Banánköztársaság
Vajon dolgoznak ezek a titkos fickók, vagy csak felveszik a fizetést? – „Az a gyanús, ami nem gyanús“!
Azt írja a Népszava: „Ha egy képviselő részt vesz egy szexpartin, ahol drogok is elő-kerülnek, az komoly biztonsági kockázatot jelenthet a képviselt országra nézve“ – mondta Kis-Benedek József nemzetbiztonsági szakértő.
Nem értek a témakörhöz, ismereteimet a James Bond filmekből és kémregényekből szereztem,
s ez csak ahhoz elég, hogy elmélázzak a téma egynémely összefüggéséről. Az ügy személyes vonatkozásai nemigen érdekelnek, fideszes megmondóemberek tiszte, hogy magyarázattal szolgáljanak a nagymúltú politikus kétes jelene dolgában. Ám a biztonságpolitikai szakértőnek igaza lehet, amikor potentátok erkölcsi botlásait nemzetbiztonsági kockázatnak minősíti. De végtére is ezek megoldása is szakemberek munkaköri feladata. Hogy ők miként végzik a munkájukat, miről (nem) tájékoztatják a külügyminisztert és hivatali főnökeiket, az pedig a rendszer működésének kérdése:
vajon dolgoznak ezek a titkos fickók, vagy csak felveszik a fizetésüket?
Hanem engem valójában ez sem igazán érdekel. Ami a közvéleményre, s rám is, mint újságíróra tartozik, az nem más mint a tény:
Magyarországon mindenféle titkos szervezetek működnek a kormány irányításával, vagyis ma is van belügyminisztériumi III-as ügyosztály, kettes-hármas alosztállyal, ma is megfigyelnek, ellenőriznek minden arra érdemes személyt és intézményt.
Alkamasint néhány éve így támadhatott a miniszterelnöknek az a fényes ötlete,
hogy a norvég alapból részesülő civil szervezet valójában idegen ügynökök gyülekezete. („Az a gyanús, ami nem gyanús“) Senki illetéktelen az egész hálózatról nem tud semmit, erről a munkáról érdemi jelentéssel senki nem szolgál a parlament előtt sem, s csak remélhetjük, hogy a titkosszolgálati szervezet az erőszakos cselekményekre szervezkedő, fegyverkező szélsőjobboldali félnótásokat ellenőrzi, és a jogszerűen működő ellenzékieket nem vizslatja.
Mondom: remélhetjük!
Mert belső és külső ügyekkel foglalkozó titkosszolgálatokra szükség van,
de III/III-asokra, vagyis polgári besúgókra nincsen! (Szerintem vannak – most is!)
Magyarország közéleti személyiségei között pedig vannak hivatalból minden gyanú felett álló kiválasztottak, -például Szájer- és vannak minden körülmények között gyanús akárkik, például Gyurcsány.
Az egész katyvaszt sűrű homály fedi, hiszen ami titkos, az titkos Az olvasó találgathat, hogy ki dönti el: melyik személy melyik kategóriába soroltatik, s hogy maga a besorolás is milyen nemzetbiztonsági (vagy éppen személyes) kockázattal jár – bármely kategóriára szól is a bélyeg.
