Várható volt a tao-botrány

Nem érte váratlanul a szakértőket a tao-botrány. A magyar kormány félrevezette az Európai Bizottságot, amikor engedélyt kért – és kapott – arra, hogy magyar vállalkozások a társasági adójuk egy részével a sportlétesítmények építését és az utánpótlás fejlesztését támogassák.

Az volt a cél, hogy ne legyen látható, mire, mennyi pénzt fordítottak

– A gondolat jó volt, a végrehajtás viszont rosszul sikerült – mondta a Népszavának Muszbek Mihály. A sportközgazdász úgy számol, hogy a magyar sport évente 280-320 milliárd forint közötti összeget költ el, ebből 60-70 milliárd a tao. – Utóbbi összeg az egy év alatt befizetett összes társasági adó tíz százaléka – tette hozzá a szakember. – Az államnak annyit kellett volna tenni, hogy a beérkezett társasági adóbefizetések tíz százalékát az utánpótlás és a létesítmények fejlesztésére fordítja, és minden elköltött forintról tájékoztatja a közvéleményt. A cégek önkéntes felajánlása azonban valójában pont azt a célt szolgálta, hogy ne legyen látható, mire, mennyi pénzt fordítottak.

Ám ez a szándék nem változtat a tényen, hogy

a tao közpénz, amelynek felhasználását nem szabad titokban tartani, azzal el kell számolni. Várható volt, hogy nem lehet az idők végezetéig úgy elkölteni állami pénzeket, hogy azok felhasználása nem követhető nyomon

– érvelt Muszbek.

A profi futball egyetlen forintot sem kaphat ebből a forrásból

A sportközgazdász szerint az Európai Bizottságtól érkezett forrásokra pályázatot kell kiírni. A tao elnevezést a szakember megszüntetné, a rendszert viszont nem, annak további működtetését szükségesnek tartja. – A profi futballt ki kell venni ebből a körből, egyetlen forintot sem kaphat ebből a forrásból, mert az sérti az esélyegyenlőséget a profi sportban. Az utánpótlás viszont ellenőrizhető módon, eredménykényszer mellett, támogatható lenne – jelentette ki Muszbek. – Pontosan mérhető, melyik akadémia, hány játékost nevel ki az első osztály számára, s ezek a fiatalok hány perc játéklehetőséget kapnak. Ettől kellene függővé tenni a támogatás összegét. A rendszer megszüntetése, hirtelen leállítása óriási károkat okozna. Ellenőrzött, a nyilvánosság számára látható és nyomon követhető módon kell folytatni. Az nem fordulhat elő, hogy valaki eredmény nélkül állami forráshoz jut – foglalta össze a feladatokat a szakember.

A stadionok építésénél a férőhelyeknek igazodniuk kellene a látogatottsághoz. A sportközgazdász egy ülőhelyre mindenhol egységárat állapítana meg, amit a kluboknak ki kell gazdálkodniuk. Ez lehetne a megoldás arra, hogy mindenhol csak akkora stadion épüljön, amekkorára valós igény van. – Az új létesítmények nem üzemeltethetők piaci alapon, ezért nincs abban semmi meglepő, hogy Szombathelyen, Miskolcon vagy bárhol, ahol új stadion épül, gondot okoz az üzemeltető megtalálása – tette hozzá Muszbek Mihály. – Ezt a helyzetet úgy kellene megoldani, hogy – mivel állami beruházások keretében épülnek a létesítmények – mindenhol ugyanazt a céget kellene szerződtetni, amely megfelelő szakemberekkel el tudná látni ezt a feladatot.

Abban viszont nem lát kivetnivalót, ha ugyanaz a cég több stadiont is építhet. Ez speciális terület, ami különleges szakértelmet igényel – hangsúlyozta a sportközgazdász, hozzátéve, ha van olyan cég, amelyik jó munkát végez, akkor nyugodtan meg lehet bízni több sportlétesítmény felépítésével is.

(Forrás: Népszava)