Connect with us

Banánköztársaság

Az átláthatósági törvény szelleme és eredete

Orbán-dilemma: pápai szentmise vs. (H)arcokos klubja nyitó-cucc - Győzött a (h)arcoskodás....
Megosztás

A közélet átláthatóságáról szóló törvényjavaslat immár ott van a 133 bátor honatya előtt, s engem a frász kerülget az izgalomtól, vajon a kétharmados kormánytöbbség áldását adják-e erre gyalázatos jogi főzetre, vagy lesz-e egy-két aggódó, kritikus felszólamlás, amely megemlíti, hogy a tervezet Alaptörvény-ellenes, és ellentétes az uniós jogrenddel. Utóvégre a választók azért küldték őket is a csúcsos házba, hogy ellenőrizzék a kormányt. A csekélyke ellenzék éles hangon tiltakozik majd, de ennek aligha lesz gyakorlati eredménye, a javaslatból törvény lesz, gyorsan bólintó Tamás aláírja, az Alkotmánybíróság pedig jóváhagyja.


Égbekiáltó aljasság

Ez a hitvány jogszabály hamarost életbe lép, és már szinte várom a hivatal pribékjeit, – láttuk a moziban, hogy’ megy ez -, s figyelem, amint szétdobálják irataimat, elviszik gépemet, s közlik velem a büntetés összegét, holott sem külföldről, sem itthonról évek óta egy fillér honoráriumot nem kaptam.

Én szorgalmi feladatomnak tekintem Orbán Viktor és retyerutyája megbuktatását, mert úgy vélem, működése ártalmára van az országnak. Ha ez holnaptól törvénybe ütközik – az égbekiáltó aljasság lesz!

Mármost azt mondják-írják szakértők, hogy ezt a moslékot putyini recept alapján kotyvasztották a Fidesz törvénygyártó konyháján. Az is elég aggasztó lenne, ha az orosz államvezetési gyakorlat a továbbiakban mintául szolgálna Orbán Viktornak, és a magas házak felső emeltéről sorra esnének ki a NER ellenfelei. De én – némi böngészés után – a Fidesz effajta törvényalkotásának gyökereit egy korábbi rezsimben vélem felfedezni, nevezetesen a német Harmadik Birodalom jogrendjében.

Hivatal és hivatal

Göring porosz belügyminiszter már 1933 április végén megalapította Poroszországban a Titkos Államrendőrségi Hivatalt is azzal a feladattal, hogy „az ország egész területén kivizsgáljon minden, az államra veszélyes politikai tevékenységet.” Ebből „fejlődött ki” a Titkos Államrendőrség Geheime Staatspolizei (Gestapo). Nem akarom azt állítani, hogy a csak nemrégiben összegründolt Szuverenitásvédelmi Hivatal fejlődése előtt beláthatatlan távlatok vannak, de hajlamos vagyok bizonyos egészségtelen rokonvonásokat találni náci szervezetek és a mi nemzeti szuverenitásunk (fölöttébb kétes értékű) őrhelye között. Nem vagyok jogász, és az események értelmezését illetősen fenntartom magamnak a tévedés jogát, de nem tudok szabadulni attól az érzéstől, hogy a NER urai a náci németországi „jogfejlődés” forrásaiból merítettek, amikor összefércelték ezt a jogi szemetet.

Náci gyökerek

A nemzetiszocializmus a büntetőjog korábbi általános elvével szemben, mi szerint „nincs büntetés büntetőtörvény nélkül”, azt az elvet proklamálta, hogy „nincs bűncselekmény büntetés nélkül”. Az 1935. június 28-i új büntetőtörvénykönyv kimondja, hogy

minden cselekményt, „amely a büntetőtörvény alapelvei szempontjából és az egészséges közfelfogás szerint büntetést érdemel”, meg kell torolni. Bűnhődést érdemlő magatartással szemben a büntetőjogi eljárás nem hiúsulhat meg annak folytán, hogy a büntetőtörvényben hézagok vannak, amelyeken át az ügyes gonosztevő kisiklik

– jelentette ki dr. Roland Freisler igazságügyi államtitkár.

Magam laikus értelmezésében ez nem több és nem kevesebb, mint hogy akit a rendszer büntetni rendel – bármely megfontolásból, az megkapja a magáét – tettére akár van bizonyíték, akár nincs, sőt akár tett-e valami rosszat, vagy csak kifejezte nemtetszését.

Hitler 1937. január 31-én a Birodalmi Gyűlés ülésén kifejtette: a jog feladata a néptársakat és tulajdonukat oltalmazni és a népet biztosítani azokkal az elemekkel szemben, amelyek mint aszociálisak vagy a közös kötelességek teljesítése alól igyekeznek magukat kivonni, vagy e közös érdekek ellen vétkeznek. (A tényadatok forrása a Wikipédia)

Azt pedig, hogy kik ezek a gonoszok, és miféle gonoszságokat műveltek, azt vajon ki mondja meg, miféle törvénykönyv alapján? Természetesen az állam, annak ura, vagy esetleg a bíró, akit az állam helyezett pozíciójába. A döntés ellen pedig nincs apelláta. Így volt ez a náci birodalomban, így van ez mostanában Oroszországban, így lesz ez Magyarországon is.

Ha nem teszünk ellene!

<< Olvassa cikkeinket a Facebookon, az Instagramon, a Linkedinen, és a Google hírei között is! >>>

Szerző