Add meg nekünk a napi betevő abszurdisztáni történetünket! – és lőn……

Dübörög az ország és vele dübörög az egészségügy is, amiről tudjuk, hogy Nagy Feró szerint ilyen jó még nem volt. Abból, hogy nem hömpölyög az utcán a felháborodott adófizetők hada, arra következtetésre jutottunk, hogy vagy így van ez rendjén itt, kerítésen belül, vagy, hogy inkább hisz a döntő többség az orbáni kinyilatkoztatásnak, mint a saját szemének. Egyik sem szívderítő variáns.

De mi lesz akkor, amikor Önt nem gyógyítják meg?

Tényleg le kell rólunk tenni? Valóban ennyire egyszerű az agyunk? Egy kedves ismerősömmel történt meg az alábbi kor- és kóresemény:

“Kerületi szakorvosi rendelő. Időpontom van, sietek, nehogy miattam valaki többet várjon. Megdöbbenésemre a folyosón nem várakozik senki. Sőt, mélységes csend honol. Úgy tűnik előttem se volt senki, és utánam se fog jönni. Mintha valahol 30 évvel ezelőtt megállt volna az idő. És nem sokkal ezután kiderül majd, nem tévedtem!

Bátortalanul leülök, telefonomban ellenőrzöm a naptárt, de nem néztem el….

Tíz perc után némi motoszkálás az egyik ajtó mögött. Asszisztens kijön, kölcsönösen megismerjük egymást, majd felteszi a kérdést:

– járt már nálunk?

Atnyújtom a beutalómat.

– várjon!

Várok….

Újabb öt perc után feltárul az ajtó, és újra megdöbbent a sivár rendelő, benne az elavult berendezés és az elavult orvos. Két íróasztalnál ülnek orvos és asszisztens 30 éve, nem nagyon szólnak egymáshoz a látszat alapján a muszájon kívül. Közben az orvos kérdésére mutatom a “panaszomat”:

  • fáj is?
  • fáj, különben nem lennék itt.
  • másfél évvel ezelőtt kapott rá ultrahangot. Használt?
  • nem.
  • kapott rá lézert is. Használt?
  • nem.
  • akkor most kapjon elektromos lökéshullámot!
  • az előbbiek alapján az sem fog használni, ha nem tévedek.

Nincs más megoldás?

  • akkor felírok fájdalomcsillapítót!
  • az folyamatosan szedek más miatt, és nem használ, hiszen, ha használna, nem jöttem volna most
  • akkor marad a lökéshullám! – addigra megírta a beutalót a fizikoterápiára, nyújtja felém.

Ekkor megszólal az asszisztens:

  • Doktornő, a gép 2 hónapja elromlott! – orvos keze megáll a levegőben, tanácstalanul rám néz:
  • akkor menjen oda, kérdezze meg, mikorra javítják meg!

Az abszurditáson csak nevetni tudtam ekkor már, igaz, a mosolyom kicsit erőltetett lehetett.”

Nagy Feró: Akik mégegyszer az egészségügyi ellátásról hülyeségeket ír, azt komolyan mondom nyakon vágom

Mátrai Anna

Mátrai Anna

További cikkek olvasása a szerzőtől, a nevére kattintva.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük