Az ismert elemző és külpolitikus, már kezdetektől a demokratikus ellenzék tagja, sőt, meg is előzte őket, hiszen szülőhelyén, Romániában ő volt a legelső magyar nyelvű szamizdat szerkesztője, aki a börtönt is megjárta. Most viszont a „mostról” beszélgettünk Ara-Kovács Attilával, a DK európai parlamenti képviselőjével, a párt alelnöki posztjának egyik aspiránsával.

Eddig minden beszélgetésünk alatt, előbúj önből a művészetimádó. Honnan ez a rajongás a pályájától messze eső témáért?

Az egyszerű válasz, hogy így neveltek, a kicsit bonyolultabb, hogy nem véletlenül végeztem filozófia, pszichológia, történelem szakon, a kolozsvári egyetemen, és ha így nézem, ezek az „életprogramok” nem is állnak olyan távol egymástól. Egyébként jó ideig írónak is készültem, mostanság például a memoárjaimat írom. Öt fejezet el is készült, az És közölte is.

Miért nem a művészet lett a fő irány az életében?

A művészet nem olyan, mint az asztronómia, belenézel és látsz egy egész, csodálatos világot. Nem, a művészet, olyan, mint a mikroszkóp, ami alatt a részletek világa látszik csodálatosan. Én szeretem a nagy egészet nézni és főleg látni, talán ezért nem lettem igazi művész. Persze az is igaz, hogy amikor én a filozófiát műveltem akkor még az örökkévalóságnak írt az ember, ma már ez közel sincs így. Lehet, hogy ez átmeneti kor? Kicsit sajnálom, hogy így alakult, ugyanakkor nagyon élvezem a globalitásnak ezt a mai kihívását.

Azt mondta még a magnó bekapcsolása előtt, hogy művésznek lenni nagy lemondást jelent, ez igaz a nyolcvanas évek ellenzékiségére is?

Nem, mert művésznek lenni választás kérdése, ellenzékinek lenni nem, az egy erős erkölcsi parancs volt. Mit is mond Thomas Mann? „ A hitleri időszak morálisan jó időszak volt” és még mielőtt bárki felhördülne, gondoljuk végig, mit is jelent ez. Azt, hogy akkor egyszerű volt eldönteni, mi a jó és mi a rossz.

Most legalább annyira egyszerű.

Nem akartam ennyire aktualizálni a választ. Az igazság az, hogy nekem van személyes kapcsolatom a FIDESZ vezetőivel, és látom a drámát, ahogy a Jobbikon belül is, hogy mekkora tragédia egy ekkora váltást, mint amelyet az önkormányzati választás hozott, tudomásul venni. Nem csak arra kell lassan ráébredniük, hogy mit rontottak el, de azzal is szembe kell nézni mindegyiküknek külön-külön is, hogy mennyit romboltak emberi minőségükön.

A Jobbik esetében megszorításokkal, olykor fogcsikorgatva ugyan, de hajlandó vagyok egyetérteni. A FIDESZ más tészta. Ez a párt megalakulása óta a pálfordulásra hajlamosak gyülekező helye, tisztelet s kisszámú kivételnek. Hiszen gondoljunk bele: az Orbán fémjelezte párt indult a liberális szélről és a konzervatív világnézetet érintve nem egészen egy emberöltő alatt átjátszotta magát a legradikálisabb jobbszélre. Az út a demokratikus liberalizmustól az illiberalizmusig vezetett, ugyanazzal a vezető garnitúrával.

Így igaz. Kezdetben csak a hatalmat akarták, és ezért áldoztak fel mindent, ma már a cél a lopott vagyonok megtartása és elrejtése. Márpedig mind a két dolog rettenetes, hiszen ezekre emberi életek mennek rá.

Térjünk vissza Demokratikus Koalícióhoz, aminek kongresszusán jelöltette magát az egyik alelnöki pozícióra. Mit gondol, mit tudna hozzátenni a párt eddigi „arcéléhez”, ha megválasztanák?

Egyrészt mondhatnám azt, hogy megtisztel a DK, ha az eddigi vezetőségben végzett munkámat azzal ismeri el, hogy alelnökké tesz, de azért ez a dolog nem egészen, és nem csak erről szól. Hiszen van egy üzenete annak, hogy a legfelső vezetésben van egy ember, akinek olyan a múltja, ami tele van fontos döntésekkel. Ne felejtsük el, hogy a 80-as években Magyarországon nagyon puha és liberális rendszer volt, de akkor ezt nem tudtuk. Én nem a hagyományos értelemben vagyok profi politikus, ellentétben a DK vezetőivel, akiknek ez a foglalkozásuk. Én továbbra is megmaradtam filozófusnak, írónak, pszichológusnak is.

Váljuk be, az életútja és a jelene alapján Ön valódi reneszánsz ember. Lát- e a párton belül olyan fiatalt, aki idővel követheti majd?

Egyelőre nem, de keresem. Egyébként hadd mondjak el valamit! Amikor annak idején átvettem a pártban a külügyi kabinet vezetését, azt mondtam az elnöknek, hogy Feri, nem szeretném, ha csak DK-sok lennének a kabinet tagjai, vendégei, a fontos, hogy szakemberek legyenek. Szerencsére az elnök is egyetértett velem, pedig máshol követelmény, hogy a megjelenteknek köze legyen a párthoz. Nálunk ez éppen ellenkezőleg van, és úgy tűnik, bejött az elképzelés, de tudjuk, hogy van ez: „A sikernek számos anyja és apja van, szegény kudarc pedig árva.”

Végezetül csináljunk egy gyors pályaképet!

Nagyváradon születtem, Kolozsváron jártam egyetemre, ott voltam az „Ellenpontok” egyetlen magyar szamizdat alapító-főszerkesztője. Letartóztatás, majd a Tom Lantos amerikai szenátor közbejárására történt a szabadulás után egy hontalan útlevéllel a zsebemben átlöktek Magyarországra. Itt kilenc éven keresztül voltam szerkesztő az Európa könyvkiadónál, majd hosszú ideig hongkongi tudósító, aztán egy kis párizsi kitérővel jött az SZDSZ külügyi iroda vezetése, 2002-2008 között diplomata voltam, aztán rövid ideig ismét független elemző, majd jött a DK.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét