10 trükk, amivel irányítható a tömeg, avagy hogyan válunk zombivá – Ismerős?

Noam Chomsky a nyelvtudományok professzora a Massachusetts Institute of Technology-n, híres nyelvész, filozófus, társadalmi aktivista, rengeteg könyv szerzője, politikai elemző, korunk egyik legjelentősebb gondolkodójának számít, írja róla az El Club de los Libros Perdidos.

Könyveit a világ minden táján sokan forgatják. Különös népszerűségre tett szert az a kiadványa, amiben egy általa összeállított lista található azokról a módszerekről, trükkökről, amelyekkel az emberek tudatát képesek manipulálni a média és a kormány igényei szerint. Olvassa el és sok mindent meg fog érteni.

1. A figyelem-elvonásos trükk

A társadalmak irányításának egyik legalapvetőbb módszere az, hogy elvonják az emberek figyelmét a politikai és gazdasági vezetői körök által fontosnak tartott problémákról és döntésekről, ugyanakkor az információs teret folyamatosan megtöltik fajsúlytalan, jelentéktelen információkkal.

A figyelemelterelés nagyon fontos szerepet játszik abban, hogy megakadályozzák a polgárok számára a modern filozófiai irányvonalak, a fejlett tudomány, a közgazdaságtan, a pszichológia, a neurobiológia és a kibernetika területén megszerzett tudás megszerzését.

Ehelyett az információs tér tele van sport, show business, miszticizmus és egyéb, valós tartalmat mellőző elemekkel, és a különböző alapvető emberi ösztönökre hatnak, az erotikusságtól a kemény pornográfiáig, a hétköznapi szappantól a könnyű és gyors meggazdagodásig.

illusztráció: www.elclubdeloslibrosperdidos.org

2. Probléma – reakció – megoldás

Ez alatt azt érti, hogy mesterséges problémát hoznak létre, egyfajta „helyzetet”, amelynek egy célja van csak, mégpedig, hogy egy bizonyos reakciót provokáljon ki az emberek körében, hogy önmaguk követeljék meg az uralkodó körök számára szükséges intézkedések meghozatalát.

Például, nagyvárosokban elkövetett erőszakos bűncselekmények sorozatával, vagy véres terrorista cselekmények megszervezésével érik el azt, hogy az állampolgárok maguk követeljék az olyan törvények elfogadását, melyek a biztonsági intézkedések szigorítását és a polgári szabadságjogokat korlátozó politikát tesznek lehetővé a kormány számára.

Vagy valamiféle gazdasági, terrorista vagy technológiai válságot generálnak, hogy az emberek egyszerűbben bólintsanak rá olyan intézkedésekre, mondván, hogy „szükséges rossz” és csak így lehet a válság következményeit kiküszöbölni, amik megnyirbálják a szociális jogokat. De meg kell jegyezni, hogy a válságok maguktól csak úgy nem születnek.

3. A fokozatosság elve

Hogy a népszerűtlen intézkedéseket az állampolgárok elfogadják, elegendő, hogy azokat napról napra, évről évre, fokozatosan vezessék be. Ily módon az 1980-as, és 1990-es években a föld majdnem egészét érintő új, társadalmi-gazdasági irányvonal (neoliberalizmus) került bevezetésre.

Röviden: az állami szerepek minimalizálása, a privatizáció, a bizonytalanság, az instabilitás, a tömeges munkanélküliség, a bérek, amelyek már nem szolgálnak tisztességes életet. Ha mindezeket egyszerre vezették volna be, az biztosan forradalomhoz vezetett volna.