Április bolondjai vagyunk mindannyian – A honi hidegháború következménye

Sorba rakom a gépen a betűket egymás mellé – remélve, hogy értelmes szavakká, mondatokká formálódnak, s talán lesznek akik elolvassák őket. És ha lesznek, és a szerzői szándékot megértve, esetleg megfogadva a kikelet második havának első vasárnapján szilárd hittel, vagy tudatos meggyőződéssel, vagy a döntést az utolsó pillanatra hagyó tétovasággal felkeresik majd a szavazó-helyiségeket, hogy voksukkal kifejezzék történelmi értékű akaratukat: kívánnak-e mélyreható változásokat országunkban, vagy maradjon tovább, ami van.

Április bolondjai vagyunk mi, mindannyian,

bárha nem elsején, a bolondok hivatalos napján szavazunk, csak két nappal később. Juhász Gyula sorai jutnak eszembe:

”Mások világgá zengő zongoráját
Én nem irígylem. A magad cigányát
Lásd bennem, ó magyar, ki neked élek!„

„Ki tudnám nyírni”

Vajon az a remény visz bennünket az urnákhoz, hogy negyedikétől jobb világ vár ránk a hazánkban? Sokunkat igen. Bizonyára. Mások fejében körtáncot a jár a gyűlölet. A Békemenet egyik résztvevőjét faggatta a Telex riportere: mit szól ahhoz, hogy Márki-Zay, az ellenzék vezetője jobboldali kereszténynek, demokratának nevezi magát.

„Ki tudnám nyírni!”

– így válasz, és a körül álló hölgyek lelkesnek látszó csapata bólogat, és kiegészíti a véleményt:

„Nem keresztény az, csak úgy tesz. A Gyurcsány embere.”

No, ezzel aztán minden lényegeset el is mondott a hölgy, ami a márciusi fideszes békemenetet összehozta. „Az Ige testté lőn!” (János evangéliuma, 14.) Igen szép számmal vonultak a székesfővárosban a Kossuth térre meghallgatni az Úr hangját. Magam pedig a „felvonulókat kérdezték” videóin elmélázva azon tűnődtem: vajon mi kelt bizonyára dolgos, tisztességes hétköznapi emberekben ilyes indulatokat, hogy kamerába mondják: akár gyilkolnának is politikai indíttatásból? Értem én, hogy azért nem kell ezt szó szerint venni, de mégis! Hol van az értelem határa? Egyáltalán mit vár el, vagy legalább mit remél a fideszes lelkületű választó Orbántól és a régiúj kormánytól? Vagy csak azt akarja, hogy minden maradjon, amint van, s imádott Orbánja írja életének minden napi fejezetét a fideszes bibliából?

„Igen jó ember. Hogy lop? Én is azt tenném”

Egy másik videóban a riporter Nyergesújfaluban Völner Pál exállamtitkár viselt dolgairól kérdezgette az utca emberét, s a többség nemigen hitte, hogy a mondott, igen jó ember vesztegetési pénzt kapott volna. „54 ezer forint a nyugdíjam, de én nem hiszem, hogy a Palika bármi rosszat tett. – mondta a kedves néni. Egy másik kérdezett, derék úr pedig egyenesen a nézők szemébe mondta:

„Én is elfogadtam volna, már ha adják.”

Vajon hasonló, ép elmével, ilyetén állampolgári felelősséggel bíró választó kinek-minek a neve mellé teszi az x-et? (Rendben. Völner Pálnak is jár az ártatlanság vélelme, bármit is hablatyol össze a nyomozó ügyészség. Naná! )

A honi hidegháború következménye

Az ellenzéki tüntetés résztvevőit bemutató videón ugyancsak idős hölgy ijesztgeti (némiképp tréfásan) hallgatóságát:

„Ha Orbán nyer, főbe lövöm magam!”

No hát viccnek azért ez kicsit erős. Persze mondhatjuk: Ó, semmi ez, mind csak a kampány meg a felvonulások hevületében kiejtett puszta szó, amelyet elfúj az első szellő. Ördögöt! Ez van. A végtelenségig megosztott magyar nemzet két nagy csoportosulása néz szembe egymással választási harcban. És a szörnyű ukrajnai forró háború sötét árnyékában folyó belső magyar hidegháború e választási ütközete – végződjön bármilyen eredménnyel, április 4-ére aligha vet véget a felek között feszülő gyűlöletnek, amely kiszívja a nemzet életerejét, megcsonkítja alkotóképességét, már-már lehetetlenné teszi belső együttműködését.

A köztévé hitványsága

A kétfarkú kutyákok (mint a többi listát állító párt) nagy kegyesen kapott az ócska köztelevíziótól öt percet politikai beszélyre. Gyanítom, kiválóan élt a lehetőséggel, mert produkciójával tömören bemutatta az intézmény hitványságát, a közélet pocsék állapotát, a választási hadjárat fonákságait, és csaknem nyíltan kimondta a maga furfangos kifejezésmódján, hogy micsoda pofátlanság a kormánytól, médiahatóságtól, televíziótól öt perces kampányidőt kiporciózni az ellenzéki pártoknak. Ez rosszabb és aljasabb, mintha még ezt sem engednék meg a választások idején. (Nem hiszem, hogy ettől az MKKP jelöltjei több bizalmat érdemelnének a választóktól az urnáknál, mert az országot mai állapotában kormányozni nem bohócoknak való feladat. De ez a fellépés nagyon is kedvemre való volt.) Hanem hát végül is mindebben nincs ebben semmi meglepő, Orbán Viktor és a Fidesz 12 éves kormányzása alatt ura lett az egész magyarországi tömegtájékoztatás mintegy 80 százalékának, s aki valamilyen „köz”- adóból, kormány fizette portálról, vagy újságból tájékozódik a világ dolgairól, az elhiszi, hogy aki nem fideszes, az megérett a nemzetből való kitaszításra, deresre, rosszabb esetben akár a kivégzésre.

