik, hogy egyelőre nincs is szándékában engedni belőle.
Elszánt szociáldemokrataként persze számomra fontos kérdés, hogy milyen világ jön a fideszes rezsim leváltása után
Senkinek, de még a reménybeli új kormányzóknak sem érdeke, hogy egyszerű rezsimváltás legyen 2026-ban, nem pedig valódi fordulat. Továbbra is határozottan vallom, hogy hosszútávú fejlődés és társadalmi kiegyezés nem tud lenni érdemi szociáldemokrata jelenlét és értékképviselet nélkül. Ehhez persze tudom, hogy mindenekelőtt az igényt kell feléleszteni arra a választókban, hogy a fair társadalmi viszonyokat hirdető szociáldemokrácia értékeit is fontosnak tartsák egy újraépülő Magyarországon. Bízom benne, hogy idővel lesz, aki ezt hitelesen fel tudja és akarja majd vállalni. Szükség lesz rá.
Friss
- Ujhelyi István: már érzi az ország a NER-váltás ízét!
- Hej, ha én gazdasági miniszter lehetnék…!
- Szokjunk hozzá, hogy a fejünkre potyogtatnak? – Hétvégi Lendvaiságok….
- Medvegyev: ‘senki sem garantálja, hogy Kijev megéri május 10-ét’
- ‘Újabb Ferrari Felcsúton’, avagy ‘akinek nincs Ferrarija, az annyit is ér’? – De, hogy száll ki belőle a leggazdagabb magyar? – Frissítve!
- Nagyon izgi, hogy mit találnak ki ‘agytröszték’ Orbán Viktornak anyák napi köszöntőként…. – Frissítve!
- Horoszkóp leendő- és már anyáknak május első vasárnapján
- Pintér ‘mindenminiszter’: ha egy OBI, vagy Spar meg tudja oldani, miért ne menne ez az egészségügynek is?
- ‘Nemrég még komoly politikusnak hitte magát, most meg egy harmad osztályú celeb lett …’ – reakció Orbán szombati ‘jófejkedésére’
- Folyosói pletyus-infó: mivel a Trump-Vucic találkozó meghiúsult, utóbbi ‘inkább megbetegedett’ és hazautazott