Alföldi: a színházba járókat nem lehet politikai alapon osztályozni, aki szereti, az odajár, ahol jó előadásokat lát

Alföldi Róbert színész-rendezőt a „magyartenger” ősbemutatója kapcsán kérdezte a szeretlekmagyarorszag.hu. Kiderült, hogy miért tartja Bíró Bence darabját demokratikus drámának, miért él túl mindent a színház, amit folyton temetnek és persze előkerültek a mindannyiunkat érintő társadalmi kérdések is.

„Egyik „leglélegzetelállítósabb” Centrálos darab, ezt újra látni kell! Imádtam!” – írta egy néző

A Centrál Színházban november 5-én bemutatott” magyartenger” felvonultatja korunk meghatározó intellektuális és politikai konfliktusait, megmutatva, hogy többféleképpen lehetünk magyarok, többféleképpen lehetünk emberek, de végső soron a család, az mégiscsak család. Alföldi Róbert rendezővel a fotós főpróba után beszélgetett a portál újságírója. Arra a felvetésre, hogy „ez egy igazi, hazafias darab, a szó jó értelmében…” a rendező így reagált:

„Amikor a gyereked belenyúl a konnektorba, nem mondod neki azt, hogy ez mennyire csodálatos. Hanem leszúrod, és elmagyarázod neki, hogy ez miért veszélyes. De attól te még ugyanúgy szereted, és azért kiabálsz vele, hogy ne nyúljon bele a konnektorba.

Ma a hazafiasság azt jelenti, hogy ha belenyúlsz a konnektorba, akkor még tapsoljunk is. Mert minden tökéletes. Ma a hazafiasság azt jelenti, hogy nincs kérdésed.

Ebben a darabban egy olyan család látható, akik minden szar ellenére együtt vannak. A másik ember minden probléma, fájdalom, sértettség, érthetetlen, elfogadhatatlan dolog ellenére családtag. Attól még ő a gyereked, ő az apád, ő a sógornőd. Úgy könnyű szeretni, ha minden tökéletes.

Amennyire tudom, a keresztény tanítás sem azt mondja, hogy csak azt kell szeretni, aki tökéletes. Ha jól sejtem, ennem az ellenkezőjét kérik Jézus a követőitől. De ebben nem vagyok annyira otthon.

Alföldi Róbert: nekem nincs szükségem hatalmi seggnyalásra ahhoz, hogy az önértékelésem rendben legyen!

Akinek látnia kell, megnézi?

A fenti kérdéssel Alföldinek az a véleménye, hogy

„Én nem gondolom, hogy a színházba járókat politikai alapon lehet osztályozni. Nem hinném, hogy csak a balliberális emberek járnak színházba, és a konzervatívan gondolkodók nem. És azt is kétlem, hogy a konzervatívabb gondolkodású emberek kizárólag a kvázi jobboldalinak kikiáltott színházakba járnak.

Aki szereti a színházat, az oda szeret járni, ahol jó előadásokat lát.

Lehet, hogy olyat lát, ami az ő világképébe nem fér bele, vitatkozik vele, de

ő akkor is színházba jár, nem pedig szavazni.

Talán ilyen szempontból is nagyon jó ez a darab: nincs az, hogy csak ilyen vagy olyan meggyőződésű embernek érdemes megnéznie, mert benne van minden és mindennek az ellenkezője is. Nem akarok nagy szavakat használni, de az életünk van benne. Ebből a szempontból Bíró Bence nagyon demokratikus drámát írt.”

Színház Covid után….

Alföldi Róbert véleménye szerint
„…soha nem volt olyan népszerű a színház, mint a Covid előtt. A Covid miatt valóban átalakult, de ennek semmi köze a tévéhez és az internethez. És ami elképesztő, hogy lassan kezd is visszaállni a pandémia előtti helyzet. Arról lehet beszélni, hogy a színház társadalmi jelentősége átalakult-e a Covid miatt. De hogy az embereket érdekli a színház, az nem kérdés.

A színházat temették, amikor megjelent a tévé, a színházat temették, amikor megjelent a videó lejátszó, a színházat temették, amikor az internet megjelent. A színházat állandóan temették. De élő embert lassan sehol másutt nem látsz.

Némi túlzással az amerikai filmek többségében konstruált hősöket látsz. Nem látsz embert leejteni egy üveget, nem látsz embert megbotlani, nem látsz embert hibázni. Ha megnézed, a mostani híres emberek 80 százalékáról nem tudod, milyen az igazi arca. És most nem a plasztikára gondolok. Tehát élő, esendő embert nem látsz sehol másutt, csak a színházban.”

További részletekért mindenképpen látogasson el a SZMO-ra!

Alföldi: János tökéletes arra, hogy ezt megcsinálja! - Kulka János újra színpadon!

A darabról….

A magyartenger egy kortárs családi dráma. Huszonnégy óra egy balatoni nyaralóban. Egy tipikus családi ünnep nem mindennapi módon bemutatva. Talán komédia, hat férfi, négy női szereplő, viharfelhők a tóparton, sok beszélgetés a politikáról, a színházról, kevés cselekmény, öt kiló szerelem és fegyveres kertitörpék.

„A Balaton régen sós volt, tudtátok? A könny sós, mint az izzadság. Még az isten könnye is. Csak aztán annyira nem törődött velünk az isten, hogy még sírni is elfelejtett miattunk. A tóból meg szép lassan elpárolgott a só. Az élet sója. Így szűnt meg a magyar tenger.”

Szereplők:

Erzsébet, 73 éves – nem jelenik meg a színen
István, a férje – Kulka János
Gyuri, a fiúk, építési vállalkozó – Kocsis Gergely
Patrícia, a lányuk, nem tudni, mivel foglalkozik – Söptei Andrea
Péter, a fiúk, tanár – Friedenthal Zoltán
Kata, Gyuri felesége – Balázsovits Edit
Gábor, Kata és Gyuri fia, színésznek tanul – Martinkovics Máté
Örs, Gábor barátja, színész – Szántó Balázs
Dóra, Péter felesége, tanár – Bánfalvi Eszter
Ibolya, Erzsébet testvére, Svájcban él – Hernádi Judit
Andor, a szomszédból, orvos – Keresztes Tamás
Réka, Péter és Dóra kislánya, 8 hónapos – XX

Dramaturg-producer: Orbán Eszter
Mentor: Németh Ákos
Rendező: Alföldi Róbert