Banánköztársaság
Az EU eldöntötte: háború! Mi eldöntöttük: se költségvetés, se Tisza, se DK!
Itt láthatólag nincs is mit tenni, Magyarországnak nagyon erős kormánya van ha az EU sokat ugrál, és nem adja a pénzünket, akkor aztán megnézheti magát, nem lesz költségvetése a következő hét évre. No már persze akkor, ha a nemzeti keresztény abszolúte békepárti Orbán-kormány marad hatalmon, de erre van garancia, hiszen Posványoson azt mondta a jó lélek, talpig demokrata miniszterelnök, hogy
„Az EU eldöntötte, háborúba megy,… akkor is folytatja Ukrajna támogatását, ha az USA kiszáll. Magyarország eldöntötte, hogy nem megy háborúba, de az EU eldöntötte: annak érdekében, hogy hazánk is háborúba menjen, legyen ukrán- és EU-párti kormánya. – Mi pedig eldöntöttük, hogy se a Tiszát, se a DK-t nem engedjük kormányra – jelenti ki.”
Tőrölmetszett orbáni-fideszes pofátlanság
Nekem erről a mondatról a Miatyánknak, az Úr imádságának utolsó sora ötlött eszembe:
„…Mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké….”
No hát áment azért erre én nem mondok.
Ki az a „MI”, akik nem engedjük…?
Hogy’ is van ez, miniszterelnök úr?
„Mi pedig eldöntöttük, hogy se a Tiszát, se a DK-t nem engedjük kormányra mert azt akarjuk, hogy Magyarországnak békepárti, nemzeti kormánya legyen!”
A nemjóját!
Először is – ki az a „Mi”, akik nem engedjük, hogy se…,se..! És mi az, hogy „…nem engedjük”? Mi, magyarok? Mi, szavazók? Mi, fideszesek? Ön, egy személyben? Ki légyen a „Mi”?
Ezt Ön majd bizonyára megmagyarázza, ha lesz rá érkezése, addig csak felteszem, a „Mi” – a keresztény, heteroszexuális, migráció ellenes, fideszes (Csak a Fidesz!) békepárti magyar magyarok; – szemben a nem keresztény, nem hívő, nem feltétlenül heteroszexuális, (sőt…!), migráns-simogató, háborúpárti nem magyar magyarokkal, akik természetesen nem „mi”. Ők csupán adófizetők, esetleg választópolgárok, akiket mi, igaz magyar magyarok talán beengedünk a szavazófülkébe, de az már nem biztos, hogy a voksaikat beleszámoljuk a végeredménybe. Nekem van néhány sejtésem vagy ötletem, hogy miként kell értelmezni ezt a „ Mi nem engedjük…” mondatot…
<< Olvassa cikkeinket a Facebookon, az Instagramon, a Linkedinen, a Truth-on és a Google hírei között is! >>
A „Mi nem engedjük…” értelmezési tartománya
- 1./ A legegyszerűbb megoldás: nem lesz választás. A hivatalban levő Országgyűlés Alaptörvény-módosítással az idők végezetéig meghosszabbítja saját mandátumát (és a háborús vészhelyzetet), ezzel végleg győz az illiberális demokrácia, a Tisza is, a DK is, meg a többi is mehet a búsba!
- 2./Kézenfekvő megoldásnak kínálkozik az újabb rendszerváltás: az Országgyűlés következő hétfői ülésen első konzullá nevezi ki Orbán Viktort felruházva a teljes végrehajtói és törvényalkotói, valamint főcenzori hatalommal, kedden örökös konzullá, néhány nappal később pedig császárrá választják, amit nemzeti konzultáció erősít meg jókora többséggel.
- 3./ Egyszerűbb, és a nagyvilágban némiképp elfogadhatóbb megoldás: a választásból kizárják a Tiszát és a DK-t az egyiket azért, mert van sapka a fején, a másikat azért, mert nincs. Jogszerű és erkölcsös megoldás. (Orosz tapasztalatok alapján ez a rendszer működik.)
- 4./ Lesz rendes választás, de bármi lesz is a végeredmény, a Fidesz kijelenti, hogy győztek (kétharmaddal) és a vita lezárul. Ez a módszer a Fidesznek nagyon jól beválik mindazon (gyakori) alkalmakkal, amikor a tények nem igazolják a véleményüket.
- 5./ Ha lesz választás, és az ellenzék nyer, a Fidesz azonnal csalást kiált, és felülvizsgálatot követel majd a Kúriától és az Alkotmánybíróságtól. A testületek pedig megsemmisítik az eredményt, és kihirdetik a Fidesz (kétharmados) győzelmét.
- 6./ Ha ezek közül egyik sem jön be, és a Fidesz veszít, akkor Orbán Viktor, a Harcosok Klubja, az új polgári körök és a csatlakozó (szigorúan civil CÖF-CÖKA ) szervezetek meghirdetik a békepártiak lázadását (ami az EU ellen már folyik) és érvkén akár Molotov-koktélokat bevetve elűzik majd a nem hetero, nem keresztény, nem magyar, nem demokrata brüsszelita-globalista-sorosista háborúpárti győzteseket.
Mint a Pride sokasága
Szép jövő vár ránk! De majd a miniszterelnök úr nem engedi! Csakhogy mi van akkor, ha a miniszterelnöki beszédre, sőt a hivatali, ad absurdum, törvénybe foglalt tiltásra süket sokaság úgy dönt, mint a Pride esetében, és leszarja, hogy Orbán Viktor mit enged és mit nem?! Nem tudom, de én erre a helyzetre mondanám ki: Ámen! – vagyis – Úgy legyen!
