Banánköztársaság

Ungváry Rudolf: egy maroknyi férficsoport, a Fidesz magja, elhatározta, hogy fasisztoid módszerekkel lázad fel a demokráciával szemben

2020.06.14 10:55

Megosztás

Ungváry Rudolf gépészmérnök, író, újságíró, filmkritikus, könyvtáros A 84. évébe lépett közéleti szereplő a jelenlegi itthoni helyzettől hosszú távon derűlátó, de…..

Az ilyen járványokból általában az uralmon lévők kerülnek ki győztesen azokban az államokban, ahol tömegdemokrácia van

„Feltéve, hogy mutogatják magukat, ahogy Orbán is. Mindenütt ott van, és minden tőle függ. Az autokrata vezetők ezzel mindig jól járnak, mert a választók többsége tájékozatlan és könnyen befolyásolható, számíthatnak az ősi csordaszellemre. A magyar lakosság legszegényebb rétegeit a negatív gazdasági tapasztalataik egyáltalán nem győzik meg arról, hogy ezt a rendszert le kell váltani. A hazai cigányság jelentős része például Orbánra szavaz, akárcsak a közmunkások. Vagy azért, mert nekik a vezér- és az apafigura számít, vagy azért, mert egyszerűen nem mernek mást tenni. Magyarországon pedig ők vannak többségben, és nem az értelmiség vagy az a középosztály, amely a mostani válságban pórul jár.” /…… / ”

Ez az ember pillanatok alatt meg tudta nyerni magának a tanácstalan, tájékozatlan és elesett rétegeket.

Orbán többségét ugyanis nem a hagyományos keresztény középpolgárság alkotja – bár ők is rá szavaznak –, hanem az ő alattuk élők.”

„…hajszálon múlott…”

Kitért arra, 1998-ig nem volt egy olyan karizmatikus, az erő-, a tekintély- és a vezérelv eszközeit alkalmazó pártvezér, aki erősebben befolyásolni tudta a többséget. Így hol ide, hol oda szavaztak, mert politikailag azt sem tudták, hogy fiúk-e vagy lányok. Orbán két legutóbbi kétharmados győzelméről így gondolkodik:

„Mindkétszer hajszálon múlott. Ezt egyáltalán nem tekintem pozitívumnak, mint ahogy azt sem, ha egy demokratával szemben alig néhány százalékkal marad le egy politikai gazember. Éppen elég fenyegető jel, hogy ennyien képesek ilyen vezértípusokat választani. Ez önmagában is mutatja ezeknek a társadalmaknak az iszonyatos sebezhetőségét. 2006-ban Orbán azért nem tudta ismét megragadni a hatalmat, mert a stratégiája kialakulatlan volt, és nem voltak meg a hadállásai a társadalmon belül. 2010-re ez elkerülhetetlenül megváltozott. Én már 2006-ban is az ő győzelmére számítottam, és nagyon rossz néven vettem az úgynevezett haladó erőktől, hogy azzal ünnepelték magukat: a magyar lakosság mégis- csak a baloldalra szavazott. Ez tévedés volt.” /….. /

„A probléma az, hogy a többség valójában azt se tudja, mi az a jobb- vagy baloldal.

Ráadásul a baloldal elveszítette eddigi történelmi hatóerejét, és újat még nem talált. ”

„…irtózatos hazugságaival lábbal tiporja a konzervatív értékeket….”

Megfogalmazta, a mai magyar rendszer nem jobboldali, mint ahogy a pártállam sem volt baloldali. Baloldali Kéthly Anna volt, és egy sor ember, akit a pártállami rendszer elüldözött, meggyilkolt, tönkretett. Jelentősek a különbségek:

„Orbán rendszere valójában nem konzervatív, hiszen az irtózatos hazugságaival lábbal tiporja a konzervatív értékeket. Ez egy szélsőjobboldali rendszer, amely csak azért nem tud fasiszta formában fellépni, mert a nácizmus, meg a nyilasok 1945–ben olyan vereséget szenvedtek, hogy napjainkban kontraproduktív lenne az ő eszméiket nyíltan vállalni. Viszont a késztetés továbbra is megvan, hiszen a folyamatos válságaival a liberális polgári demokrácia rettenetesen esendő.” /….. /

„Egy maroknyi férficsoport, a Fidesz magja, amely egyébként demokratának hiszi magát, elhatározta, hogy fasisztoid módszerekkel lázad fel a demokráciával szemben, s ezt nagyon hatékonyan meg is tudta valósítani.

Velük demokrata álarcban jelent meg a fasizmus reinkarnációja, egy új változata, mutációja. A rendszerük nyomokban sem hasonlít a klasszikus demokráciához, amelyet így meg is csúfolnak. Az intézményei persze megmaradtak, csak a kormánypártok emberei megszállták őket. ”

„Megszállják a teljes államapparátust, és ellenséget is mindig találnak …”

Hangsúlyozta, a fasisztoid típusú demokráciaellenes lázadásnak sosem volt meghatározott ideológiája. Megvalósítóik a „rossz” demokrácia helyett megpróbálják visszaállítani a „természetes” állapotot, ahol a legerősebb diktál:

„Megszállják a teljes államapparátust, és ellenséget is mindig találnak maguknak. Orbánék esetében közönségesebben érvényesül a puszta hatalomvágy. Kulturális háttér nélkül kezdetben azt hihették, hogy a liberalizmus segítheti őket a hatalomhoz, de aztán rá kellett jönniük, hogy ha konzekvensen kitartanak mellette, nem lesz abszolút hatalmuk. Mintho1wgy pedig ők valóban Carl Schmitt emlőin nőttek fel, számukra a kezdeti liberalizmus csak eszköz volt arra, hogy megnézzék, lehet-e vele valamit kezdeni. Miután elég hamar észrevették, hogy nem, gyorsan váltottak.

Ennek a 180 fokos fordulatnak semmi köze a baloldal hibáihoz, vagy más problémákhoz, csak a magyar társadalom retardált politikai kultúrájával magyarázható.”

„…Ez a mai helyzet – a demokráciának álcázott diktatúra…”

A történelem egy nagy tanulsága, hogy természetesen előbb-utóbb minden gonoszság elnyeri méltó büntetését. Az sincs sehol sem megírva, hogy pont annak a kornak kell egy boldog, bukolikus időszaknak lennie, amelyben mi élünk:

„Következésképpen még örülhetünk is annak, hogy az emberi társadalom eljutott oda, hogy már nincsenek nyílt háborúk, nincs nyílt fasizmus és bolsevizmus sem. Cserébe el kell viselni a rejtett háborúkat és a rejtett diktatúrákat, és ezeken éppúgy hosszabb idő alatt lehet túljutni, mint a nyílt háborúk és a nyílt diktatúrák időszakán. Minthogy nekem a pártállam egyáltalán nem felelt meg, ezért mondhatom, hogy én annak idején is boldog tudtam lenni, persze tény, hogy más emberek meg tönkrementek.

Ez a mai helyzet – a demokráciának álcázott diktatúra – annyiban különbözik az előzőtől, hogy hazuggá teszi ugyan az embereket, de nem teszi nyíltan boldogtalanná vagy sérültté.”

Forrás