Az elmozdíthatatlanok – Az alkotmánybírák nem az alkotmányosság, hanem a kormány privát alkotmányosságának őrei

Jót nevettem – ezúttal – magamon. Vitába szállnék ugyanis alkotmányossági kérdésekben az Alkotmánybíróság elnökével, s ez azért eléggé röhejes. Jártam ugyan iskolába, és alkotmányjogból is vizsgáztam, de azért jogi vitákban – finoman szólva is – aligha kelhetnék versenyre Sulyok Tamás úrral, miképpen nem lehetnék fajsúlyos partnere Fleck Zoltánnak, Bárándy Péternek, vagy Vörös Imrének sem, sőt bármely jogásznak akármely jogi ügyben.

Viszont a vitatott téma kapcsán szeretnék kérdéseket feltenni az elnök úrnak

A 444 portálon megjelentek szerint Sulyok Tamás a rádióban elmondta: Magyarországon a rendszerváltás óta valamennyi politikai erő között konszenzus uralkodott

„az alkotmányosság mindenáron való betartásáról”,

és soha, senki nem vonta kétségbe, hogy csak alkotmányos eszközökkel lehet jogszabályt módosítani és bármilyen politikai jellegű cselekvést elvégezni. Rendben. De hogy az Országgyűlés által megalkotott törvények és határozatok, vagy a (vészhelyzeti) kormányrendeletek között mi alkotmányos és mi nem, azt Önök, alkotmánybírák ítélik meg (teljes joggal).

Kételyeket az Önök tevékenysége iránt csak az ébreszt, hogy (ha jól tudom) valamennyiüket, de többségüket biztosan a fideszes kormánytöbbség választotta meg hivatalára, s döntéseik sorozata igazolja, hogy ezért hálásak is támogatóiknak.

Elnézték például,

ahogyan a Fidesz (szigorúan az Alaptörvénybe vagy kétharmados törvényekbe foglalva) rendre meghódítja a korábban független hatalmi pozíciókat, gyakorlatilag felborítja a fékek és ellensúlyok rendszerét, és kizárólagos hatalomra tör. Formálisan persze talán nem tesznek ilyet, mert nem szüntetik meg az intézményeket, csak éppen átveszik a vezetésüket. Azért az Önök állásfoglalása ellenére lehetséges, hogy ez Alaptörvény-ellenes! Sőt talán az is lehetséges, hogy maga, az Alaptörvény elfogadásának módja is alkotmányellenes volt? Ön talán nem így látja? Derűs pillanat lenne, ha az Alkotmánybíróság megállapítaná, hogy saját testületük alkotmányellenes keretek között működik.

Azt mondja Ön elnök úr, hogy az alkotmánybírák hivatali idejük alatt nem mozdíthatók el semmiféle parlamenti többséggel

Az AB működését még rendkívüli jogrend esetén is biztosítani kell, mert ha az alkotmányos renden csupán egy rést is ütnek, akkor annak egésze összedől. Aki az alkotmánybírók elmozdításáról gondolkodik,

„az nem sakkozik, hanem felborítja a sakktáblát”. Az alkotmányos rendnek jogszerű alternatívája nincs, a másik lehetőség a bizonytalanság, a puccs, egy olyan politikai helyzet, ami nálunk soha nem fordult és nem is fordulhat elő.”

Ez lényegét illetően elvileg bizonyára igaz, és éppen ez az a kérdéskör, amelyben semmiképp nem lehetnék Önnek egyenrangú, kiváltképp nem egyenértékű vitapartnere. Csakhogy voltak bizony a mi országunkban történelmi korszakok és politikai helyzetek, amikor az alkotmányosság egyáltalán nem érvényesült. Aligha kell erre Önt emlékeztetnem, mert Ön is ismeri a történelmet. De ha Ön szembesíti a mai gyakorlatot az Ön által megszabott elvi követelményekkel, nem találja-e úgy, hogy az alkotmányosság a jelenlegi kormány uralma alatt szinte nap-nap után sérelmet szenved? Önök elég gyakran az Alaptörvényhez igazodónak minősítenek új jogszabályokat, amelyeket a hétköznapi emberek hétköznapi igazságérzete jogellenesnek vél. (Igen, ez nem az én dolgom, ez az Önök dolga) Tudom,

Önök nem az igazságot keresik, hanem a jogszabályok és az Alaptörvény jogi összhangját vizsgálják, egyebet nem tehetnek.

A magyar Alkotmánybíróság jog- és hatásköre azonban eléggé korlátozott, egy sor fontos közügy alkotmányosságát nem is vizsgálhatják, s ezt én eleve alkotmányellenesnek gondolnám. Önök nem teszik.

Lelkük rajta

De úgy hiszem, az alkotmányosságnak vannak általános érvényű elvi és gyakorlati követelményei (ezt Ön nálam sokkal jobban tudja), amelyek az AB mint független testület számára akkor is követendők, ha éppen paragrafusokban szó szerint nem szerepelnek az Alaptörvényben.

A törvényhozási többség például kizárta Önöket a költségvetési kérdések vizsgálatából, következésképp a kormány az államháztartást úgy kezeli mint valami magánpénztárat.

Önöknek erre szavuk sem volt, most sincs és nem is lesz, de kényelmes talárjukban jóváhagynak bornírt népszavazási kérdéseket, mert azok formálisan talán nem ütköznek az Alaptörvénnyel.

Önök a nép életén, mindennapi gondjain kívül állnak, lebegnek a levegőben és merengenek a kilencszer módosított gumialkotmányon, vizslatják annak betűjét – mit sem törődve azzal, hogy a kormányzás Önök által szentesített, alkotmányosnak ítélt, vagy ítéletük alá nem is bocsájtott intézkedései miképpen ártanak az országnak, önkormányzatoknak, egyéneknek.

Magyarországon ma nincs valódi jogállam,

s erről bizonyítékot adott az EU, a Velencei Bizottság és az Európa Tanács ezer és egy dokumentuma, Önök azonban mindezt figyelmen kívül hagyták, de most szót emelnek elmozdíthatatlanságuk védelmében. Önök – úgy tetszik – nem az alkotmányosság, hanem a kormány privát alkotmányosságának őrei, bérüket ezért kapják, és képesek elfogadó magyarázatot fűzni ahhoz is, ami puszta józan ésszel is, de akár az érvényes Alaptörvény szerint is elfogadhatatlan lenne.

Önök a NER része, és semmiképp nem az Alkotmánybíróság mint intézmény, hanem a jelenlegi testület, Önök személyesen elfogadhatatlanok a jövendő IV. Köztársaság számára. És ezen nem segít semmiféle szőrszálhasogató jogászkodás.

Hadd fogalmazzak nyersen:

ha a választók többsége úgy dönt, hogy elege van Orbán Viktorból és szolgahadából (amelybe Önök is beletartoznak) akkor szavazataival végét veti a NER-nek, és az új kormány (ha lesz) jogállami eszközökkel, törvényesen a nemzet érdekében remélhetőleg elhárít minden létező és a jelenlegi hatalom védelmében mesterségesen kreált jogi akadályt a demokrácia és a valódi jogállam újrateremtése elől.

Az alkotmánybíróság elnökének nyílt levele az Áder-Kövér-Orbán triumvirátusnak: help!?

Orbán Viktor és a szamizdat: haza csak ott van, ahol jog is van