Rosszkedvünk tele… – Orbán III. Richárd monológját idézi, aki éppen újabb politikai bűneire készül!
Megosztás
Szokásos péntek reggel, a szokásos Orbánnal a rádióban. A mondandó egy része is a szokásos: az oltásellenes baloldal „veszélyezteti a magyarokat”, de már ennyi meg ennyi beoltott van, (azt nem tudjuk, mennyi védett), nyithatunk. Illetve ezzel némi ellentmondásban szeptember végéig-október elejéig meghosszabbítják a válsághelyzetet, itt az újabb felhatalmazási törvény.
Szokásos péntek reggel, a szokásos Orbánnal a rádióban. A mondandó egy része is a szokásos: az oltásellenes baloldal „veszélyezteti a magyarokat”, de már ennyi meg ennyi beoltott van, (azt nem tudjuk, mennyi védett), nyithatunk. Illetve ezzel némi ellentmondásban szeptember végéig-október elejéig meghosszabbítják a válsághelyzetet, itt az újabb felhatalmazási törvény.
Azt is megszoktuk, hogy a miniszterelnök szeret szemléletes szóképeket, hasonlatokat alkalmazni,
gyakran csak ezekre emlékszünk, a többit elfelejtjük, ami tiszta haszon. Jön megint az „utcai harcos vagyok„, meg a különböző eredetű vakcinákhoz hasonlított macska, amelyiknek nem a színe fontos, hogy megfogja az egeret. Nem baj, vannak feledékeny állampolgárok is. Választásnál azok érnek a legtöbbet.
De az újabb metaforák inkább önleleplezőek
Szó esik Shakespeare nyomán „rosszkedvünk teléről”, amelynek lassan vége szakad. Ugyan nem „York napsütésétől”, mint Shakespeare-nél, hanem a kormány gáláns nyitási terveitől.
Mindig mondom, idézés előtt tessék megnézni az eredeti szöveget. Az még passzol a kormányfő önképéhez, hogy „most homlokunkon győztes koszorú”, Orbán is éppen ilyennek akar mutatkozni. De az istenért, ezt az egész monológot III. Richárd mondja, miközben újabb politikai bűneire készül!
Bár ez a válsághelyzet-ötlet még neki sem jutott eszébe…
https://youtu.be/I36gx453Cy0
De idéz kevésbé klasszikus forrásból is
Az uniós tárgyalása előtt egykori autósoktatója intelmével illusztrálja, hogy őt nem a várható vagon pénz izgatja, á, dehogy, csak Európa külpolitikai távlatai: az ember
„ne a kerekeket nézze, hanem előre, az útra szegezze tekintetét!”
Van egy pici baj ezzel. Tudnillik Orbán most az országot vezeti, annak a sofőrülésén ül.
A kerekek, amelyeken a jármű előre jut, maguk az állampolgárok: ha ők leállnak, vagy a rossz úton valami megsebzi, felsérti, tönkreteszi őket, a sofőr hiába feszít elől.
Nem volna baj, ha kedves vezetőnk néha figyelne a kerekekre is, és nemcsak a saját úticélja izgatná.