Banánköztársaság
Világkereskedelmi bunkósbot – Szegény szánandó Amerika
Donald Trump, a világ ura és csendőre, kiosztott egy jókora maflást a világ többi részének. Ezt ígérte, meg is tette. Az Úr adta az Úr elvette, legyen meg az Úr akarata!
Egy nyavalyát!
Biztosan lesznek közgazdászok, és MI masinák, akik és amelyek majd kiszámolják, hogy kinek-kinek ez a teljesen dilinyós manőver milyen veszteséggel, illetve esetleg nyereséggel jár, de erősen kétlem, hogy a Trump-féle világkereskedelmi bunkósbot forgatása akár csak Amerikának előnyöket hoz majd. Az USA elnöke a maga keresetlen stílusában azzal vádolta meg első helyen az Európai Uniót, de a világ más régióit is, hogy eddig saját magasabb vámjaik révén kifosztották az Egyesült Államokat, elárasztották áruikkal, elcsenték onnan az ipari munkahelyeket, versenyhátrányba taszították az amerikai gazdaságot. Jaj szegény, szánandó Amerika! Ez lenne az oka az USA hatalmas kereskedelmi és fizetési mérleghiányának. Egy nyavalyát!
Erős dollár, túlfogyasztó Amerika
Ebben persze bizonyára van némi igazság, de ha a partnerek oldaláról nézzük a dolgot, akkor szembetűnő, hogy az amerikaiak az erősen túlértékelt dollár révén igen olcsón turistáskodhatnak, vásárolhattak mindenféle portékát a világpiacon. Ez tette lehetővé a tényleges termelékenységhez képest túlságosan magas amerikai belső fogyasztást. A bevitel fedezetére az amerikai export nem volt elegendő, viszont a Kongresszus évek során rendre megemelte az amerikai államháztartás adóssági plafonját. Állampapírt dobtak a piacra, azaz hitelt vettek fel, vagyis a szövetségi tartalékbank gyakorlatilag egyszerű pénzkibocsátással fedezhette a hiányt. Amerika papírral fizetett a világnak. Eddig ez az állapot mindenkinek megfelelt, a dollár maradt a világ első számú tartalék-valutája, a főbb árupiacokon a dollár az elszámolási eszköz, nagy a dollár iránti kereslet. Trump a vámokkal alaposan megdrágítja a bevitelt, és azt reméli, gyengül a dollár, aminek nyomán az amerikai áruk exportja versenyképesebb lesz a világpiacon. Új munkahelyek születnek, gyarapodik a gazdaság, paradicsomi állapotok jönnek. A világ többi része minderről egészen mást gondol, és ellenintézkedésekre készül.
Megszívjuk, mint a torkos borz
Nem látni még a folyamat végét, sőt még a közepét sem, egyelőre csak annyi látszik biztosnak, hogy mi, magyarok ezt a vámháborút megszívjuk, mint a torkos borz – kiváltképp akkor, ha az Egyesült Államok kiveti a beígért 500 százalékos közvetett vámot az orosz olajat, gázt importáló országok Amerikában eladott termékeire. (Persze ha Donald és Viktor külön megállapodást, jó kis dealt köt, és felmentést kapunk a vámfizetés alól, akkor nem szóltam semmit. De ennek egyelőre nincs jele, és örömünk az EU tagjaként akkor sem lesz majd teljes, ha ez a reményünk teljesül. De erről majd a külön alkuk megszületése után írhatunk tények alapján.) Visszatérve erre a rémes lehetőségre, ugye, amint tudjuk, Moszkva elutasította az amerikaiak Ukrajnára vonatkozó tűzszüneti javaslatát, azaz Donald és Vologya alighanem összevesztek a zsákmányon, ami most még csak nem is az övék, hanem a szerencsétlen ukránoké. No lett is erre ribillió a Kongresszusban: egy demokrata és egy republikánus szenátor közösen (Trump szellemében) javaslatot terjesztett elő az 500 százalékos közvetett vámok bevezetésére – amúgy megbüntetendő a békét elutasító orosz medvét.
Benne leszünk a szószban
Ez a manőver alighanem fölöttébb kínos lenne az oroszoknak, ugyanakkor még inkább érzékenyen sújtaná Kínát, Indiát, és az orosz olaj más vevőit, közöttük természetesen Magyarországot. Ha ez megtörténik, benne leszünk a szószban. A nagyok majd valamiképpen megbirkóznak ezzel a helyzettel, van óriási népességük, gazdasági és katonai erejük, ők más pozícióból tárgyalhatnak Trump csapatával. És az egyesült Európának is erősebb a helyzete, elég durcásan fogadták, hogy Trump ide-oda rángatja a világot, s benne az európai integrációt. De mi, magyarok itt, egymagunkban, már-már az Unión kívül és Putyin kétes értékű barátaiként mit tehetünk? Éppenséggel elküldhetnénk Szíjjártó Pétert Washingtonba kedvezményekért kuncsorogni, de gyanítom, ez nem sok sikert ígérne.
Recesszió lesz
Az Amerikába irányuló magyar kivitel eléri az évi 9 milliárd dollárt. Ha ezt 500 százalékos vámmal terhelnék, ami mellé csatlakozna az EU tagországok áruira kirótt 20 százalék és az autókra kivetett 25 százalék, akkor itt nem lesz sem 4, sem 3,5, de még a legfrissebben jósolt, 2,5 százalékra taksált növekedés sem, akkor recesszió lesz, méghozzá igen tetemes. És akkor az már csak ráadás, hogy béke sem lesz Ukrajnában, hogy világfelfordulás lesz, hogy az uniós 26-ok megbüntetik a magyar kormányt az állandó külön utas, EU ellenes politikáért, hogy sem Hszi-nek, sem Putyinnak nem lesz érkezése pátyolgatni Orbán Viktort. Orbán, aki már Trump volt már Trump előtt, most már ráébredhetett, hogy Trumpnak lenni nem is olyan gyümölcsöző, ha a semmit érő, személyes jó viszonyon túl bizonyos nemzeti érdekeket is érvényesíteni kellene.
Bajban van, Orbán Viktor úr! (És vele együtt sajnos az ország is!) A választás előtt várhatóan éleződnek hazai politikai viszonyok is, és elemzők, demokratikus pártok, gondolkodó szavazók bárhová is tekintenek, a kibontakozásnak bármely szemszögből egyetlen útja kínálkozik: Orbán Viktornak és pereputtyának eltávolítása a hatalomból. Persze ha Viktorunk megkapja a feloldozást Washingtonból mind e terhek alól, az más, akkor csak a nyomorúság marad, és a formálódó, mind nyíltabb orbáni diktatúra.
<<< Olvassa cikkeinket a Facebookon és a Google hírei között is! >>>
