Kerítésen innen
Sik Endre: ilyesmiért az egyetem szociológia szakán buktatni szoktunk!
A valóságnak soha semmi köze nincs a mi nemzeti konzultációinkhoz, amelyek a közvélemény-kutatás álcáját viselik. Ez a véleménye Sik Endre professzornak, a Magyar Szociológiai Társaság volt elnökének, a Tárki kutatójának. Erről és közéletünk más kérdéseiről is szó volt a 168 órának adott interjúban.
A jól működő demokráciákban úgy konzultálnak,
hogy amikor egy kormány az emberek életét hosszú időre meghatározó, fontos lépésre készül, amely ráadásul sok pénzbe kerül, akkor előre megkérdezi az embereket: ők mit gondolnak az adott kérdésről:
„Ám a külföldi példáknak valójában semmi közük nincs ahhoz a gyakorlathoz, amit a magyar kormány folytat nemzeti konzultáció címen. Az ilyen konzultáció általában többfordulós. Jellemzően nem az egész országnak tesznek fel lebutított kérdéseket, hanem első menetben szakemberekkel konzultálnak, majd a válaszokat értékelik, és ennek alapján vonnak be egy-egy nagyobb lakossági csoportot. Össznépi kérdőíves megkeresés azonban másutt sehol a világon nincs. Általában az érintetteket vonják be a konzultációba. De hogy az ország első számú vezetője az egész néppel levelezzen…”
„…a közvélemény-kutatás álcája…”
Véleménye szerint az eredmények elemzését senki nem teszi meg. Mondanak egy-egy számot arra, hogy hány ívet küldtek vissza, mennyien töltötték ki a kérdőívet az interneten, és kérdésenként közölnek egy százalékos eredményt. Ezzel slussz, véget is ér a nagyon sok pénzért elvégzett nemzeti konzultáció:
„A nemzeti konzultáció a közvélemény-kutatás álcáját viseli. Igaz azonban, hogy a nemzeti konzultáció eszköz arra, hogy a kormány jó erősen megnyomja a morális pánikgombot, vagyis az állam nagyon sok pénzért, előre megfontolt szándékkal félelmet keltsen. Gondosan kiválasztva ehhez a megfelelő témát, rögtön hozzárendelve a bűnbakot is, hogy az emberek tudják, kit kell utálniuk. Az ilyen nemzeti konzultáció igazi hungarikum. A nemzeti konzultáció, ahogyan a referendum és a választási kampányok tematizálása is, túlmutat azon a manipulációs technikán is, amely a média használatán alapul.”
„Fontos, hogy több bűnbak legyen, és egymással összekössék őket…”
Tanulságosnak gondolja megnézni, hogyan kérdeznek, és milyen válaszlehetőségek vannak:
„Azokban a nemzeti konzultációkban, amikor a terrorizmus és a bevándorlás ügyét kötötték össze, illetve amikor ezek mögött Sorost láttatták, minden kérdés úgy volt kitalálva, hogy egy irányba mutassanak. Félelmet keltsenek, összekapcsoljanak olyan dolgokat, amelyektől minden ember jogosan tart. Ezekhez rögtön szállították is a megfelelő bűnbakokat. Fontos, hogy több bűnbak legyen, és egymással összekössék őket, így együttesen garantálják, hogy minden nagyobb társadalmi csoport megtalálja a számára legjobb okot a félelemre. A konzultációk ismétlésével és a médiabeli manipulációval azt is elérték, hogy ez a félelem beépüljön az emberek gondolkodásmódjába, egymás között is beszéljenek róla, és a hatalom által sugallt fogalmakkal írják le a beléjük sulykolt érzéseket, amelyekről azt hihetik, hogy eredetileg is az ő érzéseik voltak.”
„Ilyesmiért az egyetem szociológia szakán buktatni szoktunk!”
A mostani konzultációról úgy véli, a kérdések többsége technikai értelemben elég korrekt, nincs bennük durva sugalmazás. Javult az is, hogy milyen válaszadási lehetőségeket jelölnek meg:
„Például amikor volt négyféle válaszlehetőség: nagyon így van, így van, eléggé így van, talán nincs is egészen így… Ilyesmiért az egyetem szociológia szakán buktatni szoktunk. Persze akik megfogalmazták ezeket a kérdőíveket, nem elsőéves egyetemisták, hanem profik, akiknek a célja a manipuláció. Most azonban egy kérdést leszámítva igenek és nemek közül kell választani, ami a lebutítása ugyan a valóságnak, de nem manipuláció.” /……../ ” A kormányt nem érdekli, hogy az emberek mit gondolnak.”
„…a morális pánikgomb…”
Szóba került, hogy két lehetséges járvány hullám közötti apályban kapjuk a levelet. Ilyenkor jobban működik-e a pánikgomb, mint egyébként? Azért kellett sietni? Vagy a nemzeti konzultáció már meg volt ígérve a klientúrának, amely az ilyesmivel jól szokott keresni:
„Ez utóbbi is fontos lehet. De a legfontosabb: mikor működhetne jobban a félelemkeltés, mint akkor, amikor az emberek a járvány miatt amúgy is tele vannak félelmekkel. Persze, hogy ilyenkor a járványról kell konzultálni, hogy két dolog kiderüljön: a hatalmon lévők – és csak ők – tudnak megvédeni minket, ellenzék nélkül is, sőt az egész világ ellenében. Mert ők jobban teljesítenek. Ez a morális pánikgomb végső értelme: aki fél, az védelmezőt keres, és megleli a hatalomban.” /…../ „Az emberek szeretik, ha megszólítják őket. Ott lesz a miniszterelnök arca, ez a fontosság érzetét adja pont a legkiszolgáltatottabb embereknek. Ez biztos nyerő lap. Mindegy, hogy a nagy ember mit kérdez tőlük, kíváncsi az ő véleményükre. Ráadásul most véletlenül éppen olyasmit kérdez, ami tényleg foglalkoztatja őket.”
