Régóta nem reagálok a hatalom médialakájai szájából, tollából személyemet érintő mocskolódásokra és őszintén szólva semmiféle megrendülést nem is okoznak számomra.

Most azonban a #soltészmiklós nevű, folyamatosan a lihegő túlteljesítés kényszerével küszködő udvaroncnak, egy pártkreatúra képviselőjének szavai akkora vihart kavartak itt a közösségi médiában, hogy mégis szeretném megnyugtatni a velem szolidaritásukat kinyilvánítókat (Gábor Gyuri, Bodnár Zoltán és a többiek), hogy számomra semmiféle lelki megrázkódtatást nem okoz, amikor ilyen semmi figurák gyaláznak.

Mi több azt is mondhatom, hogy büszke vagyok rá,

hogy egy társaságban említenek Esterházy Péterrel, Nádas Péterrel, Parti Nagy Lajossal, Závada Pállal, Grecsó Krisztiánnal nota bene immár Bereményi Gézával vagy éppen Dés Lászlóval, akik – a lakájmédia szellemi verőlegényei szerint mind keresztény- és magyargyűlölő hazaárulók vagyunk. Ha nem tekintenének közéjük tartozónak – na az, nagyon rosszul érintene.

Mert ha itt hazaárulásnak számít, hogy undorodom a hatalom non-stop gyűlölködésétől, hazudozásától, embertelenségétől, tolvajlásától, cinizmusától, az ország gazdasági és morális kifosztásától, akkor valóban hazaáruló vagyok – az ő mércéjükkel mérve.

A saját mércém szerint viszont így szeretem a hazámat.

Kevesen mondhatják el magukról, hogy már “hazaárulónak” születtek, de engem már a születésem pillanatától így tartott számon és kezelt a korabeli diktatúra. Mondhatom, hogy beleszocializálódtam a hazaárulásba. Néha összeszámolom, hogy immár eléggé hosszú életem alatt mindösszesen talán 12 év volt, amikor a regnáló hatalom nem tekintett hazaárulónak, bár szeretni azért akkor sem szerettek, de én erre inkább büszke vagyok, hiszen mindössze az alatt a 12 év alatt éltem demokratikus országban. Ám ha egy diktatúra tekint hazaárulónak azon nincs mit szégyellni, hiszen én meg őket tekintem annak.

Hogy kerül Vásárhelyi Mária és Dés László a Mindszenty szoboravató beszédbe?

LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here