Vásárhelyi Mária közösségi oldalán írt arról, hogy véleménye szerint a jelenlegi koronavírus-ügyi média zaj még az eddigieknél is jobban nyomja a sötétségbe az ellenzék pártok véleményét. Lattmann Tamás alkotmányjogás egy hozzászólásban fejtette ki ugyan ott ellenvéleményét.

Hogy szorulnak ki az ellenzéki pártok a nyilvánosságból

Nem hiszem, hogy optikai csalódás áldozata lennék, amikor úgy látom, hogy az ellenzéki pártok teljesen eltűntek a nyilvánosságból. És azt gondolom, hogy nem azért, mert nem csinálnak semmit, hanem azért, mert a koronavírus és a kormány politikai, járványügyi és gazdasági lélegzetelállító akrobata mutatványai annyi szenzációt kínálnak, hogy az ezekhez képest szolíd ellenzéki megnyilvánulások teljesen kiszorulnak a médiából. Illetve az ellenzék csak az esetleges botrányok kapcsán kerül említésre. Napokon keresztül kerestem például, hogy vajon az ellenzéki képviselőknek mi a szándékuk a most – nyilvánvalóan provokatív szándékkal – felemelt keresetükkel. Azt nagy nehezen megtaláltam, hogy az MSZP képviselői a szolidaritási alapba fizetik be a most nekik juttatott fizetésemelést, de a többi pártról semmilyen hírt nem találtam. Pedig ez fontos információ lenne, hiszen szerintem, azért került sor a fizetésemelésre, hogy a kormánypártok bebizonyítsák, hogy az ellenzéki pártok sem különbek náluk, ha pénzről van szó. Tudják, hogy ennél jobban kevés dolog irritálja a közvéleményt, egyébként jogosan. Hiszen arra, hogy ilyen súlyos válsághelyzetben, amikor naponta ezrek veszítik el a munkahelyüket és minden jövedelmüket, éppen a képviselők járandóságát emeljék fel, szerte a világon nem volt példa. Arra annál inkább, hogy a parlament tagjai lemondanak fizetésük egy részéről. És a kormánypártoknak megéri, hogy mégis ezt tegyék, mivel ez az ellenzéki pártok presztízsének sokkal többet árt és sokkal inkább hiteleníti őket. Egyrészt azért mert a kormánypárti média fogyasztói nem is értesülnek erről, másrészt mert a szavazókat megerősíti abban a hitükben, hogy “az egyik kutya, a másik eb”.
És ha végignézem az ellenzéki pártok honlapját, akkor azért nem az derül ki, hogy nem csinálnak semmit, ha amit csinálnak nem is szól akkorát, mint pl. Müller Cecilia, mindennapos ámokfutása vagy az operett törzs többi tagjának élethalál küzdelme a magyar nyelvvel. Mindez azért jutott eszembe, mert a közösségi médiában nap mint nap olvasom az ellenzéki pártok kárhoztatását, szapulását, és ezt nem tartom méltányosnak. Azt gondolom, hogy a mára kialakult médiahelyzetben, amikor a közéleti médiapiac 80-85 százaléka közvetlenül vagy közvetve kormánypárti kézi irányítás és ellenőrzés alatt áll, a nem kormánypárti politikai orgánumoknak különös felelőssége van abban, hogy mit üzen ill. üzen-e egyáltalán az ellenzéki pártokról. És természetesen nem valamiféle pozitív elfogultságot várnék el tőlük, egyszerűen csak azt, hogy figyeljenek arra, hogy az ellenzék ne szoruljon ki teljesen a nyilvánosságból. Posztolta Vásárhelyi Mária

- Hirdetés -

Ezzel szembe Lattmann Tamás szerint az ellenzéki pártok…

Egy szavuk nem volt hozzá, hogy a kormány alaptörvény-ellenesen bevezette a veszélyhelyzetet (ahelyett, hogy az egészségügyi törvény alapján intézkedett volna), hogy utána annak alapján, az uniós szabályok látszólag legitim megkerülésével szabadrablásba kezdjen.
A szintén alaptörvény-ellenes puccstörvény elfogadása, majd káder Áder János aláírása után annak ellenére nem kezdeményezték az impeachment-et ellene, hogy ő az akkor közzétett nyilatkozatában lényegében beismerte az általa aláírt törvény alaptörvény-ellenességét, és ahhoz egyötöd is elég lett volna. Persze, nem lett volna eredményes, de legalább öt percig szólhattak volna a hírek róluk. Nemzetközi szinten biztosan – és akkor talán Jourova sem beszélne akkor marhaságokat, mint amekkorákat.
Ezek után min vagyunk meglepve? Aki NEM AKAR látszani, az NEM FOG látszani.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét