A rohadás essen belé! – Rab László szŰrreál összefoglalója a 9-es hétről

Támad a rohadtputyin, löveti a menekülteket szállító buszokat, bombázza az atomerőművet. Szépen ránk köszönt a XXI. század, elmehetünk a nagy eszünkkel meg a történelmi párhuzamainkkal a búsba. Ami ismerős lehet régről, hogy éhesek a ruszki katonák, van úgy, hogy napokig nem adnak nekik enni. De megint készülnek a davajcsaszra. Rab László szŰrreál összefoglalója a 9-es hétről.

A 140 centis vénember

Éhezteti a katonáit. Ezt persze nem a seggmeleg orosz sajtó lihegi, mert ott minden klappol, különleges katonai műveleteknek nevezteti a patkányháborút. A vénember, aki világuralomra vágyott. Egy fekete öves cselgáncsbajnok 140 centisen, beszarás. Kell neki az atomerőmű, a vízerőmű, kell neki az a sok-sok nyavalya, amit Ukrajna nem tudott megoldani. Majd ő megoldja. Úgy, hogy megritkítja a népet. És akkor lesz hely az oroszoknak, akiket az Urálból ide lehet költöztetni. Gyilkos pszichopata tetű ez is. Mint az a sok gennyes állat a XX. századból. Mélynövésű pöcsök, akik hatalmasokká szeretnének nőni (elnézést az alacsony termetűektől, nem tudom most leválasztani ezt a formális tényt a gondolkodásomban).

politikus,A cél az, hogy szenvedést okozzon a népnek. Katonai nyelven: szívassa őket, mint a torkos borz. Hogy összeszarják magukat a rakétáitól, ami a meghosszabbított pöcsének felel meg. Hogy rettegjen tőle megint a világ, mint a Honeckert nyálasan szájon csókoló másik vén trotty (by Petri György), a doktrínás Brezsnyev. Vagy a gyűlölt Sztálin, akit egész éjjel hagytak haldokolni a stroke-ja után, hogy végre valahára elpatkoljon.

Mi sem szűkölködünk tetves politikusokban és hadvezérekben, de ezek az oroszok minden vadkanvérivón túltesznek. Komolyan mondom, a nők fenekét spiccesen fogdosó Jelcin volt ezek közt az egyik legnormálisabb vezető. Gorbacsovról meg ne is beszéljünk. Szegénykém azt hitte, meg lehet törni a jó keleti hagyományokat a vodkaivás mérséklésével meg a demokratikus társadalom megteremtésével. Egy métert se haladt előre, maradt minden a régiben. Cár atyuska alig várja, hogy zabráljon. És a kozákjaival beugrasson a gazdag tanyákra.

„Lehet, hogy már holnap meghalnak, vajjon miért gondolnak hát egyébre, mint a halálra?”

– írja Tolsztoj gróf a Különleges katonai hadművelet és béke című korszakos művében. Hogy a rohadás essen belé. Átkom sújtsa. Nagyanyámmal szólva: akkor is menjen, ha nem akar.

Terroristák a WC-ben

Viktor Szorokin mondta (a Magyar Narancsnak nyolc éve), hogy

„Putyin az első olyan orosz uralkodó, aki az ötvenes évek óta létező börtönzsargont beszéli. Ez egy rontott, alpári nyelv. Az egyik első beszédében azt mondta, hogy a terroristákat a WC-be kell fojtani. Ilyen szavak hallatán Sztálin és Brezsnyev forogna a sírjában.”

Az író megemlítette a Putyin Jugend fiataljait is (ld. hazámocska Fidelitas nevű kommandóját), akik ma minden bizonnyal neki vannak eresztve Ukrajnának, hogy pusztítsanak. Úgy nevezték akkor magukat, hogy az Együtt Menetelők Mozgalma. Putyin uralkodásának elején hozták létre. Olyan „ifjúsági mozgalom”, mint nálunk a futballmeccsek B-közepes kigyúrt bandák. A háttérből pénzeli őket a politika.

„Az első akciójuk az volt – mondta Szorokin az interjúban –, hogy Moszkva-szerte felállítottak pontokat, ahol a rossz irodalmat jó irodalomra lehetett cserélni. Három szerzőtől lehetett könyvet beszolgáltatni: tőlem, Pelevintől és Karl Marxtól. Orosz klasszikusokat adtak értünk. Szándékosan vagy félreértésből, de főleg krimiket, rongyosra olvasott ponyvákat vittek cserélni. Volt, aki Putyin frissen megjelent életrajzából vitt egy rakásnyit, de azt nem voltak hajlandók becserélni. Verekedés lett belőle. Másnap becsukták az összes cserepontot.”

Nem előzmény nélkül van tehát az ukrajnai háború. Putyinizmus az a javából. Bele fog nyekkenni a világ. A sok bűzös börtöngondolat életre kel. Büdös lesz tőle a világ, mi pedig botorkálunk majd a sok ökör világmegosztó elgondolásai között. A hülyék végképp uralmuk alá hajtják az intellektust. Ez lesz az igazi XXI. század. Nem egészen erre készültünk. A sok zavaros gondolat a Mesterséges Intelligenciáról és a nagy technológiai forradalomról. Mind ott ég el a rohadtputyin keze között. Akinek ha olyan kedve van, egy kedd reggelen elpusztítja az egészet. Mert missziót vizionál magának az „ukrajnai náci csürhéről”.

Az út vége

A másik hatalmas hadvezér, a magyarok Minije se tud mit tenni, mondja, mondogatja az öregfiú, hogy ez még csak az eleje. Ennek nincs annyi rakétája, mint a rohadtputyinnak, éppen csak vágyik rá. Nem a NATO fog megvédeni bennünket, ezt is belesóhajtotta a pofámba, hanem mi magunk. Ja. Biciklivel a tankok ellen a Don-kanyarban: de ez a rész már volt. Nem a NATO fog bennünket megvédeni? Hát ki az apád faxa akkor? Csak nem te?

Tíz éved ment el a gonoszbrüsszel megállítására, voltál illiberális, neozsebista, földbirtokos és űrlakó. Nem inkább a haverodat kellett volna némiképp fékezni február 1-jén, amikor odaültetett a kanyarba az asztal végén?

Micsoda egy kispályás puffancs lett belőled hirtelen, barátom. Legyőzöd puszta kézzel a vírust (előtte megakadályozod, hogy az idegenek „behurcolják”), állsz a gáton szétvetett gumicsizmás lábbal, megakadályozod az árvizet, aztán pedig lehazudod a csillagokat az égről. És egy ilyen kis szar háborút nem tudsz megállítani? Hát mire mentél a sok újságoddal, vagyonoddal, illiberát? Csak nem ruszki bankokban tartod a zsét? Ajjaj, erről beszélt neked a putyinod február 1-jén? Hogy húzd be füled, farkad, különben ki leszel söpörve a szemétdombról.

Így ér véget az utad, melynek során világtényező szerettél volna lenni? Ezek szerint már megint nem te leszel a Kutuzov.

Legyen ennyi a 9-es héten, jöjjön a 10-es. Béke, barátság, szolidaritás. Na ja.

Kapcsolódó

Rab László: április 4: a felszabadulás ünnepe, avagy harc a káposztaágyásért

Rab László: A pokol tornácán (részlet)