Rab László: zombilét ásóval, kapával – Egyik napról a másikra nem lesz vége

Tombol a nyári zűrzavar, az ember menekül a kertbe, a párom megtanult glettelni és festeni, április 3 óta a politika valami egészen idegesítő, megoldhatatlan probléma lett az életünkben. Orbán nyomta a 4 millió forintokat választás előtt az államtitkároknak, elvtelen gané kormányzás folyik az országban, de nem tudjuk megállítani. Rab László szŰrreál összefoglalója a 25-ös hétről.

Már nincs bennük önmérséklet

Kóválygunk botránytól botrányig. Már a felháborodásunk sem igazi, legtöbbször legyintünk, amikor Mini őfelsége, a király kinyilvánítja újabb és újabb elméletét a forint szarrá menéséről, nyilván Gyurcsány és Soros az oka, nem a tetű országrablás.

Ki a parlament elé úgyse megyünk, strandidőben nem lázad a magyar, csak márciusban és októberben, amikor esik az eső. Bele-beletaposnak egy-egy társadalmi rétegbe, most éppen a pedagógusok vannak soron, mit sipákolnak, amikor két és fél hónapig nem kell bemenni dolgozniuk.

Folydogál csöndben ez a Kádár-rendszernél is undorítóbb hazug zsákmányolás. Lonci bácsit az infláció nem izgatja, nincs megtakarított pénze, az, hogy a forint egyre kevesebbet ér, nem érezhető a káposztaágyás mellett. Az ellenzék romokban, esély sincs arra, hogy vége legyen egyszer a rablóbanda hatalmának. Már nincs bennük önmérséklet, tudják, hogy felperzselték a környezetüket, nincs, aki energiával bírja a harcot, egy idő után mindenki feladja. Lélekben már én is feladtam, kinn tetvészkedem a kertben, nem nézek híreket, sokszor azt se tudom, mi történik az országban. A párom kérdezte a napokban, hallottam-e, hogy leomlott egy ház a Jókai utcában Pesten. Mondom, hogy nem.

Az Orbán-rendszer elérte, amit akart, boldog tudatlanságban élünk, tájékozatlanul botorkálunk egyik helyről a másikra, akár a zombik. Az ilyesféle nép tökéletesen megfelel arra, hogy ikszet nyomjon valami hülyeségre.

Például arra, engedjük-e, hogy átoperálják a gyereket lánnyá, ha éppen fiúcska. Ez ment pár hónappal ezelőtt, ki emlékszik már rá. Volt értelme? Nem. Befolyásolta a választást? Igen. Helyben vagyunk. Hülyévé tesznek, hogy bezsebeljék a hülye szavazatokat.

Aztán pedig elterülnek a kastélyaikban, és azon röhögnek, hogy rászedték megint a parasztot. Legyen ez a nép kedvesen becéző megnevezése.

Ha a Mini kiesik a sorból

A Kádár-rendszerben volt valami mértékletesség, ami az undorító igazságtalanságok láttán is megnyugtatta az embert. Féltek kicsit a hatalmasok az urizálástól, féltek a puritán Kádártól, hogy lebasszák őket a pártközpontból, ha többet merészelnek elvenni a közös kasszából. Nem volt ennyire enyves a keze a hatalmi elitnek, na. Mindez nem jelenti azt, hogy visszasírom, csak megjegyzem. Az elmúlt száz év különben jól keretezhető három árulással (Bozóki András találmánya).

Horthy a királyt, Kádár a forradalmat, Orbán a rendszerváltást árulta el.

Három áruló az ország élén, ez a mi modern történelmünk. Ami jön, az valószínűleg durvább lesz a képzeletünknél. Hogy egycsapásra vége legyen a szemétségnek, arra nincs lehetőség. Nincs olyan, hogy Orbán és a pofátlan orbánizmus egyik napról a másikra felszívódjon. Még ha a Mini ki is esik a sorból, akkor is hosszú idő kell ahhoz, amíg az utódok legyilkolásszák egymást.

Sztálin 1953-ban halt meg, jöttek nyomában a véreskezű hóhérok, Hruscsov csak 56 tavaszán lépett színre.

Ellenzéki pártkutyák, lúzer lét

Eh. Hagyjuk. Tizenkét év alatt nem sikerült megbuktatni, most pedig már a Holdról is látszik. Most kit szidjak ezért? Kit hibáztassak? Azt a sok tehetségtelen haszonlesőt, aki sajtótájékoztatón gondolja Orbán megbuktatását? Sajtótáj, tényleg. Újságok, orgánumok nélkül, mi? Emlékszem, amikor a Népszabiban a fiatal kollégák ekézték a lejtmenetre váltott MSZP-t. Mekkora felháborodás volt. Mentek a telefonok a főszerkesztőnek, hogy engedheti ezt meg. Hát valahogy úgy, ahogyan az ellenzéki pártkutyák hagyták, hogy Orbán kinyírhassa az újságot. Egy könnycseppet nem hullajtottak érte, de új platformokat se teremtettek.

Kinek, minek van akkor a sajtótájékoztató, kérdem én, mit és kit akarnak vele elérni?

Annyi haszna azért van április 3-nak, hogy egyrészt az ember a lúzer létét feledtetni visszatalál a kertbe, és megpróbálja rendbe tenni a környezetét. Van tehát élet a halál után, ha nem lehet nyerni a választáson, és visszatéríteni a kisiklott országot a normális kerékvágásba, akkor főzünk ribizlilekvárt, és eszegetjük a málnát, akár a medve a nagy zabálás után, mikor fertelmesen ég a gyomra. Aztán majd kiderül, milyen lesz, mennyire bírható ez a lekvárélet politika nélkül. Ez volt a 25-ös, jöjjön a 26. hét. Ásó, kapa, szívlapát: ide vele!