Fideszes Kálmán esete a kutyakakival – mikronovella a magyarországi választásidőről

Szánjon rá pár percet és olvassa el, megéri! Sokkal inkább, mintha csak a száraz tényeket kellene szemlesütve a ciki-érzéstől fényképen nézegetnie arról, hogy mi minden nem jut egy amúgy lehet, hogy normális honfitárs eszébe kampányidőben.

Van-e még lejjebb?

Gondolt egyet Tölcsér Borbála, a budapesti I. kerület képviselőjelöltje és rittyentett egy Facebook-novellát a választásidőről, amiben már hetek óta keressük, hogy hol lehet az alja….

fotó: facebook

Kálmán – nevezzük így – kellemes vasárnap délutáni sétára indul az I. kerületben, ami közismert polgári jellegéről. A Mária térhez érve, oldalra pillantva meglátja az ellenzék kampányközpontját. Ahogy végignéz az ellenzéki képviselőjelöltek arcán, elönti a méreg, és egy hirtelen ötlettől megrészegülve arra gondol, hogy itt a nagy lehetőség! Végre megtorolhatja minden sérelmét az ellenzéken, és végre alkalma nyílik arra, hogy kifejezhesse nemtetszését. Átszalad a szemközti bokorhoz annak reményében, hogy néhány gondatlan kutyatulajdonos hagyatékát a bokorban megtalálva eszközt adjon saját kezébe. Az egyik bokor tövében megcsillan a kutyakaki.

Kálmán izgatottságában remegő kézzel nyúl a táskája felé,

hogy találjon egy alkalmas papírlapot a kis csomag megkaparintására, mert hát kézzel azért mégsem nyúlna bele. Amikor rádöbben, hogy csak egy Fidesz szórólap lapul a táskában, azonnal mérlegelni kezd. Vajon felhasználja erre a nemes célra a röplapot? Vagy túl nagy érték az számára ahhoz, hogy belemártsa? Döntésre jut: mindent a cél érdekében! Hiszen a polgármester úr is megmondta: az ellenzék hazudik, vádaskodik, álhíreket terjeszt, ígérget! Nincsen rájuk szükségünk!

Széthajtogatja a kis papírt, és lehajol a kutyagumiért

Miközben felveszi, végigfut rajta az undor. Igyekszik minél kisebb felületen érintkezni a papírlapba fogott anyaggal, és sietve szalad vissza a túloldalra, ahol már várja az ellenség – képek formájában.

Tudja, hogy kockázatos az akció,

ezért mielőtt belefog a végrehajtásba, gyanakodva tekint körbe – először balra, aztán jobbra. Senki. Célba veszi a főellenség arcát, és alig néhány másodperc alatt egy festő széles kézmozdulataival kidekorálja az üveg mögött megbújó portrét. Hátralép, és saját művét csodálva olyan lelkesedés lesz úrrá rajta, hogy úgy dönt, a maradékkal megkínálja a főellenség csatlósait is. Eleget időzött. Amikor végez, odadobja a maradékot és sietős léptekkel indul el hazafelé. Csakúgy kavarognak benne a gondolatok…

„Most jól megmutattam nekik! A polgármester úr is biztos büszke rám! Ha én ezt otthon elmesélem, hős leszek! Hajrá Fidesz! Megnyerjük a választást!”

Vége.

A történet természetesen a képzelet szüleménye, mégis az élet írta

Sokszor felszínesen vizsgálódunk, és bele sem gondolunk abba, hogy mi játszódhat le annak a fejében, aki a véleménynyilvánítás ilyen undorító módját választja. Évek óta mást sem hallgatunk, mint Soros, migráns, brüsszel, libsi, hazaáruló, ellenség, ellenség, ellenség…

Túl régóta fordítanak minket egymás ellen, pedig nem vagyunk ellenségek

Igen. Sok mindent másképp látunk. Igen. Másra adjuk le a szavazatunkat a választáson. De mikor felejtettünk el végleg embernek lenni?

Forrás

Szar ügy! - Bicskén ürülékkel kenték össze az éppen szórólapozó ellenzékiek autóját

Legaljamese a telegatya-fideszesekről és a bátor hajómotorról