Banánköztársaság
„Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek!“
A csillogó elméjű ötletgazda, Parragh László, a vállalkozások és vállalkozók nagy barátja most örülhet. A kormány megtiltotta az önkormányzatoknak, hogy a mindenféle központi elvonások és a rendkívüli, váratlan kiadások nyomán keletkező helyi költségvetési űrt bármely helyi adó emelésével próbálják meg csökkenteni.
No de ki figyel erre?
Itt van a sajtónak a nagy téma, Szájer József kalandozása a brüsszeli esőcsatornán. Demeter Szilárd szellemi csődje az Origón, Deutsch Tamás uniós gestapózása, ráadásul a bornírt lebegtetett vétó az Unió költségvetésére. Van, ami elvonja a közfigyelmet az önkormányzatok újabb megnyomorításáról.
Amúgy mellesleg azért ez érdekes helyzet
A településeket irányító szervezeteknek van egy sor törvényszabta közérdekű feladata, amelyeket pénz nélkül nem képesek ellátni. A kormány, miközben napok alatt százmilliárdokat szór szét kedvenceinek mindenféle ilyen-olyan célokra, jut ideje az önkormányzatok fokozatos kifosztására – Parragh László hathatós közreműködésével. (Élek a gyanúperrel, hogy a kormány rövidesen az iparűzési adó felét-kétharmadát is elvonja majd a járvány elleni védeke-zés címén.)
„Atyám! Bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek!“
Az önkormányzati források elrablása nem csak égbekiáltó disznóság, hanem merő ostobaság is,
politikai öngól, mert a vállalkozások életét ez nem könnyíti meg. Viszont
a kormánypropaganda ez ügyben hazudozhat bármit, előbb-utóbb kiderül, hogy a településeken azért nincs hivatal és egy sor közszolgáltatás, mert a dolgozókat nem tudják kifizetni.
Az önkormányzati tulajdonú cégek sem számíthatnak a polgármesterek segítségére. Ez fokozatosan elmélyíti az általános gazdasági válságot, az államháztartás bevételei is csökkennek, s lehet új Parragh-ötleteket kérni. Mert a gazdasági körforgásban ha egy elemet megváltoztatnak, annak hatása végigszalad az egész folyamaton, s lehet mindent újra szervezni.
Döntéshozók! Hülyék vagytok!
József Attila írta:
“…s az emberségen, mint rajta a rák,
nem egy szörny-állam iszonyata rág
s mi borzadozva kérdezzük, mi lesz még,
honnan uszulnak ránk uj ordas eszmék,
fő-e uj méreg, mely közénk hatol –
meddig lesz hely, hol fölolvashatol?…“
