Blogbazár
Lendvai Ildikó: Add tovább!
Dés László dalát a Pál utcai fiúkban éneklik: „Add tovább, hogy nincs tovább!” A dalszövegben kellőképpen elutálják – ahogy ott nevezik – a „piszokratákat”, a piszkos módszerek, a gátlástalanság szennyes új arisztokráciáját, és a gyerekeket kísérő szülők boldogan tapsolnak az áthallásnak. Mert olyan jó hallgatni, még jobb hinni benne, hogy ez nincs tovább. De a dal is azt mondja: add tovább! Mert csak akkor lesz így, ha tovább adod. Ha másokat is figyelmeztetsz: itt a lehetőség.
Ha mozdulsz, ha mozdulnak. Ha.
Ma még minden csupa feltételes mód. Bármi lehet. De holnap ez a „bármi” nem sorsszerűen, tőlünk függetlenül alakul. Tudja ezt a Fidesz is, érzik a veszélyt, de annak esélyét is, hogy a véghajrában visszaerősíthetnek.
Már csak két dologra koncentrálnak. Az egyik a falusi mozgósítás, mert ott a polgármesteri hatalom, a közmunkától, segélytől való függőség révén jobban kézben tarthatják a választókat. Egy friss közvéleménykutatás szerint ebben sikerrel is jártak, feltéve persze, hogy a szavazó a fülkében is úgy voksol, ahogy előírták neki. A másik: a mondandó végsőkig egyszerűsítése. A kártyapakliból, amivel trükközni szoktak, már csak egyetlen lapot mutogatnak: április 8-a a migránsokról szól. Nem választás lesz, hanem honvédő háború. A 888 a fantasy filmeket lekoppintó képsort mutat, „Magasba a zászlókat! Fel, győzelemre!” címmel: Orbán páncélban, vezényszavakat rikolt Rogánnak, Kövérnek, Lázárnak, és serege élén ront neki a hihetetlen szörnypofákból (az egyik Sorosra hajaz) álló gyülevész hordának, amely brüsszeli segítségért vinnyog. „A sorosisták mind szavaznak, legyünk ott mi is!”- cukkol a miniszterelnök utolsó kampányvideójában. Gondolom, lehetőleg páncélban, karddal.
Már a kormányzati jótéteményekről sem esik szó.
Nem lehet több mondat, nem lehet több szó, csak egy: „Stop!” Leszedték az Orbán-plakátok egy részét is, hogy a színesbőrű sokaságnak stopot mutató képeket ragasszák a helyükre. Eltűntek az ígéretek is, hogy kolbászból lesz a kerítés. Fordítva: most
„kerítésből van a kolbász”,
ahogy Kovács Márton írja rap-versében. A kerítés minden jó foglalata, ez maga a legfőbb ígéret, ez a „kolbász”, ezzel tömjük be a szádat. A kerítés mitikus erővel ruházódik fel, mint a Brünnhildét körülvevő lánggyűrű Wagner Walkürjében, szimbolikus nemzeti jelentősége lassan nagyobb, mint a Szent Koronáé, az ellenzéknek is esküt kell rá tennie. Bödőcs Orbán-paródiájában hangzik el:
„A választók majd eldöntik: Németh Szilárd vagy Ebola!”
Mármint amit a menekülők hurcolnának be. De már nem is paródia, ez a komolyan sulykolt alternatíva: vagy lenyeled, hogy marad a bunkók, tolvajok, strómanok maffiája, vagy ragály, terrorizmus, erőszak végez veled, esetleg szimplán a nemzethalál keretében leszel semmivé. Csak a Fidesz védhet meg, és ehhez valami titokzatos okból muszáj lopniuk is. Érted lopnak, nem ellened.
Ne hagyd magad. Add tovább, hogy nincs tovább.
Hogy nem muszáj tovább tartania. A facebookon terjed az új jelszó: „Orbán csak egy embertől fél. Te vagy az az egy ember!” És nem is csak egy ember vagy. Mások helyett is szavazol, akiknek nincs módjuk rá. Szavazz a gyereked helyett, akinek más országban kellett a boldogulást keresnie, és ugyan megszakadt a szíved, de nem beszélted le, a jövője érdekében. Szavazz az unokáid helyett, akik lehet, már kint fognak megszületni, nem a te főztödet dicsérik, nem a te mesédet hallgatják. Szavazz az itthoni diákgyereked helyett, ha ő még nem teheti. Szavazz, hogy ne nyomja agyon az iskolai túlterhelés, hogy jó szóval oktassák, játszani is engedjék, és ne idézze be a rendőr, mert lelépett a járdáról a tüntetésen. Szavazz a segítség nélkül maradt szegény helyett, aki nem szokott választani, mert már a reménye is elfogyott. Szavazz a közmunkás helyett, akinek hétfőn be kell mutatnia a telefonja fotóján: oda tette-e az x-et, ahová parancsolták. Szavazz úgy, ahogy ő tehetné, szabadon. Szavazz a beteg helyett, akinek kórházi fertőzés, agyonterhelt sürgősségi osztály, végtelen várólista, orvos- és nővérhiány rontott az állapotán, és most az ágyat nyomja, pedig meggyógyulhatott volna. Szavazz a méhnyakrákos asszonyért, aki kétségbeesésében a közösségi oldalon keres orvost, ahol nem kell várnia a kezelésre. Szavazz a kétszáz helyett, aki ezen a télen megfagyott, mert nem tudta fűteni lakását. Volt köztük csecsemő is: szavazz helyette is, ha nem is volt még választójoga.
Ha nem tudtad meggyőzni őket, szavazz a megtévesztettekért és megfélemlítettekért is.
Akik azt hiszik, ez a kormány védi meg a nemzetet. Akiket elzártak az információktól. Szavazz a hívőért, akinek azt prédikálták: ha nem jól voksol, félhold kerül a kereszt helyébe. Szavazz a családtagjaidért, akikkel már rég nem mersz politikáról beszélgetni, mert elhitették velük: gyűlölniük kell a testvérüket is, ha az mást gondol a világról. Szavazz a szomszéd néniért, aki mindig mindent megköszön, és most úgy érzi: hálával tartozik az Erzsébet utalványért.
Szavazz helyettük is. Szavazz magadért és mindnyájunkért. Add tovább, hogy ha úgy akarjuk, nincs tovább.
(A cikk eredetileg a nepszava.hu-n jelent meg, mi a szerző hozzájárulásával közöljük le.)
Szerző
