A beruházások, amelyek hozzátartoznak az identitásunk kifejezéséhez: Szépművészeti Múzeum és a Fudan – így, egy sorban….

Terjedelmes riport jelent meg az Indexen Csák János kultúráért és innovációért felelős miniszterrel, amiben szó esett a tanár-diák-szülő tüntetésekről, a kulturális intézmények támogatásáról, az egyetemek finanszírozásáról, családpolitikai kérdésekről, amiből most a színházakról, múzeumokról és a felsőoktatásról kifejtett gondolatok közül idézünk.

Mindenki mindenbe….

Csák Jánostól először is megtudhattuk a kormányon belül dúl a demokrácia, egymás szájából veszik ki a szót, hogy elmondhassák a többieknek a saját véleményüket – ebbe szívesen belehallgatnánk, hogy tájékoztathassuk a közt….

A kormány működése nagyon kollegiális minden kérdésben. A tárcavezető ismerteti a helyzetet, de mindenki beleszólhat, és arra törekszünk, hogy beavassuk egymást az egyes területek problémáiba. Hosszú és mély beszélgetések folynak….

A vis maior helyzet és a színházak….

„..Azoktól a kulturális és oktatási intézményektől, amelyek hozzám tartoznak, azt kértük, hogy a gázfogyasztást – köbméterben mérve – csökkentsék 25 százalékkal, és ha ezt megoldják, akkor az árnövekedésből adódó pluszköltségeket az állam valamilyen módon állja. Szerintem ez nagyon jó ajánlat…Hogy ezt egy intézmény hogyan valósítja meg, abban nem akartam központi előírást adni..”

Tehát a KIM alá tartozó több száz intézmény közül amelyik tud 25 százalékot spórolni a gázon, annak a többletköltségét állja az állam? – tette fel a portál újságírója a kérdést, amire a miniszter válasza:

„Ők nem tudják állni, megoldást kell tehát találni.(…) Mindenkivel egyesével elszámolunk: akik képesek takarékoskodni, és a maguk területén megteszik, amit meg kell tenni, azoknak fogunk találni megoldást.

Ezt akár ki is használhatnánk, de….

Magyarország világbajnok abban, hogy hány intézmény működését – nem a produkcióit! – támogatja a kormány így vagy úgy. Sehol a világon nincs ez így, ilyen mértékben. Sehol nincs például ennyi egy főre jutó kőszínház, szimfonikus zenekar. A magyar állam a GDP 1,3 százalékát költi kultúrára, az Európai Unió átlaga 0,4. Az elmúlt hét-nyolc évben a bőség idejét éltük, voltak állami források, és sokan sokféle művészeti ágból, kulturális területről szép, jó és hasznos dolgokat építettek föl. Ez nagyszerű. Azonban itt az ideje, hogy fenntartható pályára állítsuk a kultúrát, szélesítve a finanszírozási forrásokat és észszerűsítve az állami finanszírozás mértékét és módját

-véli Csák és a fentiek szerint a minisztertársai is. Hozzátette:

„A finanszírozási források közül növelnünk kell a magánmecenatúrát, hiszen a Fidesz-kormányok tevékenysége nyomán minden társadalmi réteg erősödni tud, és örvendetesen növekszik a kulturális életben aktív középosztály és a felső osztály is. A második forrást maguk a nézők, a jegyárbevétel jelenti: valamennyit kell fizetni ahhoz, hogy a kultúrát megbecsüljük, s ez megint reális az előbb említett középosztályra támaszkodva. Harmadrészt pedig van az állami segítség produkcióra vagy működésre.”

Ezt az elvet feltehetően a Nemzeti Színház esetében is alkalmazni fogja a regnáló. Megemlítette még, hogy

Nálunk nagy intézmények épülnek, aztán amikor a vezető nem tudja megtölteni, vagy nem igazolódik az elképzelt látogató- vagy nézőszám, akkor a közönség által meg nem értett intézményvezető jön, hogy kedves állam, neked kötelességed engem finanszírozni.

A Vidnyánszky-vezette Nemzeti Színházban a vasárnap-hétfő-kedd szünnap | VÁROSI KURÍR

Ez jó hír az Átriumnak, hiszen ők bebizonyították, hogy van olyan nézőtáboruk, akik hajlandóak áldozni azért, hogy továbbra is láthassák a színház előadásait, az állam -kormány- azonban valahogy ezt eddig nem vette észre. Csák szerint

„Alternatív színházakból is van több mint háromszáz, nincs még egy ilyen ország az unióban, ahol lélekszámarányosan ennyi lenne, akik ugyancsak az államnál kopogtatnak, és követelik az újságban, hogy az állam támogassa a működésüket. Hogyan, miért, miből? Nem amellett érvelek, hogy a kultúrpolitika eluralja a kultúra világát, hanem éppen amellett, hogy a fontos nemzeti stratégiai ügyekre fókuszáljon, másutt pedig tegye lehetővé olyan produkciók létrejöttét, amelyek hozzájárulnak az ország és a nemzet jövőképességéhez.”

…ha tavaly nem adtak egy fillért se, jövőre miért adnának? – Az Átrium üzenete közönségének… | VÁROSI KURÍR

Megépül a Fudan Egyetem?

Mi, magyarok kultúrnemzet vagyunk, és ehhez hozzátartoznak bizonyos intézmények….

-vezette fel a miniszter mondandóját, majd hozzátette:

„…Nem mindig a közvetlen bevételt kell számolni, egy múzeum az életben nem fogja jegyárbevételből behozni az árát, de ha nem lettek volna olyan bölcsek az őseink, akik létrehozták ezeket a nagy múzeumokat szerte Európában, akkor ma nem beszélnénk Berlinről, Londonról vagy Budapestről mint kultúrvárosról. Az efféle beruházások hozzátartoznak az identitásunk kifejezéséhez, szerves részei a babitsi értelemben vett magyar kultúrának, ami: szellemi jelenség és lelki örökség….”

Ezután következett az érdekes társítás:

Ugyanez vonatkozik a Fudanra. Számunkra nagyon fontos, hogy ugyanolyan pontosan értsük a keletet, mint a nyugatot.

Csák kulturális és innovációs főközszolga: “a Fudan jó lehetőség”, a CEU-nak pedig: ”..jó egészséget!” | VÁROSI KURÍR

Geopolitika, érted…?

Csák elmondása szerint: „a környezetünket alkotó, a magyar életvilágra hatással lévő hatalmak érdekes geopolitikai, társadalomgazdasági kanyarjait nekünk pontosan meg kell értenünk, ehhez közvetlen információkból tájékozottnak kell lennünk, mert csak így tudjuk a magyar geopolitikai pozíciót minél szélesebben megalapozni és biztonságosan megőrizni. Ehhez pedig a legbékésebb és a jövő tekintetében az egyik legfontosabb szféra a tudomány és a felsőoktatás világa.

De a Fudannak is éles felsőoktatási versenyben kell majd részt vennie. Sokszor elhangzik, hogy versenyt támasztunk a meglévő egyetemeinknek, de a kiválóknak nincs mitől tartaniuk, csak a középszerűeknek.

Hát így állunk 2022. novemberében….. Akit érdekel Csák János többi gondolata, olvassa el az Indexen.