Blogbazár
Cirkuszt a népnek!
Drágajó honfitársam, de hamar elfelejtetted, mit is gondoltál nemrég, mikor az „ellenzéki” képviselők beültek a parlamentbe. Segítek emlékezni: 93 százalékotok szerint közmegvetést érdemelnek ezért.
Hiszen egy diktatúrában nincs jelentősége a parlamentnek,
az csak arra jó, hogy demokráciának álcázza az önkényuralmat. És aki ebben részt vesz, az nem ellenzéki, hanem része a Rezsimnek, akármilyen színűre is festi magát. És ezt pontosan tudtad még egy hónappal ezelőtt. Az nem lep meg, milyen gyorsan képesek magukat demokratának vallók is elfelejteni a tényeket, de azért ez az egy hónap még nekem is sok. Illetve hát kevés.
Mit is tesztek épp most? Lelkesedtek.
Az persze nem volna baj, sőt. Ha értelmes dolgokért lelkesednétek. Mondjuk rezsimbuktató célú nonstop Kossuth téri tüntetésért, esetleg országos útblokádért, vagy bármilyen hatékony polgári engedetlenségi akcióért. De ti, drágajó honfitársaim, nem ilyesmikért lelkesedtek. Hanem a parlamenti közvetítésekért. Hogy megmondta a Jakab nevű jobbikos, mi? Az ám a fasza gyerek. Aszonta, hogy ennyi bűnöző között még sose beszélt. Hűvazze, a Kövér is totál kikészült tőle. Aha. Pont ez történt. Osztogatjátok agybafőbe a neten hosszú és rövid verzióban az esetet, és agyonkommentelitek.
A Feri is felszólalt ám, napirend előtt, azannya. Kemény volt, mint a vídia, megmonta a frankót, Orbán csaktőle fél, mint tudjuk. Most aztán pánik lesz ám a fidesznyikek soraiban. Mit lesz? Már van is, a frakcióirodájukban zokognak egymás mögé bújva a rettegéstől. De még ez sem elég. Mert jött a Szabótimi, és ő meg még nagyobbat húzott: ne lehessen minelnök, aki sorosista volt. Defrankó, újabb csapás a NER-re. Nem szeretnék most az imperialisták helyében lenni – mondta volt Virág elvti, mikor a kicsit sárga, kicsit savanyú, de a miénk magyar narancsot megtermelték Bástya elvtinek. Csapásokat adunk, és csapásokat kapunk, tette még hozzá.
Na, hát akkor most próbáld
egy pillanatra elszakítani a szemedet a képernyőtől, drágajó honfitársam. Megvolt? Ugye, jót tett egy kis szünet. Gondolkodj. Mi változott a három attrakciótól? Semmi. Az égvilágon. Mi fog változni a következő tíz hasonlótól? Attól sem fog semmi. Lehet, hogy te azt hiszed, hogy akár csak egy pillanatra is kellemetlenül érzi magát bármilyik narancsnyik tőlük, de megnyugtatlak: nem érzi. Azért nem, mert örül neki. Ez része ugyanis a cirkusznak, ahová te jegyet veszel, mikor osztogatod, kommenteled a semmit. Ez a demokrácia látszata. Neked zajlik az előadás. Közben persze Orbán pont olyan törvényeket hoz, amilyet csak akar. Ebben ugyanis senki sem zavarja.
Miviktorunk terve épp ez:
bevinni téged a parlament falai közé. Mert ha te lélekben ott tartózkodsz, akkor nem fogsz utcára menni. És ha nézője leszel a cicaharcnak, akkor nem fogsz résztvenni a valódiban. Panem et circenses! Így hangzott a római mondás. Kenyeret és cirkuszt! Tudták ezt már a cézárok is, hogy be kell fogni a nép száját, ha nem akarnak maguknak kellemetlen pillanatokat. De ők azért kenyeret is használtak ám pofabetömésre. A mi cézárunk azt éppen elveszi és eleszi előled, de te mégis tapsolsz. Neked ugyanis úgy tűnik, hogy elég maga a cirkusz. Hát ne csodálkozz, ha csak az marad.
A kenyered meg elfogy közben.
Schmuck: „kulcsoljuk össze a kezünket, hogy volt annyi Fidesz-szavazó”, hogy nem nyert az ellenzék!
Ha az ellenzék nem támogatja a „Stop Sorost”, azzal bizonyítja, hogy Soros György zsoldjában áll
Szerző
