Zacher Gábor: ha a Hévízi-tó 96 százalékos alkoholból lenne, akkor azt a magyarok évente háromszor kiinnák

Ha a Hévízi-tó 96 százalékos alkoholból lenne, akkor azt a magyarok évente háromszor kiinnák. És nyilván folyamatosan Keszthelyen állna a sor vége… – ezzel szemléltette a hazai alkoholfüggőség mértékét Zacher Gábor toxikológus főorvos, egyetemi docens hévízi előadásán, amelyet a helyi plébánia és a TÉT Alapítvány szervezett.

Kütyük, cigi, kávé, kaja, alkohol

Zacher Gábor meglepő kijelentéssel kezdte: rosszul használjuk a függőség kifejezést, hiszen negatív jelentéstartalommal bélyegezzük meg, holott a Magyar értelmező kéziszótár szerint, csupán ragaszkodást, hozzászokást, szükségletet jelöl. Belegondoltunk már, 24 óra alatt mennyi ilyennel van dolgunk?

Kütyük, cigi, kávé, kaja, alkohol…, drog csak valahol a sor végén, keveseknél

– írja a rendezvényről tudósító veol.hu.

A nikotin az egyik legintenzívebb függőség

az ember életében, pedig nagyon könnyen le lehet szokni: egyetlen mozdulattal, most. Zacher viszont sorolja időhúzó ellenérveinket: még nem szívtam el az utolsót, majd a születésnapomon… Persze néhány hétig lenne egy kis alvászavar, jönnének a pótcselekvések, például éjszaka a csokis parány nassolása, s néhány kiló felugrana – de meg lehet csinálni.

Aztán itt van a koffein

E tekintetben az számít a tudomány szerint függőnek, aki naponta 150 milligrammot fogyaszt. Ez két és negyed kávé. Jó reggelt, függőtársak…!

A kettő együtt pedig igazi láncolat. Ismerős?

Reggel az ember nagy nehezen feltápászkodik és elkezd köhögni, mert „természetesen” van egy krónikus hörghurutja, így hát azonnal rágyújt, amitől elmúlik a roham, majd lefőzi az első kávét. Aztán jöhet is a második cigi. Komoly függőségi lánc, ébrenlétünk első néhány percében. Később jön a többi.

A munkaalkoholizmus

Sokszor nem tudjuk felmérni, mikor éltük fel a saját tartalékainkat; kimerülünk. Zacher Gábor feltette a kérdést: – Ültek már a gép előtt egyszerű magyar mondatot olvasva, aminek már hatodjára futottak neki, de nem értették? Ez az a pillanat, amikor azt kell mondani, elég.

Tudni kell „semmit csinálni”,

a hétvégén például nem takarítani, piacra menni, rokonlátogatóba loholni. Ha az ember nem lassít, csak járja a mókuskereket, akkor megjelennek a pszichoszomatikus tünetek, fejfájás, puffadás, „megatöbbi”, végül megérkezünk a kiégéshez, elég komoly kísérőtünetekkel.

Gyógyszerfüggőség

S ha mindennapi kis életünket tovább vizsgáljuk, akár a gyógyszerfüggőséget is azonosíthatjuk. Amikor különféle szermaradványokat kutattak a Dunában, a mennyiséget tekintve, az altató- és nyugtatószerek kenterbe verték a többit, a kokain a második helyre szorult, harmadik legtöbbként pedig antidepresszánsokat mértek.

Az altatókkal jellemzően a nők, az orrcseppel viszont főként a férfiak élnek, merthogy utóbbi is függőség, amely itthon nagyjából 25 ezer embert érint.

Ok mindig van, áprilistól októberig az allergia, az év másik felében pedig a megfázás. A férfinátha „halálos betegség”, az első 36 óra olyan súlyos, mint a vonatgázolás. Ilyenkor leginkább kezünkbe fogjuk a tévé távirányítóját, de ha már messzebb van, akkor ehhez is segítséget kérünk. Fújunk, csöppentünk, és elmúlik, de következményként kiszárad az orrnyálkahártya, és akár az orr­sövény is kilyukadhat – vázolta e függőség következményeit az előadó.

Hogy most, újságolvasás közben ki hányadik cigijét szívja, az megbecsülhetetlen,

de annyi tény, hogy a 16 éves magyar fiatalok sajnos elsők Európában, a füstölés miatt pedig évente 20 ezer ember hal meg itthon, ami sokkal több, mint a kábítószer okozta halálozás. Jó-e az elrettentő stratégia, az, hogy a cigis ­dobozokon vért köpő, haldokló embert, roncsolt tüdőt, impotens férfit látunk? A főorvos szerint nem, mert

hol érdekli az a 16 éves ifjút, hogy mi lesz húsz év múlva?

A svédeknél ebben a korosztályban 30 százalékkal csökkent a dohányosok száma. A titok egyetlen mondat volt: ha dohányzol, büdös leszel. Ez pedig érv például egy udvarlási hadműveletben lévő legénynek, így hát inkább nem gyújt rá.

Az elrettentés más függőségek esetében sem hatékony,

inkább valami más kell, a pozitív kommunikáció. A fiatalok első berúgása után sem a büntetés, a kiabálás, a megfelelő szülői magatartás. Zacher Gábort a „kaland” után – 16 évesen két haverja húzta haza – másnap reggel csak két mondatot hallott az édesanyjától: „Ugye, tudod, fiam, hogy ez nem volt helyes?!”, illetve „Szerintem mostantól ismerni fogod a keretei­det”. Ő is ezt mondta a fiának, néhány évtized eltéréssel, s egyikőjüknek sem volt gondja később az alkohollal.

Hazánkban 800 ezer függő van, a 16 éves magyar fiúk Európában az elsők az alkoholfogyasztás szempontjából, a lányok a harmadikok. Alkoholt fogyasztani amúgy nem bűn: két fröccsig, két sörig, két felesig. A választó­vonal mindig a harmadik, mert onnantól nincs megállás, de ezt a keretrendszert meg lehet és meg is kell tanulni.

És bár nem gondolnánk, de a túlsúly és az elhízás is függőség következménye;

a faló­gének okozzák a problémát. Genetikailag bennünk van, ha magas kalóriatartalmú ételhez jutunk, akkor abból minél többet akarunk enni, mert ki tudja, mi lesz holnap. Zacher szerint, enni szeretünk, mert az jó, s általában nem is a test eszik, hanem a lélek, de Magyarország késsel-villával fogja megásni a saját sírját.

Hazánk ugyanis e téren is világligás: az elhízott felnőttek arányát tekintve, a negyedik az Egyesült Államok, Mexikó és Új-Zéland után, de a probléma globális voltát jellemzi, hogy most 158 millióra becsülik az elhízott 5–19 év közöttiek számát, és ha a tendencia nem változik, akkor ez tíz év múlva 250 millió fölé nő. Egy friss kanadai kutatás pedig azt is kiderítette, az elhízott férfiaknál 33, a nőknél 22 százalékkal megnő a daganatos betegségek kialakulásának valószínűsége.

Forrás