Veszélyhelyzet lefújva? – vissza a parlamenti vitának és jogállami működésnek hazudott cécók!

Közeledvén az uniós költségvetés, a támogatások elosztása, Orbán meghátrált, nem akarta a kenyértörés közelébe vinni a viszonyt. Pláne, hogy hamarosan a németek veszik át a soros elnökséget, Merkel pedig kezdett bekeményíteni.

Már a német tőke sem fordít annyi energiát a puhítására,

hiszen a válság idején, a gépkocsikereskedelem beszűkülésével inkább kapacitásokat csökkentenek (ld. a debreceni beruházás leállítását). Magyarország miniszterelnöke megfutamodott az országról szóló EP-vita elől is, mert a szélsőjobbon kívül nem számíthatott szövetségesekre.

Ezért a vita másnapján gyorsan bejelentette:

május végén valószínűleg visszaadja a rendkívüli felhatalmazást a parlamentnek.

Amivel rögtön le is buktatta magát, hiszen eddig azt állította: a veszélyhelyzet végéről a parlament dönt, nem neki kell bármit „visszaadnia”. (Tudta jól, hogy ha nem szabnak neki a határidőt, akkor az Alaptörvény szerint a veszélyhelyzet kihirdetése és megszüntetése bizony a kormány jogköre, a többi csak hazug duma volt. Ahogy a mostani hőzöngés is arról, hogy a bírálói kérjenek bocsánatot.)

Nagyon nem kell szomorkodnia

• Az önkormányzatok már kivéreztetve,
• Karácsony legyilkosozva,
• az ellenzéki pártok megsarcolva,
• a rémhírterjesztés körüli cirkuszokkal a nép megfélemlítve,
• a cigányság Gyöngyöspata ürügyén meggyűlöltetve,
• néhány gazdasági ügylet a háttérben elintézve.

De a válság idején veszélyessé váló nemzetközi közutálat és elszigetelődés mellett van még egy ok, ami miatt most megéri kilépnie a rendeleti kormányzásból. Az előnye eddig az volt, hogy a miniszterelnök még frakcióitól is függetlenedve egyedül maradjon a színpadon:

ő legyen a járvánnyal megküzdő magányos hérosz.

Igen ám, de most másfajta válság következik:

gazdasági visszaesés, sokak munkahelyének és jövedelmének elvesztése. Ebből már nehezebb jól kijönni. Ezért nem árt ismét szétteríteni a felelősséget. A dicsőséget szívesen elviszi egyedül, na de a balhét??!

Ha közben másképp nem alakul,

jöjjenek tehát újra a parlamenti vitának és jogállami működésnek hazudott cécók, a demokratikusra festett kulisszák, térjenek vissza a szereplők a színpadra, legalább lehet majd másokra mutogatni. A főszerepben úgysincs változás.

Orbán visszaadja a különleges felhatalmazást, legalábbis ezt lengette be Belgrádban —  Miért ott?