Banánköztársaság
Orbán Viktor polgári, nemzeti, keresztény világa
„Mindent meggondoltam, mindent megfontoltam” – mondta I. Ferenc József, császár és király, mielőtt országait és népeit belevitte az első (vesztes) világháborúba. Orbán Viktor miniszterelnök is minden megfontolt és meggondolt, mielőtt kijelentette, hogy országunk gazdaság az idén repülőrajtot vesz, és feltehetően azt is csak alapos mérlegelés után közölte a nagyérdeművel, hogy az idén Pride pedig nem lesz.
Orbán Viktor miniszterelnök úr (amúgy Enyvestenyerű Pocaknagy) a történeti tények szerint uralkodásának eddigi évei során – egy, s más dolgokban (pl akkugyárak, Trump békéje, Pride, stb.) hatalmasan pofára esett, ami önmagában nem lenne olyan nagy baj, de a mélyen meggondolt, alaposan mérlegelt döntéseinek költségeit rendre mi fizettük, mi, jámbor állampolgárok, míg hozama rendre mészároslőrincek, tiborcistvánok és hasonlók zsebében landolt, hogy ne is beszéljünk a hatvanpusztai családi majorság épüléséről-szépüléséről-gyarapodásáról. (Oroszország, Putyin érdekeinek kiszolgálása már csak ráadás!)
Mindenre képesek vagyunk
Kapu Tibor nagyszerű személyes teljesítményéről (amely mögött kiváló hazai és amerikai munka áll) a miniszterelnöknek ez jut eszébe:
”Úgy tekint-e egy nemzet magára, hogy vannak dolgok, amelyekhez soha nem lehet közünk, mert kicsik vagyunk, vagy úgy gondolkodik magáról, hogy mi is vagyunk valakik, sőt mindenkivel versenyképesek vagyunk – vázolta a két alapállást Orbán Viktor, hozzátéve: a polgári, nemzeti, keresztény világban azok vannak elsöprő többségben, akik azt mondják, hogy mi, magyarok bármire képesek vagyunk, de a másik oldalon inkább a kételkedők vannak.”
Nekem ez már erősen avítt, kórosan nacionalista gondolkodás, amely ráadásul nagyképű önkénnyel
„polgári, nemzeti, keresztény” tisztánlátókra, és „másik oldalra”, a tévelygő kétkedőkre osztja a nemzetet, holott elég csak belepillantani nemzetközi statisztikákba, vagy elég beleolvasni a (jó) történelemkönyvekbe, s legott kiderül, hogy büszkeségre is, szégyenkezésre is van éppen elég okunk – pontosan úgy, mint más nemzeteknek.
Amúgy persze, kicsik vagyunk, ép elméjű magyar politikusnak nem juthat eszébe, hogy bejelentsük igényünket Grönlandra, de közös magyar-japán határ (agyalágyult) követelésére a múlt század negyvenes éveiben már volt példa. Bármire képesek vagyunk? Mi is? Igen! Sajnos igen. Van ezer éves országunk a hadak keresztútján, (ha nem is túl gazdag, nem is túl eredményes, és jelentősen megcsonkult) ami azért nem kis produkció, de például a második vesztett világháború végnapjaiban, végóráiban a nemzeti keresztény gyilkosok zsidó honfitársaink százezreit deportáltuk haláltáborokba, és ezreket lőttek a fagyos Dunába – nem hinném, hogy a nemzet dicsőségére.
Tévúton járunk
Minden magyar miniszterelnöknek helyénvaló lenne illő szerénységgel emlegetni közös hazánkat és népünket, mert a tények tükrében sem jobbak sem rosszabbak nem vagyunk másoknál, és a magyarság küldetéstudatának emlegetése csak tévútra visz, arra az útra amelyen épp most járunk a nagy és szerény miniszterelnök egyszemélyi irányításával. Orbán Viktor így fogalmazott a lentulai interjúban:
„A gondolkodásban radikális vagyok, a cselekvésben mértéktartó…Engem igazából azért tartanak, sőt Magyarországnak azért van miniszterelnöke, hogy bátran, félelem nélkül, nem spórolva az energiával, mindent gondoljon végig. Én a végiggondolás embere vagyok, ebben talán még nemzetközi szinten is versenyképes vagyok. Ha csinálunk valamit, az nagyon szép, de tudni akarom, hogy abból mi lesz holnap, holnapután, három év múlva”
<< Olvassa cikkeinket a Facebookon, az Instagramon, a Linkedinen, a Truth-on és a Google hírei között is! >>
Már tudja, mi lesz holnapután
Bástya elvtárs azt mondta:
„Szerénység Virág! Szerénység! Ha valamit szeretek magamban, akkor az a szerénység!” (A Tanú – Bacsó Péter filmje.)
Tizenöt éve ez megy
Mindent bátran végig gondol, nemzetközileg is. Ha csinál valamit, az nagyon szép, és de tudni akarja, hogy abból mi lesz holnap, holnapután, három év múlva. Most már tudja. Gazdasági stagnálás, pénzügyi csődhelyzet fenyeget. Erős az infláció, nő az elszegényedés. A kedvelt kivételezettek (család) látványosan gazdagodnak, jogszerű lett a közpénzek lopkodása, a csalás, állandó a közszolgálati hazudozás. A demokrata külföld szörnyű gyanakvással tekint Magyarországra, és lassan kiközösíti, az önkényurak maguk közé fogadják a magyar vezetést. Országunk majd’ minden mutató szerint romokban hever, mindenütt a rothadás bűze érződik. És ő! A szegény rögbijátékos! Mindenki őt támadja, el akarják venni tőle a labdáját. Nem baj. A kommunikáció a megy. Az megfelel a korszellemnek, a kor követelményeinek. Bayer Zsolttal mindhalálig!
Uram, atyám! Meddig még?
