Kerítésen innen
Székely János: amikor bolondnak bélyegzik a gyereket csak azért, mert cigány, akkor ott a pusztítás spirálja indult el
A Városi Kurír is beszámolt róla, hogy a Kúria immár jogerősen is százmillió forint kártérítést ítélt meg 60 gyöngyöspatai egykori általános iskolásnak, amiért származásuk miatt hátrányos megkülönböztetésben volt részük.
„…valószínűleg a helyi katolikus, hívő emberek is sokat mulasztottak…”
A Válaszonline.hu Székely János szombathelyi megyéspüspökkel a szegregációról, a cigányság helyzetéről készített interjút. A megyéspüspök elmondta, tisztában volt azzal, milyen indulatok forrtak Gyöngyöspatán. A Magyar Kurírban megjelent nyílt levelében azt írta, hogy a gyöngyöspatai hosszú és összetett történet, bűnök és mulasztások sorozata:
„Azt valóban nem fogalmaztam meg, hogy valószínűleg a helyi katolikus, hívő emberek is sokat mulasztottak, miközben ez az óriási feszültség ott helyben kialakult. Egyetértek azzal, hogy a cigánysággal való kapcsolattartásban a katolikus egyháznak jelentős feladata és felelőssége van, és mindig könnyebb a többségi társadalomnak megtenni az első lépéseket. A papnak könnyebb átlépni a túloldalra és kapcsolatot építeni, mert őt általában a cigány családok is szeretettel fogadják. A legtöbb cigány házában láthat szentképet, van bennük egy nagyon mély kötődés a természetfelettihez.”
Nem csak oktatnak….
Hangsúlyozta, a katolikus egyház, a papok, lelkészek, hitoktatók, hívek egész Magyarországon nagyon sokat tesznek a cigányság érdekében:
„Negyvennégy közösségi házat működtetünk, ahol nemcsak tanulni lehet, de mosási és mosdási lehetőség, jogi tanácsadás is. Sportklubok, táncklubok, jogi tanácsadás, focicsapatok révén próbálunk segíteni. Lelkipásztori munkatársakat képzünk most már 4-5 éve a cigány közösségek vezetésére. Katolikus iskolák sora, például a kazincbarcikai szakiskola ad szakmát roma fiatalok kezébe. Ott is borzasztó nehézségekkel indult meg az oktatás, de mára jelentős sikereket értek el.”
„…a romák esetén a vallás az egyik legalapvetőbb út…”
Forradalmi lépésnek mondja azt, amikor a magyar kormány minden segélyt a tanköteles gyerekek iskolába járásához kötött:
„Meglett a gyümölcse. A kormány intézkedése Kazincbarcikán is javított a helyzeten, de a fordulatot egy templomi ünnepség hozta meg. Az iskola mind a 300 tanulója ott volt, a cigány tanulóknak megtetszett egy ének, teli torokból kezdték énekelni úgy, hogy beleremegtek az ablakok. Azután egyszercsak óriási csend lett a templomban. Az igazgató azt érezte, ez kegyelmi pillanat. Odament a mikrofonhoz és nagyon őszintén elmondta a gyerekeknek, milyen nehéz számára az iskola működtetése, napok óta nem alszik, mert az egyház azon gondolkodik, bezárják-e. „Ha gondoljátok, akkor mentsük meg.” Ez volt a pont, ahol átfordult a történet. ” /…. / ” A romák esetén a vallás az egyik legalapvetőbb út, ahol a szívükig eljuthatunk, ahol a magyar társadalom egységet tudna teremteni. Óriási lehetőség és felelősség van a hitoktató atyák kezében.”
„…harlemi nevelési kísérlet…”
Megfogalmazta, a szegregáció leegyszerűsítő fogalom, nem tudja lefedni a nagyon összetett társadalmi és történelmi valóságot:
„Hadd említsem a harlemi nevelési kísérletet, amely 13 ezer embert ér el a családtagokkal együtt, csupa afrikai gyökerű amerikait, és mégsem nevezném szegregációnak. Gyönyörű eredményeket érnek el, a Reménység Akadémiájának hívják az iskolarendszerüket. Vagy hadd hozzak egy magyar példát, a nyíregyházi Huszár-telepi iskolát. A Huszár-telepen is szinte kizárólag romák élnek, és amióta az iskola újraindult, rengeteg pozitív folyamat indult el. A görögkatolikusok csodát műveltek a telepen. A lakosság nyolcvan százaléka visszakerült a munkaerőpiacra. Most végzett az első nyolcadikos osztály, minden gyerek továbbtanul, többen közülük görögkatolikus középiskolában.”
„Aki óriási reménytelenségben él, lassan megkeseredik, haragudni kezd az egész világra….”
Tragédiának tartja, hogy véget ért az az állapot, ameddig a rendszerváltásig eljutott a magyar társadalom: minden munkaképes korú cigány ember dolgozott:
„Igen, sokkal kevesebb probléma volna, ha ezek ma is meglennének, de először őket bocsátották el, őket tették ki a munkásszállókról. 1993-ban már csak a cigányok 28 százalékának volt munkahelye.” /….. / „Aki óriási reménytelenségben él, lassan megkeseredik, haragudni kezd az egész világra. Gyöngyöspatán ezt is látni kell, hogy ilyen családok is élnek, akikben harag van, fájdalom amiatt, mert kilökte őket a társadalom. A gyerek is ebben nő fel, és sokkal könnyebben válik tüskés, nehezen kezelhető fiatallá. Van ebben nagy bűne a többségi társadalomnak is.”
A civilek segítenek, mint oly sokszor….
Kitért arra is, Szombathelyen most a járvány nyomán például 150 szegény, többségben roma család kap ebédet hívő emberektől. A saját zsebükből adják össze a pénzt:
„A mozgalom elindítói, megálmodói hívő keresztények. Szombathelyen megszorult egy család és arra a határra jutottak, hogy kilakoltatják őket. Nem az önkormányzat segített, hanem egy pap. Az atya több százezer forintot fizetett ki titokban. Ismerek olyan nővért, aki minden héten lejár egy cigánytelepre segíteni Budapestről. Kevés tanár csinálja ezt meg, egy apáca igen. A roma testvérekkel való együttélés akkora kihívás és feladat, ami nélkül élhető Magyarország nem képzelhető el, ezzel valamit tennünk kell, és nem csak a katolikusoknak.”
Gyöngyöspatán valami megbicsaklott
Hangsúlyozta, az integráció emberi folyamat, a jó kapcsolatokat értjük rajta, és mindkét oldalról kellenek jólelkű emberek, akik elkezdik az építkezést, megteszik az első lépést. Úgy véli, Gyöngyöspatán valami megbicsaklott:
„Negatív örvénybe jutott az egész település. Hibás a kisebbség és hibás a többség is. Amikor a rendőr igazi ok nélkül büntet, például mert nappal hiányzik a lámpa a bicikliről, vagy amikor a cigányt nem veszik fel sehová sem dolgozni és otthon nem tud mit adni enni a gyerekének, amikor bolondnak bélyegzik a gyereket csak azért, mert cigány, akkor ott a pusztítás spirálja indult el. Az örvény megszüntetéséhez hősök kellenének, akik lassan megfordíthatnák ezt a folyamatot. Wagner Viktória szociális testvér ilyen volt. Kiskundorozsma környékén sokan be sem mertek menni a cigányok házaiba, ő viszont jó kapcsolatot ápolt a helyiekkel. Gyöngyöspatának is ilyen apostolra volna szüksége.”
Szerző
