Közeledvén az uniós költségvetés, a támogatások elosztása, Orbán meghátrált, nem akarta a kenyértörés közelébe vinni a viszonyt. Pláne, hogy hamarosan a németek veszik át a soros elnökséget, Merkel pedig kezdett bekeményíteni.
hiszen a válság idején, a gépkocsikereskedelem beszűkülésével inkább kapacitásokat csökkentenek (ld. a debreceni beruházás leállítását). Magyarország miniszterelnöke megfutamodott az országról szóló EP-vita elől is, mert a szélsőjobbon kívül nem számíthatott szövetségesekre.
május végén valószínűleg visszaadja a rendkívüli felhatalmazást a parlamentnek.
Amivel rögtön le is buktatta magát, hiszen eddig azt állította: a veszélyhelyzet végéről a parlament dönt, nem neki kell bármit „visszaadnia”. (Tudta jól, hogy ha nem szabnak neki a határidőt, akkor az Alaptörvény szerint a veszélyhelyzet kihirdetése és megszüntetése bizony a kormány jogköre, a többi csak hazug duma volt. Ahogy a mostani hőzöngés is arról, hogy a bírálói kérjenek bocsánatot.)
De a válság idején veszélyessé váló nemzetközi közutálat és elszigetelődés mellett van még egy ok, ami miatt most megéri kilépnie a rendeleti kormányzásból. Az előnye eddig az volt, hogy a miniszterelnök még frakcióitól is függetlenedve egyedül maradjon a színpadon:
ő legyen a járvánnyal megküzdő magányos hérosz.
gazdasági visszaesés, sokak munkahelyének és jövedelmének elvesztése. Ebből már nehezebb jól kijönni. Ezért nem árt ismét szétteríteni a felelősséget. A dicsőséget szívesen elviszi egyedül, na de a balhét??!
jöjjenek tehát újra a parlamenti vitának és jogállami működésnek hazudott cécók, a demokratikusra festett kulisszák, térjenek vissza a szereplők a színpadra, legalább lehet majd másokra mutogatni. A főszerepben úgysincs változás.
Kiss+Lajos
2020.05.16 12:26 at 12:26
Azért, mert egy -bármilyen- vezető mindég az adott körülményekhez igazítja-: pillanatnyi tevékenységének -irányvonalát -céljait-, emberei- érdekében, nem-: megfutamodik, hanem-: okosan gondolkodik!