EBESZ jelentés

Az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) már itt dolgozó szakértői csoportja előzetes jelentésében megállapította, hogy a választási rendszer erősen torzít a kormánypártok javára és a hivatalos választási szervek tevékenysége is a kormányoldalt szolgálja. A hírhedett közmédia persze máris elfogultsággal vádolja a külföldi ellenőröket. A Hócipő 12 pontban foglalta össze a Fidesz jogszabályban rögzített!, a választási rendszerbe foglalt csalásait, amelyek elősegítik (előkészítik) a kormánypártok győzelmét. Most sem lesz tiszta és tisztességes a választás, és csak remélhető, hogy most az ellenzéki ellenőrök nagy száma és az EBESZ megfigyelők jelenléte elejét veszi majd a durvább csalásoknak. Egyebek mellett például talán nem fagy le a számítógépes informatikai rendszer urnazárás után az adatfeldolgozás közepén, hogy aztán az újrainduláskor kihozza a Fidesz újabb kétharmados győzelmét.

A videók tanúsága szerint akadnak fideszes választók szép számmal, akiknek ez is belefér, mert a nagy nyilvánosság előtt bevallották, hogy ők csak Orbán Viktornak hisznek és minden egyéb – smafu. És ez így van annak ellenére, hogy talán nincs a magyar népességben egyetlen réteg, csoport vagy osztály, amelyet a maffiavezér Orbán Viktor és siserahada 12 év alatt ne csonkolt volna meg jogaiban, vagyonában, szellemi értékeiben és szabadságában. És közülük sokan mégis Orbán hívei. Pedig bizonyára vannak egyéni és közösségi reményeik, sőt követelményeik, tervezik maguk, csemetéik, unokáik jövőjét, gondolnak szűkebb pátriájuk, talán az ország helyzetének kívánatos javulására is, de csak Orbán Viktort követik – akár a gödörbe, vagy éppen a pokolba is, mert más információjuk más lehetséges, jobb útról nincs tudomásuk, s ha volna is, nem hinnék el.

A tények – vesztesek

A tényeknek országunkban a mi Viktorunkkal szemben nincs meggyőző ereje. Hiába halt meg 45 ezer honfitársunk, s hiába több újra a fertőzött és a beteg nap nap után, mi „padlóra küldtük” a járványt (ötször is), védekezésre már nincs szükség! (Csak az egészségügyi vészhelyzetre, ami feljogosítja a kormányt a tetszése szerinti intézkedésekre a járványvédelemtől függetlenül is.) Az árak vészesen emelkednek, tízezer forintért (ha egyáltalán van annyi) a kosár már meg sem telik a boltban. Vajon megmondja Orbán, miképpen fékezi meg az inflációt, ha újra megválasztják? Az állam adóssága az egekben. Sejti-e a választó, hogy ki fogja kifizetni? Orbán Viktor most újra az EU-tól kér, sőt követel pénzt, de a támogatás feltételeit nem hajlandó teljesíteni. Vagy igen? Mit tud erről a fideszes választó? A tanárok nyelik az éhkoppot, sztrájkolnak, de egyelőre sokan csak a nyári szünetet irigylik tőlük. Egyik-másik kormánytag azt ígéri, majd megkapják a pénzüket, a másik meg megdicséri a nem sztrájkoló oktatókat. Érti a választó, hogy mit tervez a közoktatással Orbán Viktor? Nem tud róla semmit. Pedig nem ártana, ha tudná, mert a gyermeke, az unokája, sőt az ország jövője függhet tőle, s akkor talán még a fideszes is meggondolná, kire voksol, ha látná, hogy unokája csak valahol messze idegenben találja majd meg a boldogulását, itt nem lesz esélye.

Egyik nap átvették az ellátást, másnap pedig Orbán megírta az Uniónak, hogy kéne a lóvé!

A választóknak számot kell adni!

Közben pedig a szomszédban dúl a testvérháború Orbán haverja vezeti a támadást, és Orbán szeretne úgy kimaradni a háborúból, hogy közben eljátssza a hűséges NATO és EU szövetségest, habár (szerintem) az EU-ból kifelé tart. No de majd éppen erről beszél, és éppen választás előtt őszintén, amikor soha, semmiről nem ejt teljességet adó, hiteles őszinte szót. Mint minden negyedik évben, ismét közeleg a bolondok napja, mehetünk az urnákhoz választani. Ady Endre írta egykor:

„Vagy bolondok vagyunk s elveszünk egy szálig,
Vagy ez a mi hitünk valóságra válik.”
Új lángok, új hitek, új kohók, új szentek,
Vagy vagytok, vagy ismét semmi ködbe mentek.
Vagy láng csap az ódon, vad vármegye-házra,
Vagy itt ül a lelkünk tovább leigázva.
Vagy lesz új értelmük a magyar igéknek,
Vagy marad régiben a bús, magyar élet.

Ezeknél a soroknál mi sem lehet ma sem időszerűbb. A választóknak, április bolondjainak, számot kell adni múlt, jelen, s jövendő, gyermekeik, unokáik, mondhatnám: az egész magyar, sőt európai történelem előtt.